A gyermeknevelésben is vannak irányzatok, melyekre más és más elvek, fegyelmezési módszerek jellemzőek. S ezek akár szöges ellentétei lehetnek egymásnak. Évtizedekkel korábban jóval gyakoribb volt még a tekintélyelvű, szigorú nevelés, ahol kifejezetten keveset dicsértek a szülők, nevelők. Amit aztán felváltott egy jóval megengedőbb, szabadabb, bizonyos szempontból jóval inkább gyerekbarát hozzáállás, amiben sokszor a ló túloldalára esve: túlajnározták a gyerekeket; mindenben volt egy kis túlzás: a dicséretekben is.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Dicsérni kell, dicsérni jó!
A dicséret alapvetően fontos, hiszen a legtöbb gyermek a kedvünkért tesz meg valamit. A felnőttek visszajelzései, így a dicséret is meghatározza, hogy egy gyerkőc mit gondol magáról: okos-e, ügyes-e. A jó dicsérettel segítjük gyermekünket a helyes önértékelés megszerzésében, növeljük az önbizalmát. De sajnos, lehet úgy is dicsérni, ami nem igazán bátorítja a csemetét.
Hitelesen kell dicsérni – négy fontos szempont:
- dicséretre méltó-e, amit gyermekünk tett?
- arányosan dicsértük-e?
- milyen szavakkal, mit dicsérünk?
- milyen érzelmeket közvetít a dicséret?
Testvérek és a dicséret
Akaratlanul is megesik néha, hogy összehasonlítgatjuk őket – pl. ha szeretnénk, hogy jó példát vegyen egyik gyermek a másikról –, ám mégsem szerencsés. Könnyen szül inkább dacot, mint együttműködést. Az pedig végképp nem szerencsés, ha gyakran szerepel inkább az egyik testvér a pozitív oldalon (többnyire a nagyobb, a lány, aki szorgalmasabb, aki szófogadóbb…) A „bezzeg” gyermek szerep egyébként annak sem jó, akit dicsérünk. Általában véve alapszabály, hogy ne hasonlítsuk össze őket.
Mihez képest?
A túldicsért gyereknek frusztráló lehet, ha a pozíciója veszélybe kerül. Amikor a „legszebb, legokosabb gyerek a világon” közösségbe megy, és kontextusba kerül az ő „legjobb”-sága, az könnyen elkedvetlenítheti – az összehasonlítás jelenik meg itt is, éppúgy, mint testvérek között.
Sikerorientált, vagy kudarckerülő?
Vajon gyermekünk sikerorientált, vagy kudarckerülő felnőtté válik? Melyek ezek lényegi elemei?
Ezzel szemben a kudarckerülő, sokkal kevésbé bízik magában, és ha sikeresen hajt végre valamit, azt inkább véli szerencsének, mint a saját érdemének. Míg, ha hibázik, azt sokkal inkább magára veszi. Ezek után – ugye? – inkább szeretnénk sikerorientált gyerkőcöt nevelni, de itt kanyarodjunk is vissza a dicséretre…
Agyondicsért gyermekek és a rögzült gondolkodásmód
Ha egy gyermeket rendszeresen az eredményeiért dicsérünk meg, és azért, mert okos, ügyes, akkor a „rögzült gondolkodásmódban” erősítjük. Kész tény, hogy valaki okos, vagy sem, tehetséges vagy nem – ezt üzenjük neki. Érdekes, hogy ez a gyerek nem szívesen végez nehezebb feladatot, mert az erőfeszítést úgy éli meg, hogy talán ő mégsem olyan okos vagy tehetséges. Kevesebbet mer vállalni, mert nehezebb feladattal találkozva csökken az önbizalma. Míg, ha az igyekezetét, a szorgalmát, a szándékát, a befektetett munkát dicsérjük, akkor a „rugalmas gondolkodásmódot” tanítjuk neki, s bízni fog abban, megtanulja, hogy fejlődhetnek a képességei; hiszi majd, hogy az erőfeszítésnek meg lesz a gyümölcse, hogy a dolgok nem előre elrendeltek.
A jó dicséret segíti gyermekünket a reziliencia elsajátításában, magyarul: a rugalmas alkalmazkodó képességben – manapság nem kell hangsúlyoznunk, hogy ez mennyire fontos!
Hogyan dicsérjünk?
Kerüljük a túldicsérést, és koncentráljunk a feladatra! Sokkal szilárdabb alapot adhatunk a gyermekeinknek, ha a munkára fektetjük a hangsúlyt: így megértik, hogy képesek elsajátítani egy adott készséget, és nem üres frázisokat kapnak. Pl. ahelyett, hogy egy rajzuk láttán azt mondanánk: Hát, ez gyönyörű, kész művész vagy!” Kérdezzük meg inkább, hogy mit ábrázol, mennyi ideig készítette… és persze mondhatjuk azt is, hogy tetszik nekünk.
A Gyereknevelés dán módra – Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Dahl könyve – számos példát hoz a jó dicséretre:
„Tetszik, hogy újra és újra megpróbáltad összerakni a kirakót! Nem adtad fel, és látod, végül sikerült!”
„Olyan sokat gyakoroltad a táncot, meg is látszik az eredménye! Nagyon szépen táncoltál!”
„Nagyon büszke vagyok rád, hogy megosztottad az uzsonnádat a bátyáddal! Örülök, hogy meg tudod osztani a dolgaidat!”
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
