Vajon a gyermekünk általunk, miattunk lesz olyan, amilyen? Mi az a tulajdonság, ami vele születik, s mi az, ami a környezet, a nevelés hatására alakul ki? Mi a teendőnk, ha félénk, visszahúzódó a csemeténk?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
A pszichológia szerint a temperamentum velünk született, biológiai alapú viselkedés és érzelmi mintázat; míg a személyiség sokkal inkább a kulturális hatások és személyes tapasztalatok alapján formálódik. Először nézzük azt, ami „velünk született”.
Vizsgálat 4 hónapos babákkal
A nemrég elhunyt amerikai Jerome Kagan, akit a huszadik század egyik legnagyobb hatású fejlődéspszichológusának tartanak, egy izgalmas kísérletet írt le. Ebben ötszáz 4 hónapos babát figyeltek meg. 45 percen át különféle ingereknek tették ki őket (emberi beszédet, lufi kipukkadásának hangját játszották le, színes, táncoló alakzatokat vetítettek nekik, alkoholszagú vattacsomót szagoltattak velük). A babák különféleképpen reagáltak: 20%-uk hamarosan éktelen sírásba kezdett, 40%-uk szemlélődő és nyugodt maradt, míg a maradék 40% reakciója alapján a két véglet közé esett.
Ellentmondás?!
Mi állhat a látszólagos ellentmondás mögött? Azok a kisbabák, akik soknak érezték az ingermennyiséget és sírni kezdtek, a magas reaktivitású csecsemők, akiket pedig nem billentett ki nyugalmukból a vizsgálat, az alacsony reaktivitásúak. Az előbbiek introvertált személyiségűvé cseperedtek, az utóbbiak extrovertáltak lettek.
Extrovertált vagy introvertált?
A fenti két fogalom a híres svájci pszichiáter és pszichológus, Carl Gustav Jung nevéhez fűződik. Eredetileg a kifelé és a befelé forduló személyiségtípust különböztette meg. A fő különbség – és ezt alátámasztja a csecsemőkkel végzett kísérlet is – az idegrendszer érzékenysége. Ez az introvertáltakra fokozottan jellemző. Ők mélyebben, alaposabban dolgozzák fel a külvilágból érkező ingereket, információkat – így gyorsabban el is fáradnak.
Manapság az extrovertáltaknak kedvez a világ: azt tekintjük pozitívumnak, ha valaki gyorsan barátkozik, ha könnyen feltalálja magát, ha nem szorong az új helyzetektől.
Lényegi különbség van a két típus között a feltöltődés és az önkifejezés módjának tekintetében is.
Miért ilyen ez a gyerek?
Amikor egy extrovertált szülőpárnak introvertált gyermeke születik, előfordul, hogy úgy érzik, valami baj van a csemetéjükkel. Miért félénk és visszahúzódó? Miért nem örül igazán, ha játszótársakat szerveznek neki otthonra vagy a játszótérre? Pedig nincs vele semmi baj!
Az extrovertált babával nyugodtan lehet utazni, jönni-menni, nem zavarja a környezetváltozás, sem a nyüzsgés. Az extrovertált gyermek könnyen barátkozik, hamar a társaság magjába kerül, míg introvertált társa inkább kevés, de mély barátságot alakít ki, melyekhez jobban ragaszkodik. Más temperamentum, más jellemzők.
Az introvertált gyermek kitart az első hobbija mellett, míg extrovertált társa szívesen vált, és próbálja ki egyiket a másik után.
„Az introvertált gyermek az újdonságtól és a túlzott ingermennyiségtől hőköl vissza, nem az emberi kapcsolatoktól.” – fogalmaz Csend című könyvében Susan Cain amerikai író, kommunikációs tanácsadó.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
