Lezárások, gyermekágyas időszak… Az otthon töltött hetek, hónapok után előbb-utóbb minden anyában felébred a vágy, hogy kimozduljanak, és társaságot keressenek kisbabájukkal, gyermekükkel. Ez természetes igény, mégis sokszor beárnyékolják az aggodalmak.
Szerző: Olasz-Papp Nóra személyközpontú tanácsadó
Folytatás…
Menjünk?
Legyen az úti cél egy kirándulás, kiállítás, étterem, bevásárlás, elönthet a félsz: mi lesz, ha a kisbabám sírni fog, ha a kétévesem hisztizni kezd, ha pelust kéne cserélni sürgősen, de nincs rá megfelelő hely?
Babával étterembe?
Vonzó és riasztó is egyszerre étterembe vagy szállodába menni kicsikkel. Szerencsére ma már több, valóban bababarát szállás is elérhető, ahol természetes a gyermekek jelenléte, életkortól függetlenül, a szállás bármely területe alkalmazkodik hozzájuk. Sok étterem is fel van készülve a kisebb-nagyobb gyermekek fogadására, s akár játszósarokkal, asztalra kikészített színezővel kedveskednek az aprónépnek, hogy könnyebben elüssék az időt az étel megérkezéséig.
Ki, hogyan oldja meg?
Móni alaposan előkészíti a terepet indulás előtt: “Mindig átgondolom előre az útvonalunkat, úticélunkat. Ha olyan helyre megyünk, ahol ülni kell többet, például orvosi rendelő, étterem, akkor mindig viszek olyan játékot, amivel el tudja foglalni magát: papír, színesek, mesekönyv. De általában mindig van nálam kis labda vagy buborékfújó, mert ezekkel bárhol imád játszani, így,ha várnunk kell, ezekkel időt nyerünk.”
Dóri így éli meg: “Bárhová elmegyek és vágyom is rá, de nem komfortos egyedül a két gyerekkel. Egyik kicsi, másik pici, nem tudok folyamatosan figyelni rájuk. Akkor érzem magamat a legnyugodtabbnak az úton, vagy épp bevásárlás közben, ha más felnőtt is velünk van, minimum ketten vagyunk a gyerekekre.”
Hiszti a boltban
Szinte minden anya rémálma a boltban bekövetkező hisztiroham. Van, aki dühösen, pánikszerűen kimenekül a boltból a gyermekkel, ám van, aki kizárja a külvilágot, a megbélyegző tekinteteket, és gyermeke mellé leülve várja, hogy az érzelmi vihar csendesüljön, s újra lehessen kapcsolódni.
Jó megoldás az, ha a legkevésbé forgalmas napokat és időszakokat választjátok a vásárláshoz.
Eszter trükkjei: “Ahogy ránk ömlött a dackorszak java, Tomi kétéves lett, csökkentettem az együtt vásárlás idejét. Vagy férjemre, nagyira bíztam addig, vagy egy kézzel rajzolt listát adtam a kezébe, s ő válogathatta össze a vásárolni valókat, ez lekötötte.
Alapelvem lett, hogy éhes, fáradt gyerekkel nem megyek vásárolni! Így sok konfliktust előztünk meg.”
Marcsi: “Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben, mikor kislányom földhöz csapta magát és visított. Legszívesebben elfutottam volna, nem mertem felnézni sem. Bevallom, akkor még inkább megvettem, amiért üvöltött, de utána már felkészültebb és következetesebb lettem, meghúztam egy határt, s előre megbeszéltük, mit fogunk venni, majd ehhez tartottuk magunkat.”
Írásunk első részét itt olvashatod:
