Előbb-utóbb minden anyában felébred a vágy, hogy valamikor a gyermekágyas időszak után kimozduljanak, és társaságot keressenek kisbabájukkal, gyermekükkel. Ez természetes igény, mégis sokszor beárnyékolják az aggodalmak.
Szerző: Olasz-Papp Nóra személyközpontú tanácsadó
Mivel kezdjük?
Az elmúlt év bezártsága után különösen nehéz lesz (újra) kimozdulni. Legyen az úti cél egy kirándulás, kiállítás, étterem, bevásárlás, elönthet a félsz: mi lesz, ha a kisbabám sírni fog, ha a kétévesem hisztizni kezd, ha pelust kéne cserélni sürgősen, de nincs rá megfelelő hely?
Megfelelési kényszer?!
A hasonló aggodalmak hátterében leggyakrabban az anyaságunk megítélésétől való félelem áll, ez pedig a rengeteg irreális elvárásból fakad. Például, a jó anyának jó gyermeke van, aki csendes, nem zavarja a felnőttek világát, illedelmes, szófogadó, minden helyzetben alkalmazkodó.
Mit tehetünk a mégis kínosnak érzett helyzetekkel?
Néha van rá lehetőség, hogy az első nagyobb kimozdulás előtt megismerjük magunkat az új helyzetben, amit anyává válásunk hozott magával, tudunk bőven időt szánni kisbabánk ritmusának kiismerésére, s ez talán némi magabiztosságot is adhat. Az első babás kimozdulásra jó ötlet magaddal hívni a testvéredet, barátnődet – javasolja Adrienn. Ám előfordul, hogy bizonyos élethelyzetek miatt nincs „betanulási idő”.
Lilla így élte meg: “ Blankát be kellett szoktatni az oviba, s mivel nagyon anyás volt, szerettem volna, ha nem érzi magát mellőzve, így vállaltam, hogy a két hetes picúrral én megyek vele. Szerencsére mindenki segítőkész volt velünk, még külön helyet is biztosítottak nekünk a szoptatáshoz, de előtte nagyon féltem, hogyan fogom megoldani! Örülök, hogy bevállaltam és mertem segítséget kérni az óvónőktől. Végül a beszoktatás is zökkenőmentes volt, és nekem is jól esett némi mozgás.”
Kriszti osztja sok anyatársa véleményét: “Amíg kicsi a baba, igazán könnyedén lehet kimozdulni! Csak rám van szüksége, vígan alszik vagy épp nézelődik a hordozóeszközben, akár előadásra is mehettem vele. De már vígan futkosó kisgyerekkel kétszer is meggondolom, hová megyünk emberek közé!”
Tömegközlekedést választani nem csak környezetbarát gondolkodásra vall, sokaknak nagyobb szabadságot is ad, de érdemes alaposan tájékozódni! Ha babakocsival vágunk neki az útnak, segítség, ha alacsonypadlós járatot választunk. Persze legjobb, ha utastársaink számára természetes a segítségnyújtás.
Gabi inkább a hordozásra esküszik: “Egy jó eszközben százszor nagyobb biztonságban tudtam a kisbabámat! Kisebb helyen elfértünk, testemmel tudtam védeni a tömegben, sokkal hamarabb tudtam reagálni első jelzéseire, sokszor észrevétlenül meg is szoptattam.”
Mi lesz, ha sírni fog?
A nyilvánosan síró baba sokszor kavarja fel az érzelmeket. Nem csak az anyáét, aki tehetetlenül áll sokszor a helyzet előtt, hanem a körülöttünk lévő emberekét is. Van, akiből empátiát vált ki és együttérzően pillant az anya-baba párosra, míg más durván ítélkező, akár agresszív magatartást tanúsít. Az idősebb embereknek nehézséget okozhat, hogyan kezeljék ilyen helyzetben a saját érzelmeiket, s egy kisbaba sírása emiatt nagyon felkavaró tud lenni.
Jó megoldás-e, ha emiatt inkább nem megyünk emberek közé? Meg kell-e védenünk embertársainkat a kisbabák, kisgyermekek természetes megnyilvánulásaitól?
Tündi szerint nem: “Nem szabhatom meg életünk ritmusát mindig aszerint, hogy mit fognak szólni a többiek ahhoz, ha kisbabával jelenek meg, és esetleg éppen sír! Nem fogok ezért bezárkózni a négy fal közé! Igyekszem nyugalmas időszakban kimozdulni, alvás időben menni hosszabb útra, de számomra mindig a babám szükségletei állnak első helyen. Mindamellett nekem is jól esik a közösség és a felnőttek társasága, a nagyvilág!”
Laura inkább az időre bízta: “Én nem voltam elég bátor, konfliktuskerülő is vagyok, vártam pár hónapot, s mikor túl voltunk az első időszakon, 3-4 hónaposan mentem igazán emberek közé Milánnal. Addigra ő érdeklődő, mosolygós baba lett, én pedig sokkal magabiztosabb anya.”
Folytatás következik…
Ajánljuk még a témában:
