Ösztönösösen óvnánk kisgyermekeinket minden rossztól, minden nehézségtől. Mivel a halál témája is tabu, ezért – ha egy mód van rá – attól is távol tartanánk. De nem mindig tudjuk elkerülni a gyászt; szőnyeg alá söpörni pedig nem vezet jóra.
Károlyi Nati interjúja Krajnyákné Csorba Fanni rajzelemző, tanácsadó, pszichológussal
Vajon mit ért meg a halálból egy kisgyermek? Hogyan viszonyul hozzá, ha egy számára szeretett személytől kell búcsút vennie? Hogyan dolgozható fel a veszteség, ha még egész pici a gyermek?
Hogy változik a gyermek viszonya a halálhoz egyes életkorokban?
6 hónaposan már megérzi a változást, ha valaki meghal a családban. Elutasíthatja az ételt, csökkenhet az érdeklődése a játék iránt.
2 éves korban átmeneti távollétként, elutazásként, elalvásként értelmezi a halált. Mágikus gondolkodása az elhunyt családtag visszatérésére számít. Természetellenes, hirtelen bekövetkezett halál esetén, bűntudatot érezhet, felelősnek tarthatja magát a történtek miatt akár banális dolgok miatt. pl. mert nem pakolta össze a játékait, amikor utoljára nála volt. Ebben az életkorban gyakori reakció a visszaesés vagy szakszóval “regresszió”, amikor a szobatiszta gyermek újra pelust kér, visszakéri a cumisüveget, hordoztatja magát, akár a viselkedésében is “visszababásodhat”
5 éves korban már képes megkülönböztetni a múltat és a jelent, a képzeletet és a valóságot. Ebben a korban és az ezt megelőző életszakaszokban is jellemző reakció a halálhírre a vidámság, derű. A gyermek képes önfeledten, jókedvűen játszani. Ne várjuk el tőlük, a komoly, megszeppent kegyeletteljes viselkedést, inkább támogassuk őket abban, hogy élhessék tovább a saját kis életüket.
6-7 évesen már megértik a halál okát és véglegességét, de még mindig jelentős a fantáziálások, képzelgések szerepe.
Iskoláskortól elengedhetetlen a gyászmunka támogatása!
9-10 évesen kritikusan fogadja a halál hírét, kezdi felfogni saját halandóságát, de azt is, hogy ennek oka van. Korábbi életkorokban úgy jelenhet meg a halál, hogy csak úgy a semmiből összeeshet az ember, teljesen váratlanul. Ebben a korban ez a hiedelem és szorongás megszűnik.
A kamasz gyásza
Már szinte egyenlő a felnőttekével. Ebben a korban a barátok, kortársak a legfontosabbak, nem szabad erőltetni a szülőknek a beszélgetést, de nagyon fontos, hogy elérhetőek legyenek, ha mégis szüksége lenne a serdülőnek a támogatásukra.
Fontos:
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
