Amíg ilyen kis kopaszak, nem ordító a különbség! Néhány országban működnek olyan intézmények, amelyek kimondottan támogatják, hogy a gyermekek hétköznapjaiban ne jelenjék meg az, hogy milyen neműek, ne korlátozza őket sem a játékban, sem a viselkedésben, hogy milyen sztereotípiák kapcsolódnak a kisfiúkhoz, és a kislányokhoz.
Szerző: Csörgő Andrea
Először is: milyen egy igazi férfi?
A kérdés persze költői, mindenkinek más, mégis, ha tényleg felsorolná ki-ki a maga által fontosnak ítélteket, biztosan lennének olyan tulajdonságok, amelyek mindenki válaszában benne lennének.
Az egészen bizonyos, hogy társadalmunkban az értékek válságát éljük, azaz nincsen egyetlen értékrend, amit mindenki egyaránt képvisel. Ez a sokféleség, amely az életünk sok területén megmutatkozik, jellemző arra is, hogy mit várunk el egy férfitől, milyennek képzeljük el gyermekünket felnőtt korában.
Sokfélék a minták és sokfélék a családok is: van, ahol a férfinak sosem jutna eszébe vasalót venni a kezébe, ellenben minden elromlott háztartási gépet megszerel. Ugyanakkor van, ahol az apa ugyanúgy pelenkáz, mosogat és bekészíti a szennyest a mosógépbe, mint a felesége.
És ha már ezt az egyszerű kérdést is nehezen tudjuk megválaszolni, vagy legalábbis ki-ki másképp definiálja az ideális férfit, vajon hogyan is lehetne pontosan megmondani, hogyan tegyük fiúgyermekünk hozzá hasonlóvá? Vagyis milyenné is?
Anyáskodó kislányok
A női szerep változásával bonyolultabbá válik az is, hogy a kislányokat milyen elvárások elé állítjuk. Egyszerre kell a konzervatívabb szerepnek megfelelő csendes, visszahúzódó, mások iránt empátiát tanúsító tulajdonságokkal rendelkeznie, ugyanakkor talpraesettnek, erősnek és magabiztosnak is lennie. Ez a kettősség nagy feszültséget okozhat a gyermekekben (ahogyan a felnőttben is).
Hasonlóképpen az is, amikor társadalmunk elsősorban azt a magatartást jutalmazza, amikor a nő a maga szükségleteit háttérbe szorítva áldozza figyelmét, energiáját a családnak, a munkának, vagy éppen a köz javának.
Természetes, hogy mindenki boldog felnőttet szeretne nevelni gyermekéből. Csak hát olyan nehéz azt megmondani, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyekkel jobban, könnyebben boldogul majd felnőtt korában! Hogyan erősítsd meg, hogyan neveld, hogy megállja majd a helyét az életben?
Azok a bizonyos apró különbségek
Ma már köztudott, hogy a nemek közötti különbségek nem csak külsőségekben mutatkoznak meg. A nyelvi képességek terén például a fiúk általában elmaradnak a lányokhoz képest, ugyanakkor a térbeli tájékozódásban jobbak. A nagymozgásokban a fiúk fejlődnek gyorsabban, kézügyesség terén a lányok. Viselkedésükben is találunk eltéréseket már kisgyermekkorban: a fiúk versengenek, csapatban játszanak, a kislányok inkább párban beszélgetnek, csendesebbek a játékaik.
Anélkül, hogy bármelyik szülő erre tudatosan odafigyelne, különböző mintákkal és elvárásokkal szolgál a fiúknak és a lányoknak. A kislányok felpróbálják a magas sarkút és korukhoz képest bámulatos ügyességgel tudnak benne egyensúlyozni. A fiúk pedig hamar megtanulják használni a fűrészt, vagy a csavarhúzót, és segítenek kocsit mosni.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem ellenkeznek az elvárások a gyermek egyéniségével, amíg szabad játszani babával egy kisfiúnak, vagy segíthet a kislány is az apának.
Másképp kell nevelni a fiúkat és a lányokat?
Vagyis mit jelent ez a hétköznapokban? Azt, hogy teljesen mindegy, kisfiad, vagy kislányod van, csak egy a lényeg, figyelj RÁ. A nemi identitása attól függetlenül fejlődik ugyanis, hogy kisgyermekként inkább fiús, vagy inkább lányos dolgokkal játszik, vagy éppen mennyire érzékeny, vagy inkább magabiztos. A nemi szerep ugyanis az azonos nemű szülővel (felnőttel) való azonosuláson keresztül alakul ki. Ez az azonosulás pedig egyáltalán nem tudatosan zajló folyamat.
A szülők önkéntelenül is megerősítenek egyes viselkedési formákat, illetve negatív visszajelzést adnak másikakra. Gondoljunk csak ezekre a mondatokra:
– Ugyan, katonadolog! A fiúk nem sírnak.
– Nem szabad ilyet csinálni, ez nem illik egy kislányhoz!
Az óvodás korra amúgy is jellemző az általánosítás, ha magunk is erősítjük a sztereotípiákat, akkor ne lepődjünk meg, rajta, ha a fagyi visszanyal, és kiskamaszunk elutasítja a porszívózást, mondván az nem elég férfias dolog.
Az azonban, hogy ehhez milyen szerep, milyen viselkedés társul majd felnőtt korban, valóban hosszú évek alatt kialakuló mintákon múlik.
INFÓ
Ha úgy érzed, elbizonytalanodtál, vagy szeretnél segítséget kapni, jó szolgálatot tehetnek a szülők számára szóló kommunikációs tréningek, gyakorlatok. Az Erőszakmentes Kommunikáció például jó szolgálatot tehet.
Megjelent a HelloBaby! 2015. június-júliusi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez