Rendkívül fontos, hogy a gyermekünk jól érezze magát a bőrében, de az is, hogy közben elsajátítsa az elfogadott viselkedési normákat. Miként nevelhetjük és hogyan fegyelmezhetjük őt úgy, hogy közben ne romboljuk az önbizalmát?
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
A szülő fontos feladata, hogy megtanítsa gyermekének az emberi kapcsolatok kezelését. A kicsiknek idővel tudniuk kell, hogy a viselkedésük reakciót vált ki másokból, valamint azt is, hogy milyen viselkedés az, amit a többiek tolerálni tudnak, és milyen az, amit nem. Ha hibáznak, bűntudat alakulhat ki náluk, ami teljesen normális, de ettől nem kell értéktelennek érezniük magukat!
Ami nem sikerült, az javítható
Mindig a gyermek viselkedését minősítsük, soha ne mondjuk neki, hogy „Rossz vagy!” Nem ő rossz, csak az, amit tett. Amit elrontott, azt mindig ki lehet javítani!
Ébresszük rá őket, hogy a viselkedésük milyen hatással lehet másokra – megértetve velük, hogy ha mondjuk, megütik a testvérüket, az fáj neki.
Lépjünk tovább!
Ha tisztáztuk a „tényállást”, akkor lépjünk tovább! Ne hagyjuk, hogy továbbra is rosszul érezze magát a gyermekünk, segítsünk, hogy felismerje a hibát és jóvá tudja tenni! Kérdezzük meg például tőle, mit tenne azért, hogy a tesója jobban érezze magát? Ha nem tud válaszolni, kínáljunk alternatívákat! A szülő számára nagyon fájdalmas lehet, ha a gyermeke nem érzi szerethetőnek magát. Ezt nem ritkán dicséretekkel szeretné ellensúlyozni, ami azonban hosszú távon csak az egót fogja erősíteni; gyakorlati haszna nem sok lesz.
Itt és most
Egy alacsony önértékelésű gyermek könnyen válhat olyan felnőtté, aki nem mer új dolgokba kezdeni, attól szorongva, hogy elbukik. Képtelen lehet új kapcsolatokat teremteni attól félve, hogy nem tartják elég szerethetőnek. Mindig győződjünk meg róla, lehetségesnek látja-e, amit kérünk tőle.
Éljünk a pillanatban, mindig az „itt és most”-ra összpontosítunk! Legyünk jelen tudatosan! Adjunk pozitív visszajelzéseket, mert ezeknek nagyon erős hatásuk van. Mindig az számítson, amit a gyermek az adott helyzetben megtett. Ne feledjük: a gyermeknevelésben sem árt egy csipetnyi mindfulness (tudatos jelenlét), amely ráadásul nagyban támogathatja az önbizalom épülését!
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
