Aki már legalább egyszer volt várandós, az többnyire képtelen elképzelni, hogy valaki nem veszi észre: babát hord a szíve alatt. Főleg az utolsó hónapokban, amikor már általában nehézkes lépkedni, csak szuszogva sikerül bekötni a cipőt, a pici pedig rugdalódzik. Pedig van ilyen.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
A várandósság általában egyértelmű jelekkel köszönt be: a menstruáció elmarad, a kismamát reggeli vagy egész napos hányinger, émelygés, fáradtság gyötri. Nem beszélve arról, hogy a magzat mozgását a többedik terhesség esetén már a 12-13. héttől, de legkésőbb a 20. héttől érezni lehet.
Mégis, időről időre felbukkannak a médiában történetek olyan anyákról, akik csak akkor tudják meg, hogy kisbabát várnak, amikor a pici már kifelé igyekszik a világra. Bár nagyon ritka, de előfordul, hogy csak a szülés megindulásakor vagy szülés közben eszmél rá az anya, hogy kisbabája lesz. Az persze sokkal gyakoribb ennél, hogy a kismama az első hetekben, hónapokban nem veszi észre, hogy terhes, csak a 4-5. hónap környékén.
Pszichológiai okok
Az észre nem vett várandósság hátterében a leggyakrabban pszichológiai okok állnak: mivel a nő az adott élethelyzetében nem áll készen az anyaságra, vagy nagyon el van foglalva valamilyen egészen más jellegű életfeladattal, az agya egyszerűen nem jelez a teste felé, így a jellemző tünetek elmaradnak.
Tünetek nélkül
Az émelygés amúgy sem minden esetben jellemző. Ha mégis megjelenik, a fáradtsággal együtt sokszor a
stresszre fogják vagy egy makacs vírus hatásának gondolják. A menzesz sok nőnél egyébként is rendszertelen, így
nem feltűnő, ha kimarad néhány hónap, illetve olyan is van, aki a terhesség során az első hónapokban menstruációhoz hasonló, de gyengébb vérezgetést tapasztal.
A menopauza környékén kialakuló rendszertelen vérzés is „becsapós” lehet: könnyű azt hinni, hogy az elmaradó vérzés a változókor velejárója, holott a baba érkezését jelzi.
Sokaknál a pocak is csak az 5. hónap körül kezd látványosan növekedni, és amennyiben a kismama teltebb alkatú, a kisbaba még tovább rejtve maradhat. Ha az anya gyanúsnak vél is néhány jelet, elhessegeti magától a problémát, a várandósság tudomásulvétele helyett más magyarázatot keres és talál. Ilyen esetekben a baba is a helyzetnek megfelelően reagál.
A nő élethelyzete miatt a kicsinek talán ez az egyetlen esélye arra, hogy megszülethessen; próbál észrevétlen
maradni, keveset mozog, szinte elbújik.
Juli meglepetés-kislánya
Juli 4 hónapos várandós volt, mikor megtudta, hogy babát hord a szíve alatt. „11 éves volt a nagylányom, a férjemmel nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül, a válást fontolgattuk. Egy helyi üzemben dolgoztam vezetőként, nagyon sok túlórát vállaltam, a munka mellett napszámban fát aprítottam.
Menstruációm már régóta nem volt, folyton cisztákkal küzdöttem, melyek miatt negyedévente jártam ellenőrzésre. A következő vizsgálatom decemberre esett volna, de az ünnepek miatt január második felére csúszott.
Csak feküdtem a vizsgálóban és meg sem tudtam szólalni. Egyáltalán nem számítottam erre. Semmiféle rosszullétet nem éreztem, a hasam nem nőtt. Az egyetlen jel, ami gyanús lehetett volna, de csak utólag gondoltam rá, hogy rengeteg kovászos uborkát ettem, mert csak azt kívántam.
A terhességgel amúgy minden rendben volt, hamarosan már a baba mozgását is éreztem. Mindvégig pici hasam volt, apró gyermeket jósoltak, végül problémamentes hónapok után 3,5 kilóval született az én meglepetés-kislányom.
Mindezek után én abszolút megértem, ha valaki nem veszi észre, hogy várandós, hiszen velem is megtörtént ez a csoda.”
Ajánljuk még a témában:
