„Fair play” – gyakran halljuk ezt a kifejezést, de vajon mi is jut róla az eszünkbe? Sokaknak valószínűleg a sport vagy a versenyek világa, viszont a hétköznapokban, például a párkapcsolatban is igen nagy szükségünk lenne arra, hogy a maga értékes minőségében használjuk.
Szerző: Sánta Dávid blogger, @santabros
Nem feltétlenül messzire menni a fair play alkalmazásához: vegyünk csak egy párkapcsolatot, egy házasságot, egy családot. Ki mennyi és milyen mennyiségű munkát, energiát tesz bele az egészbe azért, hogy a legpozitívabban alakulhasson az adott kapcsolat vagy család működési mechanizmusa? És vajon igazságosak vagyunk-e ennek megítélésében?
Biztosan mindenki hallott már a láthatatlan munka fogalmáról. Ez az a háttérben folyó munka, amitől egy család élete egyenletesen, döccenők nélkül folyhat. Olyan elvárt, de nem minden esetben értékelt tennivaló, amit sok esetben észre sem veszünk. Például, hogy mindig van vécépapír a mosdóban vagy tiszta alsónadrág a fiókban. A legtöbb esetben, a háztartások sokaságában a láthatatlan munka javarészt a nőkre hárul, viszont most szeretném a témát két oldalról is megközelíteni.
Nem olyan régen olvastam erről a témáról egy könyvet, ami eléggé mélyen elgondolkodtatott. Eve Rodsky, A Fair Play, a New York Times bestsellerírója ebben olyan problémát boncolgat, főleg a nők és édesanyák szemszögéből, amellyel mindannyian találkozunk, de ő ráadásul eszközt és rendszert is javasol a megoldáshoz. Mert: van megoldás!
Anya és nő
Azzal, hogy reggel mint apa kilépek az ajtón, magam mögött hagyva az otthonomat, automatikusan átállok a munka frontjára. Csakhogy addig, amíg dolgozom, otthon sem áll meg az élet. Rengeteg olyan elvégzendő „láthatatlan” munka vár a feleségemre, ami a hétköznapok mókuskerekét taposva talán eszembe sem jut.
A rendszeres házimunka mellett ő koordinálja a gyerekeket, figyel az óvodai eseményekre, a családi születésnapokra, arra, hogy legyen fülpiszkáló és hogy ne felejtsek elmenni a fodrászhoz. Ezeket leírva máris igazi semmirekellőnek érzem magam, hiszen azt még nem is említettem, hogy mindezek mellett szépen egyengeti a saját karrierjét és rengeteg energiát fektet a munkájába is.
Remélem, most azok a férfiak, akik olvassák a cikkemet, megállnak egy pillanatra és ezután talán más szemmel néznek a párjukra!
A válasz soktényezős, az okok a nők egyenrangúsági igényétől a régi szokások, minták levetkőzéséig követhetők – ugyanakkor csak tőlünk függ, hogy mi hogyan alakítjuk a saját szemléletünket és életünket.
Ami engem illet, nem tartozom azok táborába, akik számára magától értődő, hogy férfiként több pihenés, több kényelem illeti meg őket, mint a nőket. Gyerekkorom óta kiveszem a részem a házimunkából, ez nálunk megszokott volt.
Amióta együtt vagyunk, minden döntésünk közös, és úgy gondolom, ezt az elvet sosem adjuk majd fel.
Igenis, fontos, hogy értékeljük társunk „láthatatlan” munkáját! A monoton hétköznapok közepette sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy míg mi a munkahelyünkön dolgoztunk, otthon a párunk sem feltett lábakkal festette a körmét egész nap, török szappanoperát bámulva. Mert ha ez így lenne, rögtön bedőlne a jól megszokott, kényelmes családi rendszerünk.
Apa és férfi
A korábban említett könyv a női oldal felől közelít ehhez a kérdéshez, amit maximálisan meg is értek, hiszen a láthatatlan munka javarészt valóban a nők mindennapjaiban van jelen. Főleg úgy, hogy még mindig rengeteg férfi nem becsüli és ismeri el ezt a tevékenységet, és ki sem veszi a részét belőle. Ám a mérlegnek ezzel együtt mégiscsak két serpenyője van, nézzük most a másikat is.
Sok esetben érzem úgy: azzal, hogy elmentem dolgozni, egy másik rendszer részévé válok, amelyben kettőnk közül csak én szerepelek. Elvégzem a feladatom, teljesítem az elvárásokat, cipelem a hétköznapok terheit, kezelem a rengetegféle új helyzetet, amelybe munka közben vagy akár az addig vezető úton kerülök. Egy átlagos hétfő is rendkívül stresszes és problémadús tud lenni, és ennek a feszültségeit nem feltétlenül szeretném a nap végeztével hazavinni. Hiszen csak arra vágyom, hogy végre kikapcsoljon a családfenntartó-pénzkereső ösztönömet és énemet. Természetesen otthon is lehet beszélni a problémákról, de nem minden esetben várhatjuk el, hogy a párunk a napunk minden egyes nehezítő tényezőjét kövesse és megértse.
Mi lehet a megoldás?
Bár bevallom, szívesen cserélnék egy napra a feleségemmel, még úgy is, hogy tudom: biztosan vesztesként jönnék ki belőle. Mert annak ellenére, hogy igyekszem megtenni, ami tőlem telik, az ő helyében valószínűleg mégiscsak nekem lenne több teendőm.
Márpedig a feladatok elosztásán a mai világban változtatni kell – közös szabályok lefektetésével és a férfiak aktívabb bevonásával. Így harmonikusabb kapcsolatot, valamint kiegyensúlyozottabb partnert is kapunk, aki biztos lehet benne, hogy minden tekintetben számíthat ránk. Cserébe elismeri azt, hogy minket, férfiakat is számtalan kihívás ér és megbecsüli az erőfeszítéseinket.
Igen, a fair playnek a párkapcsolatban is helye van, és ebbe a méltányos feladatmegosztás is beletartozik. Legyünk nyitottak erre és törekedjünk a változásra, amely ezen a téren sem elkerülhető, és ha lassan is, az egész világon mindinkább érvényesül.
Ajánljuk még Sánta Dávidtól:
