Te magad is testvér vagy? Emlékszel még, milyen volt azzá válni? Esetleg a második, harmadik babát várjátok, és azon gondolkodsz, ők milyen testvérei lesznek egymásnak, miközben a saját emlékeidre gondolsz? Ezúttal újfajta megközelítésből olvashatsz erről az izgalmas témáról – a Hellinger-fél családállítás módszerének szemüvegén keresztül.
Károlyi Nati írása
„A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat, szegényt. Vagy… vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám nem oly édes link, miként az utóbbi.” (Esterházy Péter)
Ajándék és feladat az élettől
Sajnos egyre kevesebb szülő tudja nagyobb gyermekei megajándékozásaként megélni a családbővítést. Fogyasztás-központú világunkban sokan mind az osztozkodást, mind az egymáshoz való alkalmazkodást csupán felesleges frusztrációk forrásának tekinti, amitől minden valamire való szülőnek “kötelessége” lenne megkímélnie a gyerekét. Sok édesanya többedik várandósságát keseríti meg a lelkifurdalás. Önvádtól terhes lelki állapotban próbálnak útmutatást találni, miként kerülhető el a nagytesó bosszúja a kicsi felé “trónfosztás” miatt, és hogyan lehetséges eloszlatni a kicsi neheztelését a nagytesó többletszabadsága miatt. Energiát nem kímélve igyekeznek jó testvérkapcsolatot kialakítani a testvérek között, bár egyesek szerint már az is szép eredménynek tekinthető, ha felnőttként még egyáltalán szóba állnak egymással.
Pedig egyes szakemberek szerint, a tudatalatti mélységeiben a testvérek minden szülői ráhatás nélkül is összetartanak és elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz egy életen át. A felszínen persze időnként féltékenyek és irigyek is egymásra. Azonban ennek ritkán van köze a felnőttkori lelki problémákhoz. Vagyis nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.
Mítoszok kontra élet
– A testvérféltékenység elkerülhetetlen. Aki mást mond, az hazudik – foglal állást Sas Viktória pszichológus, Hellinger családállító szakember – Azonban ez a legtöbbször idővel lecseng, ha a szülők kitartó és tudatos erőfeszítéseket tesznek arra, hogy minden gyerekük felé kifejezzék, hogy mindannyian értékes és különleges személyiségek. Gyakori félreértés, hogy a szülők arra törekednek, hogy egyformán szeressék valamennyi gyereküket. Azonkívül, hogy ez irreális és teljesíthetetlen elvárás önmagukkal szemben, a gyermeket sem nyugtatja meg a tudat, hogy “pont ugyanúgy” szeretik őt, mint a testvéreit. Érdemesebb az egyéni értékeket, az adott gyermekhez fűződő kapcsolódás egyedi jellegét hangsúlyozni: Te nagyon szépen énekelsz, te ügyesen labdázol, benned meg azt szeretem, nagyon kedvesen segítesz a főzésben. Ha a különbözőségek nyílt elfogadást nyernek, könnyebb elfogadni valamennyi gyerek számára az őt megillető helyet a családban, valamint az azzal összefüggő előjogokat és feladatokat. Tapasztalatom szerint ugyanis a testvérsorrenddel összefüggő, felnőttkorra is kiható problémák leggyakrabban azzal függenek össze, hogy van egyfajta ellentmondás vagy elutasítás ezzel kapcsolatban.
Hol is a helyem?
– A módszer, amivel dolgozom, azon a felismerésen alapszik, hogy mindenki akkor érzi jól magát, ha a saját helyén van a családi rendszerben – tájékoztat Sas Viktória – A születési sorrendnek fontos szerepe van: mindig a nagyobb tud adni a kicsinek. Az egyik legközismertebb példája az ezzel kapcsolatos félresiklásoknak, amikor elvárásként jelenik meg a szülők részéről, hogy a nagyobb gyerekek viseljék gondját a kisebbeknek. Nem arról van szó, hogy ne lehetne bevonni őket a kicsik körüli feladatokba, vagy akár időnként rájuk is bízni a kistesót, ha már nagyobb gyerekekről van szó. Azonban, ha ez már kötelességgé válik, az a nagytesókat a szülők szintjére helyezi. Az ilyen nagy testvérek gyakran felnőtt korukban is keresik azokat a helyzeteket, amikben “gyermekek” lehetnek. Jellemzően a párkapcsolatukban találják meg a lehetőséget erre.
Bár a családállítás elmélete szerint a testvérek azonos szinten vannak a családi rendben, a születési sorrendnek testvérek között is van jelentősége! A testvérsorba tartoznak a féltestvérek is, ezért fontos, hogy ha csak van rá lehetőség, tudják tartani a gyerekek a kapcsolatot a szüleik előző vagy új házasságából született testvéreikkel is. Ugyanilyen fontos, hogy tudjanak azokról a testvéreikről is, akik végül nem születtek meg – abortusz vagy spontán vetélés miatt. Legjobban a magzati veszteségek után született gyerekek sorsát tudja megterhelni, ha a szülők megpróbálják eltitkolni előlük ezeket a testvéreket. A lelkük mélyén ugyanis minden esetben érzik az “üres helyet” a testvérsorban, és kialakulhat bennük egy olyan érzés, hogy az elhunyt testvér helyét foglalják el a családban és az életben – jogtalanul.
– Szerencsére családállítással van rá lehetőség, hogy akár utólag, felnőtt fejjel feltárhassa az ember a családi titkokat, és helyreállítsa a dolgokat a saját lelkében – hangsúlyozza a szakember.
Vér és a lélek köteléke
– Valamennyi testvérpozíciónak megvan a maga szépsége és előjoga – véli a pszichológus. – A testvérsor legfiatalabb tagjáé a kiváltság és a feladat hogy megtanulja ajándékként elfogadni a nála idősebbek figyelmét, törődését, gondoskodó szeretetét. A nagytesóké pedig a tapasztalatok továbbadása, iránymutatás a később született testvérek felé. Az öcsik, húgok gyakran zavarba ejtően pontosan másolják le nagyobb testvéreik életútját. Ez nagy könnyebbséget jelent számukra – mintha a vastag hótakaróval borított úton nekik már nem kellene utat törniük az előrehaladáshoz, mert bele léphetnek a idősebb testvéreik lábnyomába, hiszen ők már kitaposták előttük a nyomvonalat.
A testvéreknek néha nehezükre esik elfogadniuk, hogy nem tudnak segíteni a nagyobb nehéz sorsán. Ilyenkor előfordul, hogy tudat alatt szolidaritásból magukra veszik mindazokat a nehézségeket, amik a testvérüket érintik. Ez különösen gyakran fordul elő olyan esetekben, amikor az egyik testvér valamilyen súlyos fogyatékossággal él. Egyszer olyan problémát hozott családállításra egy kliens, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem tud kapcsolódni az emberekhez. Az állítás egyértelműen kimutatta, hogy autizmussal élő bátyja sorsát szerette volna tudat alatt átvenni ezzel – mesél tapasztalatairól Sas Viktória. – A kibékíthetetlennek látszó testvérkonfliktusok gyökere is legtöbbször hasonló okokra vezethető vissza. Én hiszek benne, hogy minden testvérkapcsolatban ott a lehetőség, hogy egymást kölcsönösen gazdagító érzelmi kötelék alakulhasson ki. Ha a tudattalan homályában helyükre kerülnek a dolgok, a testvérek megindítóan tudnak örülni egymásnak. Még akkor is, ha esetleg évtizedekig nem is tudtak egymás létezéséről. Annak az elismerése, hogy “az én vérem vagy”, egy pillanat alatt életre szóló, mély szövetséget alakít ki a két testvér között.
További infók a Hellinger-féle családállítás módszeréről:
www.azembercsaladja.hu
