Te magad is testvér vagy? Emlékszel még, milyen volt azzá válni? Esetleg a második, harmadik babát várjátok, és azon gondolkodsz, ők milyen testvérei lesznek egymásnak, miközben a saját emlékeidre gondolsz? Ezúttal újfajta megközelítésből olvashatsz erről az izgalmas témáról – a Hellinger-fél családállítás módszerének szemüvegén keresztül.
Károlyi Nati írása
„A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat, szegényt. Vagy… vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám nem oly édes link, miként az utóbbi.” (Esterházy Péter)
Ajándék és feladat az élettől
Sajnos egyre kevesebb szülő tudja nagyobb gyermekei megajándékozásaként megélni a családbővítést. Fogyasztás-központú világunkban sokan mind az osztozkodást, mind az egymáshoz való alkalmazkodást csupán felesleges frusztrációk forrásának tekinti, amitől minden valamire való szülőnek “kötelessége” lenne megkímélnie a gyerekét. Sok édesanya többedik várandósságát keseríti meg a lelkifurdalás. Önvádtól terhes lelki állapotban próbálnak útmutatást találni, miként kerülhető el a nagytesó bosszúja a kicsi felé “trónfosztás” miatt, és hogyan lehetséges eloszlatni a kicsi neheztelését a nagytesó többletszabadsága miatt. Energiát nem kímélve igyekeznek jó testvérkapcsolatot kialakítani a testvérek között, bár egyesek szerint már az is szép eredménynek tekinthető, ha felnőttként még egyáltalán szóba állnak egymással.
A felszínen persze időnként féltékenyek és irigyek is egymásra. Azonban ennek ritkán van köze a felnőttkori lelki problémákhoz. Vagyis nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.
Mítoszok kontra élet
– A testvérféltékenység elkerülhetetlen. Aki mást mond, az hazudik – foglal állást Sas Viktória pszichológus, Hellinger családállító szakember
– Azonban ez a legtöbbször idővel lecseng, ha a szülők kitartó és tudatos erőfeszítéseket tesznek arra, hogy minden gyerekük felé kifejezzék, hogy mindannyian értékes és különleges személyiségek.
Gyakori félreértés, hogy a szülők arra törekednek, hogy egyformán szeressék valamennyi gyereküket. Azonkívül, hogy ez irreális és teljesíthetetlen elvárás önmagukkal szemben, a gyermeket sem nyugtatja meg a tudat, hogy “pont ugyanúgy” szeretik őt, mint a testvéreit. Érdemesebb az egyéni értékeket, az adott gyermekhez fűződő kapcsolódás egyedi jellegét hangsúlyozni: Te nagyon szépen énekelsz, te ügyesen labdázol, benned meg azt szeretem, nagyon kedvesen segítesz a főzésben.
Tapasztalatom szerint ugyanis a testvérsorrenddel összefüggő, felnőttkorra is kiható problémák leggyakrabban azzal függenek össze, hogy van egyfajta ellentmondás vagy elutasítás ezzel kapcsolatban.
Hol is a helyem?
– A módszer, amivel dolgozom, azon a felismerésen alapszik, hogy mindenki akkor érzi jól magát, ha a saját helyén van a családi rendszerben – tájékoztat Sas Viktória
– A születési sorrendnek fontos szerepe van: mindig a nagyobb tud adni a kicsinek. Az egyik legközismertebb példája az ezzel kapcsolatos félresiklásoknak, amikor elvárásként jelenik meg a szülők részéről, hogy a nagyobb gyerekek viseljék gondját a kisebbeknek. Nem arról van szó, hogy ne lehetne bevonni őket a kicsik körüli feladatokba, vagy akár időnként rájuk is bízni a kistesót, ha már nagyobb gyerekekről van szó. Azonban, ha ez már kötelességgé válik, az a nagytesókat a szülők szintjére helyezi. Az ilyen nagy testvérek gyakran felnőtt korukban is keresik azokat a helyzeteket, amikben “gyermekek” lehetnek. Jellemzően a párkapcsolatukban találják meg a lehetőséget erre.
Bár a családállítás elmélete szerint a testvérek azonos szinten vannak a családi rendben, a születési sorrendnek testvérek között is van jelentősége! A testvérsorba tartoznak a féltestvérek is, ezért fontos, hogy ha csak van rá lehetőség, tudják tartani a gyerekek a kapcsolatot a szüleik előző vagy új házasságából született testvéreikkel is.
Folytatás következik…
További infók a Hellinger-féle családállítás módszeréről:
www.azembercsaladja.hu
Ajánljuk még a témában:
