Sokáig kerestem a nagy Őt, aki csak nem érkezett meg az életembe. Sok év aktív keresés után sem keseredtem el, elhatároztam, hogy babát mindenképp szeretnék. Magamról sem hittem el, hogy ennyire fontos lesz harminc éves korom után, hogy teljesüljön ez az álmom és gyerekem legyen.
Drencsán Anett írása
Elindultam az úton
Megismertem egy donort, aki felajánlotta a segítségét ezen (akkor még nem is tudtam, hogy mennyire) rögös úton. Eleinte csak próbálkoztam az általa adott mintákkal, gondoltam, persze, hogy azonnal terhes leszek, hiszen egészséges vagyok, miért is ne? Mi lenne az akadály? De nem történt semmi….Szinte egy-két év elment így, a próbálkozással.
Így már biztos voltam benne, hogy hamarosan terhes leszek, hiszen félig-meddig orvosi támogatás, orvos által nyújtott precíz adatok voltak a segítségemre.
Orvosi segítséggel
A legnagyobb csalódásomra semmi se történt…Így sem estem teherbe, az évek csak mentek, én meg egyre szomorúbb lettem… Ekkor döntöttem az inszemináció mellett. Persze ezt megelőzték az átjárhatósági vizsgálatok, vérvizsgálatok, ahol mindent rendben találtak. Az inszeminációnak is úgy mentem neki, hogy orvosi segítséggel, pontosan peteérés után, bevizsgált, tökéletes spermával csakis sikeres lehetek, szinte fogadtam magammal, hogy az első beavatkozás sikeres lesz, gondoltam magamba, miért is ne?
De a siker váratott magára. Gondoltam, sebaj, a testem még nem tudja, mi is az a teherbeesés, majd a következő inszem! De a siker elmaradt, az OEP által támogatott mind a hat inszemet “elhasználtam”. Ekkor már nagyon elkeseredtem, a 6. inszeminációnak úgy mentem neki, hogy talán sikerül, de sejtettem a negatív eredményt.
A lelki támogatás
A sikeresség érdekében pszichológushoz is mentem, aki nagyon jó szakember, és ismeri a meddőség okait. Ő azonnal észrevette, hogy a pajzsmirigy eredményeim nem jók, szinte ragaszkodott ahhoz, hogy az összes értékem, cukor, pajzsmirigy, Antimüllerian, progeszteron, minden tökéletes értéket mutasson.
El is irányított egy magánklinikára, hogy ott a pajzsmirigy eredményemet is tegyék rendbe – akármennyire kicsi volt az eltérés a teherbeeséshez ajánlott szinttől -, és a meddőségi osztályt is keressem fel. A magánklinikán felemás tapasztalataim voltak, a meddőségi osztályon hamar kiderült, hogy nem tudnak segíteni, mert egyedülálló vagyok. Ellenben a gasztroenterológián az orvos közölte, hogy a pajzsmirigy értékeim rosszabbodtak, amire gyógyszert írt fel. Mondta, hogy ezt a leletet kapaszkodónak is használhatjuk, szinte biztosra vette, hogy ez állhat a meddőségem mögött. Gyógyszerszedés után, amikor ismét visszamentem kontrollra, meglepetten és örömmel tapasztaltam, hogy a pajzsmirigy értékeim tökéletesek. Így biztos voltam benne, hogy a további próbálkozásaim sikeresek lesznek.
A remény vitt tovább
Be is jelentkeztem egy fizetős inszeminációra, hiszen addigra minden értékem tökéletes volt. De sajnos ennek is kudarc lett a vége, holott nagyon reménykedtem benne, hogy sikeres leszek. Ekkor már bejelentkeztem lombik programra is, hiszen az inszeminációk nem voltak sikeresek.
Ezalatt a lelkemet a tesóm, a pszichológusom, valamint a hobbijaim és a hozzájuk kapcsolódó barátaim, tanáraim (az énektanárom, valamint tánctanáraim) tartották karban. Nagyon sokat segítettek nekem, pedig nem a vidám arcom mutattam ekkor a külvilág felé, hiszen a sok kivizsgálás, a sok orvoshoz járás eddig mind-mind eredménytelen volt, körülöttem meg úgy tűnt, mindenkinek sikerül teherbe esni, könnyedén. Ekkor bejelentkeztem lombik programra is, hiszen úgy véltem, hogy a további inszeminációknak nem lenne értelme. Persze soká kaptam csak időpontot az intézettől, ami elkeserített.
Amikor már majdnem elengedtem
Gondoltam, szólok a donoromnak, hogy ne teljenek a hónapok csak úgy, aki ismét adott mintát.
Sikerült!
Alig akartam elhinni, hogy ennyi kivizsgálás, inszemináció, próbálkozás után végre sikerült teherbe esnem! Az első hónapok alatt persze csak páran tudták, hogy talán sikerrel jártam, magam sem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet! A 3. hónap után kezdtem el lassan szivárogtatni a híreket, amikor már magam is kezdtem elhinni, hogy terhes vagyok.
Furcsa volt, amikor az endokrinológus vérvételre küldött, ahol kismamának szólítottak az asszisztensek. Én meg csak néztem körül, hogy ki itt a kismama? Mire rájöttem, hogy rólam beszélnek.
Azóta a 32. hétben vagyok, nemsokára megszületik a kislányom, akinek már hosszú évek óta megvan a neve, akire hosszú évek óta vártam! Azóta is sokat foglalkozom meddőségi témákkal. Német magazinban olvastam, hogy minden sikeres terhességre jut egy sikertelenség is.
Ne add fel!
Azért tartottam fontosnak leírni a történetemet, hogy biztatni tudjam azokat a társaimat, akik hasonló helyzetben vannak. Azt kívánom, hogy ne adják fel, ha én nem megyek utána, nekem sem mondták volna, hogy van lehetőségem fizetős inszeminációra.
Ennek is magamtól kellett utánajárnom, pedig nem keveset fizettem (30 ezer Ft) azért az egy alkalomért, hogy információt kapjak, hogy segítsenek rajtam.
Kívánom minden próbálkozónak, hogy ne adja fel, és hamarosan kezében tarthassa a pozitív tesztet, amire olyan nagyon vágyik.
Kell a lelki támasz
Amíg tart a próbálkozás, a segítőkész családtagok, egy jó szakember, pszichológus, valamint a nagyon jó barátok, akiktől dedikált figyelmet kaphatunk (mint én a nagyszerű tanáraimtól, akik a tánc és az éneken keresztül figyeltek, és segítettek, pozitív mondatokkal, gondolatokkal töltöttek fel, valamint a figyelmemet a hobbijaimra, a bennem lévő dolgok kifejezésére irányították), nagyon sokat tudnak segíteni. Használjuk ki ezeket a lehetőségeket, és ha kell, majd mi segítsünk nekik. Hiszem, hogy az is fontos, hogy lelkileg jól legyünk, hogy el tudjuk valakinek-valakiknek őszintén mondani a gondjainkat.
Mindenkinek sikeres próbálkozást, kitartást, mi hamarabbi szép családot kívánok!
CSALÁDTERVEZÉS-BABATERVEZÉS könyvünkben minden fontos kérdésre választ adunk a családalapítás előtt állóknak és családbővítést tervezőknek, sok-sok hasznos információval kiegészítve.
