Kevés olyan téma van, amely ennyire megosztaná a szülőket és a szakembereket. Sok a csecsemőkkel történő együttalváshoz kapcsolódó tévhit és félelem, miközben több kutatás is bizonyítja, hogy Földünkön jelenleg is minden kultúrában elterjedt, széles körben alkalmazott gyakorlat. Igyekszünk néhány szempontot felvetni ahhoz, hogy tisztábban láss, és meg tudd hozni a magatok döntését.
Szerző: W. Ungváry Renáta
Hogyan alszik az újszülött?
Ösztönök és reflexek
A legkézenfekvőbb kiindulópont talán az, ha megnézzük, milyen alvási elrendezés számít evolúcióbiológiai szempontból normálisnak. Az összes főemlős esetében jellemző az anya és a kölyök közötti folyamatos testkontaktus az utód életének első szakaszában, például a gorillabébi esetében négy-öt hónap is eltelik, mire első ízben eltávolodik egy kicsit az anyukájától. A fejletlenül születő embercsecsemő is igényli ezt a testközelséget és a folyamatos gondoskodást, hiszen önálló helyváltoztatásra élete első évében csak korlátozottan képes. Ez azt jelenti, hogy az ősidőkben, amikor még a természetben laktak elődeink, nem volt biztonságos a csecsemőt máshol tartani, csupán szoros testközelségben. Egyszerűen ez volt az az utódgondozási stratégia, amely a legnagyobb túlélési esélyt adta: védelmet a kihűléstől, könnyű és gyors kapcsolódást a táplálékforráshoz, folyamatos anyai gondoskodást. Nem véletlen tehát, hogy az újszülöttekben kódolva van a letevéstől, otthagyástól való rettegés. ha hanyatt fektetjük, lerakjuk a kisbabát, kis idő múlva nyugtalankodni, sírni kezd, még alvásból is könnyedén felébreszti a Moro-reflex, amit afféle riasztó berendezésként is felfoghatunk: a baba karjait szétcsapva felriad és sírni kezd. A Moro-reflex azonban hason fekvésben illetve testközeli hordozásnál, oldalt fekvésben nem aktiválódik. Azt tapasztaljuk, hogy a kisbaba „nyugodtabban” alszik ezekben a testhelyzetekben. Ahogy múlik az idő és fejlődik a baba értelme, magatartása egyre tudatosabbá válik. Szép lassan kihúnynak az elemi reflexek, köztük a Moro is, a baba pedig képessé válik otthona, közvetlen környezete beazonosítására. Ez azzal jár, hogy a lerakás, lefektetés egyre kevésbé vált ki nála negatív reakciót, egyre kíváncsibban nézelődik és játszik, hiszen képes már biztonságos helyként felismerni otthonát. Vagyis annyit teljes bizonyossággal megállapíthatunk, hogy a kisbabával együttaludni normális, sőt hasznos. Akkor mi a gond ezzel, miért tiltják egyes ajánlások, és miért tart tőle sok szülő?
Ezért félnek tőle a szülők
Az együttalváshoz számos félelem kapcsolódik – tegyük hozzá, több ezer éve. Már a Bibliában is szerepel a reggelre az anya mellett holtan fellelt csecsemő, és a gyötrelmes kérdés: miért halt meg? Agyonnyomta az anyukája? Erre a kérdésre azonban, különösen visszamenőleg, amikor már számos fontos részlet tisztázása lehetetlen, nem tudunk biztos választ adni.
A másik gyakori félelem abból az elvárásból fakad, hogy társadalmunk mielőbbi önállósulást vár a gyermektől, a szülők pedig szeretnék minél előbb visszakapni magánéletüket, az édeskettesben levést az ágyukban, a saját szobájukban.
Ezért szeretjük
– mindenki nyugodtabban és többet alszik, mert az alvásciklusok összehangolódnak
– kényelmesebb az éjszakai szoptatás
– a baba könnyebben és gyorsabban visszaalszik
– jó érzés egy mosolygó baba gőgicsélésére ébredni, jó érzés az „egy fészekhez tartozás”
– a szoptatási időszak hosszabb, a tejtermelést pozitívan befolyásolja
– a babánál kevésbé jelentkeznek a szeparációs szorongás tünetei
– az anya termékenysége később tér vissza
Ezért lehet veszélyes
– ha az ágy túl kicsi, és nincs elegendő hely a kényelmes együttalváshoz
– ha a matrac túl süppedős
– ha vannak olyan rések, amelyekbe a baba beszorulhat
– ha sok a párna, paplan, takaró, amelybe a baba belegabalyodhat, vagy ami rákerülhet alvás közben a légzést akadályozva
– ha anya vagy apa tudatmódosító szer hatása alatt áll: alkohol, drog, nyugtató és altató hatású gyógyszerek
– ha anya és/vagy apa a terhesség alatt vagy jelenleg is dohányzik (abban az esetben is emelkedik a kockázat, ha csak lakáson kívül dohányoznak)
– ha túl meleg van
– ha az együttalvásra véletlenül, nem arra alkalmas ágyon, hanem kanapén vagy fotelben kerül sor
– ha a csecsemővel alvó szülő jelentősen túlsúlyos
– ha a csecsemővel alvó szülő a szokásosnál kimerültebb, ezért túl mélyen alszik
– ha a csecsemő hason fekszik, vagy úgy be van bugyolálva, hogy az akadályozza a végtagjai szabad mozgását
– ha idősebb testvérek is együtt alusznak az egyévesnél fiatalabb kicsivel
Mit értünk együttalváson?
A közhiedelemmel ellentétben ez nem csupán az egy közös ágyban alvást jelenti, hanem ide tartoznak a közkedvelt és biztonságos “oldalkocsis” megoldások, a közvetlenül a szülők mellett, karnyújtásnyi közelségben elhelyezett kiságyak, bölcsők és babahordozó. kosarak. Valamennyi szakmai ajánlás egyetért abban, hogy az első életév folyamán biztonságosabb a szülőkkel egy szobában, de elkülönített fekvőfelületen alvás, mint a gyermek külön szobában elhelyezése akár légzésfigyelővel vagy bébiőrrel, akár anélkül.
Cikkünk folytatását itt olvashatod:
A témában az alábbi cikkünk is érdekelhet még:
