Kevés olyan téma van, amely ennyire megosztaná a szülőket és a szakembereket. Sok a csecsemőkkel történő együttalváshoz kapcsolódó tévhit és félelem, miközben több kutatás is bizonyítja, hogy Földünkön jelenleg is minden kultúrában elterjedt, széles körben alkalmazott gyakorlat.
Szerző: W. Ungváry Renáta
Igyekszünk néhány szempontot felvetni ahhoz, hogy tisztábban láss, és meg tudd hozni a magatok döntését.
Mit értünk együttalváson?
A közhiedelemmel ellentétben ez nem csupán az egy közös ágyban alvást jelenti, hanem ide tartoznak a közkedvelt és biztonságos “oldalkocsis” megoldások, a közvetlenül a szülők mellett, karnyújtásnyi közelségben elhelyezett kiságyak, bölcsők és babahordozó. kosarak. Valamennyi szakmai ajánlás egyetért abban, hogy az első életév folyamán biztonságosabb a szülőkkel egy szobában, de elkülönített fekvőfelületen alvás, mint a gyermek külön szobában elhelyezése akár légzésfigyelővel vagy bébiőrrel, akár anélkül.
Nem okoz hirtelen bölcsőhalált az együttalvás (SIDS)?
A SIDS okát ma sem tudjuk pontosan. Jobb híján ide sorolják az olyan haláleseteket, ahol a boncolás során sem találják meg a halál okát. Ebből következik, hogy sajnos a megelőzhetőségéről sem tudunk túlságosan sokat mondani. Az ajánlások szerint a hasonfektetés helyett tanácsosabb a hanyattfekvés, a babákat a hátukra fektetve altassuk. Kockázatcsökkentő tényező a szoptatás és a dohányfüstmentes környezet.
Koraszülött babáknál,és azoknál, aki légzési nehézségek voltak, fokozott a kockázat. Nyilvánvalóan kockázatnövelő minden olyasmi, ami a akadályozza a szülőket a megfelelő bánásmódban: alkohol, droghasználat.
Ha viszont valaki pont azért kuporog éjszaka a fotelben vagy a kanapén, hogy hátha elalszik a baba, és vissza tudja tenni a kiságyába, lehetséges, hogy előbb elfog aludni, mint a gyerek – mégpedig egy babaalvás szempontjából egyáltalán nem biztonságos környezetben.
Miért nem jó a külön gyerekszoba?
Nagy esetszámon alapuló kutatások szerint a külön szobában alvó csecsemőknél gyakrabban következik be SIDS, azaz hirtelen csecsemőhalál. Ha a baba máshol van, nehezebb vagy lehetetlen a finomabb jelzéseire, mozgolódásaira reagálni. A szülő figyelmét nem képes helyettesíteni egy eszköz használata. A legnagyobb nehézséget pedig az jelenti, hogy megszakítja az anya és a csecsemő fizikai együttlétét.
Az anya fizikai közelsége segíti a kisbaba életműködéseit
A baba testi közelsége növeli az anya oxitocin hormon kibocsátását, ennélfogva gyakoribbá teszi a gondoskodó viselkedés megnyilvánulásait és elősegíti a szoptatást. A szülő fizikai közelsége stimulálóan hat a kisbaba életműködéseire. Ennek egyik megnyilvánulása az a jelenség, hogy a kengurúzó koraszülöttek oxigenizációja, életműködései javulnak, ha valamelyik szülő mellkasán bőr-bőr kontaktusban helyezik el őket. Vagyis az együttlét érzékenyít egymásra, megkönnyíti az összehangolódást, a kommunikációt, egymás jelzéseinek pontosabb megértését. Nem kell attól tartani, hogy ez örökké ilyen szoros egymásra utaltsággal fog járni. Ahogy a baba növekszik és kinyílik a világra, úgy lazul szépen, fokozatosan ez az egymásra utaltság. Amellett, hogy a szoros kapcsolat megalapozza a gyermek biztonságérzetét, a későbbiekben a biztonságos eltávolodást is lehetővé teszi.
Jó, jó! De meddig “kell” együtt aludni?
Természetesen arról, hogy “kell”, szó sincs. Fontos, hogy minden család megtalálja a számukra legbiztonságosabb és legkényelmesebb alvási megoldást, ami nem biztos, hogy ugyanaz az első pár hónapban, mint mondjuk kétéves korban. Az első hónapokban a közelség a baba fontos, elemi szükségletét elégíti ki. Később még évekig a szüleivel együtt alvást választaná, ha az ő véleményét kérdeznénk. Az önállósulási törekvések inkább a kamaszkor hajnalán kezdődnek. De ennél azért sokkal korábban is kísérletet tehetünk arra, hogy egy vonzó, otthonos saját szoba, alvósarok kialakításával kedvet ébresszünk benne a külön alvásra – ha ez a szülők egyértelmű kívánsága.
Alvás – Útmutató altatáshoz – Az alvással, altatással kapcsolatos összes sarkalatos kérdésre választ adunk
