A mesék párkapcsolati forgatókönyve meglehetősen egyforma: Két fiatal találkozik, első látásra egymásba szeretnek, kiállják a próbát, majd egybekelnek, hét országra szóló lakodalmat csapnak, végül boldogan élnek míg meg nem halnak.
A 21. századi élet olykor ennél jóval kanyargósabb pályákon halad: a gyerekek közel fele házasságon kívül születik Magyarországon – részben kalandos előzmények után – például egy futó kaland gyümölcseként, vagy egy szeretői kapcsolatból, leggyakrabban azonban olyan nagyon is komoly, elkötelezett kapcsolatokból, ahol (még) nem házasodtak össze a felek. Egyes párok idővel mégis megtartják a “hivatalos” esküvőt, másoknál ez később sem kerül sorra. A házasságok fele pedig válással végződik. Egyre többekben merül fel a kérdés: Érdemes-e egyáltalán belevágni egy ilyen kockázatos vállalkozásba?
Szöveg: Károlyi Natália
Szakértők: Fekete Ágnes pszichológus, szexuálterapeuta, dr. Mándy Zsuzsanna jogász
Ami a jogi hátteret illeti
– A magyar jogrendszer egyértelműen házasságpárti. Ez az Alaptörvény által is elismert legszorosabb kapcsolatrendszer alapja, melyben a legerősebb személyi, vagyoni jogok és kötelességek érvényesek a felekre. Ebben a partnerkapcsolatban alapérték az egyenlőség és egyenjogúság, egymás támogatása, az egymás iránti felelősségvállalás. A jogalkotó a közös ügyek tekintetében a házastársaknak egyenlő jogokat, és kötelességeket ír elő – tájékoztat dr. Mády Zsuzsanna. – Ha a felek nem rendelkeznek másként, a házasság során szerzett vagyon közösnek számít, amiből egyenlő arányban részesednek válás esetén is. Ha azonban együttélés után kötnek házasságot a felek, úgy a házassági vagyonközösség az együttélés kezdetétől visszamenőleg érvényes. Házassági vagyonjogi szerződés esetén mindettől el lehet térni, illetve az úgynevezett közszerzeményi rendszer esetében mindkét fél önálló vagyonszerzőnek minősül a házasság időszakában is. “Sima” együttélés esetében a szerzett vagyon a hozzájárulás arányában oszlik meg. Érdemes közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt vagyonjogi szerződést kötni, ha a felek szeretnének ettől eltérni. Ha az élettársi kapcsolat legalább egy évig fennállt, és gyermek is született belőle, a kapcsolat megszűnése esetén a családjog is védelemben részesíti ezt a kapcsolatot a kiskorú érdekeit szem előtt tartva. Míg a házastársak egymás törvényes örökösei, élettárs csak akkor örökölhet, ha erről született végrendelet. Házasság akkor jön létre, ha egy férfi és egy nő a törvényt képviselő anyakönyvezető jelenlétében kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek, míg az együttéléshez elegendő a puszta tény, hogy két ember érzelmi és gazdasági közösségben, közös háztartásban él egymással. A törvény csak annyit köt ki, hogy nem állhatnak egymással vérrokoni kapcsolatban, és egyikük sem élhet házastársi életközösségben valaki mással. (Már nem élő, de hivatalosan még nem felbontott házasság nem kizáró ok.) Ugyanakkor vitathatatlan az élettársak között is fennálló együttműködési és támogatási kötelezettség. Ebből következik, hogy a kapcsolat megszűnése esetén tartási kötelezettségük is fennáll egymással szemben. Előfordulnak élethelyzetek (pl. hitelügyintézés), amikor szükséges bizonyítani az élettársi kapcsolat fennállását. Ehhez elegendő az érintetteknek közjegyző előtt nyilatkozniuk erről, de kérhetik is a felvételüket a közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartásába.
A pszichológus szemével
– Hogy két ember között megvan-e a meghitt, szeretetteljes viszony, és egy közös döntés az együtt kialakított, kölcsönösen elfogadható kapcsolati szabályok mellett születik-e, az teljesen független attól, hogy jogilag mi a besorolása az életközösségüknek – foglal állást Fekete Ágnes pszichológus, szexuálterapeuta. – A házasság kultúrtörténeti szempontból üzleti megállapodás, melynek lényege, hogy a két fél közös vagyonból gazdálkodik, és teremt tőkét a közös gyerekek részére. Ennek nem feltétlenül van köze a romantikus érzelmekhez. Az esküvő, mint rítus akkor lehet fontos életforduló, ha házasságra lépő felek számára ennek fontos szimbolikus tartalma van. Ez egy nagyon személyes döntés, amit mindenkinek magának kell meghoznia. A külső nyomásra, partneri noszogatásra, szülői, vagy vallásos elvárások kényszere alatti házasságkötés az évek múltával általában megbosszulja magát: Nehéz megmaradni egy olyan választás mellett, ami nem is igazán a mienk. Ha azonban a két fél viszonya a házasság gondolatához jelentősen eltér egymástól, az feszültségeket generálhat a párkapcsolatban. Érdemes időről időre felhozni a témát, és megpróbálni közös álláspontra jutni – javasolja a pszichológus.
- Egy papír nélküli élettársi kapcsolat felbontását is pont ugyanolyan fájdalmas gyászmunka követi, mint egy válást. Utóbbi esetben plusz terhet jelenthetnek a bírósági-bürokratikus körök. Illetve, ha valakinek nagyon fontos értéket jelentett a házasság felbonthatatlanságának eszménye, a közös élet, és a saját házastársi identitásán túl a hitrendszere egy részét is maga mögött kell hagynia – tér rá a szakítás kérdéseire a szakember.
Nincs két egyforma történet
Két meglehetősen eltérő pár történetét olvashatjátok, akik más-más úton, de a házasságot választották végül. Minden szereplő nevét megváltoztattuk.
A kezdetektől komolyan vettük a kapcsolatunkat
Juli és András egyetemista éveikben találtak egymásra. Mindketten az első pillanattól hagyományos, elkötelezett monogám párkapcsolatban gondolkoztak, és az is természetes volt, hogy előbb utóbb férj és feleség legyenek a törvény színe előtt is. Abban is egyetértés volt köztük, hogy az eljegyzésre és az esküvőre is még a gyermekvállalás előtt kerüljön sor. Végül minden a terv szerint történt. – A házassággal, eskütétellel mi kimondtuk és egyértelművé tettük azt a szándékunkat, hogy ezt életünk végéig vállaljuk, ezáltal biztonságban érezzük magunkat egymás mellett. Mindkettőnknek kellett ez a biztonságérzet. Volt nagyon komoly házassági válságunk, amiből megerősödve jöttünk ki. Nem vagyok “szabad préda” – számomra ezt mutatja az, hogy elmondhatom, feleség vagyok, van egy férjem. Érzem, hogy sokan ezt nem veszik annyira komolyan, nem tisztelik, számomra mégis ad egyfajta nyomatékot a párkapcsolatnak – magyarázza Juli.
Hosszú, kanyargós út a legénykérésig
Nem volt ilyen egyértelmű a döntés Luca és Viktor számára: Ők még második gyermeküket várva is biztosak voltak, hogy hosszútávon sem óhajtanak a házasság kötelékébe lépni egymással. – Az előző párom négy éven át ígérgette, hogy jövő nyáron már tényleg elvesz feleségül. Még évekkel a szakításunk után is akkora düh volt bennem, hogy minden esküvőn legszívesebben felgyújtottam volna a szépen kidekorált templomot. Ez csak fokozódott, ahogy a méregdrága, habos-babos ceremónia után alig pár évre sorra adták be a válókeresetet az ismerősök – meséli Luca. – Úgy éreztem, az egész házasságosdi egy merő hazugsággyár, és büszke voltam magamra, hogy én nem veszek ebben részt.
Két házasság után már Viktorban is jócskán voltak ellenérzések:
– Abban reménykedtem, hátha ígérgetés nélkül ezúttal sikerül nem elrontanom – magyarázza a férfi. Aztán egy családi veszteség hatására valami “átkattant” Luca fejében – ahogyan ő fogalmaz:
– Sok időt töltöttem édesanyámmal a halála előtti utolsó hetekben. Amíg csak magánál volt, rengeteget kesergett azon, hogy Apu mennyi szenvedést okozott neki a hűtlenségével. Sokszor szinte rá kellett harapnom a számra, hogy ki ne mondjam: “Te csak ne szólj egy szót se, téged legalább elvett valaki feleségül.” A temetése után aztán gyakorlatilag megkértem Viktor kezét. Gondolkodás nélkül igent mondott. – Én is meglepődtem magamon – nevet Viktor. – Talán a szívem mélyén arra vágytam, hogy Luca az előtörténetem ellenére adja valamiféle jelét annak, hogy meg tud bennem bízni.
