Amikor valaki szülővé válik, akkor kezd el igazán a saját gyerekkoráról, a szülei szerepvállalásáról, a tanításaikról gondolkodni. Mindannyian eljutunk oda, hogy mérlegeljük, melyek azok a dolgok, amiket úgy szeretnénk csinálni, mint ők és melyek azok, amelyekben biztosan új utat keresünk.
Petrik Emese pszichológus, coach írása
Más idők járnak
Az, hogy hogyan neveltek ők és nevelünk ma mi, sok tényezőtől függ, ami társadalmilag, kulturálisan, vagy a technika fejlődése által meghatározott; ebből adódhatnak a generációs különbségeknek is nevezhető nézeteltérések.
Generációk
Az úgynevezett Baby boomer generáció (az 1946-1964 közöttiek) gyermekei az X- (1965-1979-ig születettek), vagy az Y-generáció (1980-1995-2000-ig születettek) tagjai, az ő gyerekeik pedig a Z- (1996-2009) vagy (2010-től) az alfa-generációba tartoznak. A Baby boomer generáció tagjai azoknak a gyermekei, akik akár gyerekként is éltek át háborút, nélkülözést. Nekik már jutott a fellendülésből, a szüleiknél többet kerestek, beindult a fogyasztói társadalom szekere. Az ő gyerekeik, az úgynevezett ezredvégi, vagy Y generáció (millennials) megtapasztalta a gazdasági világválságot, azt, hogy bár a szüleik azt mondták, a határ a csillagos ég, bárki lehet belőlük, a magas munkanélküliségi ráta nem errefelé mutatott. Persze számos más helyzeti különbség, mint például – a teljesség igénye nélkül – a változóban levő családmodellek, az internet elterjedése.
A családmodellek
Talán a legfontosabb, amit megelőlegezek mindenkinek, aki olvas, hogy nem csak arról van szó, hogy te, mint anya és anyukád/anyósod, mint anya nem értetek egyet és ezért vívtok időről-időre “ki a jobb anya” harcot.
Nem vagy, nem vagytok egyedül.
De lássuk, konkrétan miért és miben nyilvánulnak meg ezek a különbségek.
A baby boomerek fiatalon házasodtak, az ezredvégiek jelentős része meg sehogy: azaz az utóbbiak csaknem fele nem feltétlen házasodik a babázás előtt. Sok „millennial” szülei már nem voltak együtt, mikor ő gyerek volt, így nem érzi szükségét a „papírnak”.
Átlagosan később is vállalunk gyereket, mint a szüleink, mert többnyire később találjuk meg az igazit, de lehet, hogy később is kezdjük keresni, mert a létbiztonság érdekében a munkaerőpiacon való elhelyezkedést helyezzük előtérbe a gyerekvállalással szemben.
Az internet
A Google az első gondolatod, ha valami ismeretlen dolog történik a gyerekeddel? Másodpercek alatt találhatsz nyitva lévő orvosi rendelőt; olyat, aki megmondja, mi csípte meg a gyerekedet és mit kenj rá; adhatsz el és vehetsz meg gyerekruhát; foglalhatsz időpontot, programot, akármit az interneten. És ettől a nagyszülők valósággal elszörnyednek? Nem is csoda, hiszen ők segítségért kizárólag a családot és a barátokat keresték fel, és persze az ismerős, jól bevált orvost.
Az információ és a választások
Az előbbiből adódik, hogy sokkal több információhoz jutunk, mint a szüleink szülőként, de közben ez a többlettudás negatív hatásokban is megmutatkozik: semmire nem kap(hat)unk egyértelmű választ az internetről, vagy a barátainktól (hisz ők is az internetet olvassák), és emiatt az anyai ösztöneinket is megkérdőjelezhetjük.
Egyébként a baby boomerek is szembefordultak ám a szüleikkel: ők voltak az első olyan generáció, akik szülőként nem kis felnőtteket neveltek.
Tehát nem (annyira) felnőtt-központú légkörben nőttünk fel, mint ők anno.
Az ezredvégi, azaz Y generációs szülők minden eddiginél gyerekközpontúbbak: hisszük, hogy az a jó, ha gyerek érdeke van fókuszban és ennek mentén is cselekszünk.
Mint mindennek, ennek is van hátulütője, többek között emiatt élhetjük meg nagyon erősen azt, hogy amikor saját magunkért teszünk valamit, a saját énidőnket töltjük, akkor a töltődés mellé elképesztő bűntudat is társul – és ezt észrevéve kaphatjuk meg felmenőinktől, hogy miért nem rakjuk a gyereket gyakrabban járókába és figyelünk többet magunkra. Az arany középút szép lehetne, de nem biztos, hogy létezik…
A babakelengye, a mosipelus és a Földünk pusztulása
Rengeteg olyan holmink van itthon – és biztos, hogy nem csak nekünk -, amiről anyáink hírből se hallottak azelőtt, hogy a kelengye listánkra felkerült, vagy a lakásunk része lett. Elektromos mellszívó, itthoni babamérleg, légzésfigyelő, video bébiőr, babafészek, kádbetét, sterilizáló, az a kis virág alakú hajpánt, hogy ne menjen a gyerek szemébe a víz fürdéskor, és ki tudja, még mi minden… Közben a cumisüveg, a cumi és az eldobható pelus a tiltólistára kezdenek kerülni és nem biztos, hogy értik, miért. Az eldobható pelus számukra azt jelenthette, amit nekünk a bébiőr vagy az ebédrendelés: egy kis könnyebbséget, pihenést, a lehetőséget, hogy utolérjem magam. Miközben a cumisüveg abban segített, hogy a laktációs tanácsadók és igény szerinti szoptatás kora előtt, az időre szoptatás miatt jóval korábban bekövetkező tejelapadás után, de még a hozzátáplálás előtt, életben tudják tartani a gyermekeiket, azaz minket. Ugye így kicsit más?
Egyik oldal sem egyszerű, és mindenki jónak szeretné érezni magát a szerepében, csak általában a viták hevében már csak a végeredménnyekkel, berögződésekkel vitázunk és nem megyünk vissza feltárni az okokat…
És hogy mit tehetünk, hogy végül minden érintett békében tudjon együtt élni? Nos, ez egy következő cikk témája lesz, de első lépésként mutasd meg ezt az írást anyukádnak és anyósodnak is, hátha a nézeteltérések közös felismerésekbe (“jé, tényleg”) és családi összetartásba fordulnak, hisz tulajdonképpen mindannyian egyet akartok: hogy a kicsinek jó legyen. Innen üdvözlöm az anyukákat és anyósokat is!
Ajánljuk még a témában:
