Nincs még egy olyan testrészünk, mely annyira a figyelem középpontjában állna, és amelyet mégis olyan sok félreértés és titok övezne, mint a női mell. Ősidők óta a művészet minden ága, és napjainkban a média és közösségi média is kiemelt figyelmet szentel neki, hiszen a szép keblek mindenkit érdekelnek.
De a valódi figyelem – az odafigyelés, a megismerés, a kontroll – néha mégis elenyésző. Sokan azzal sem vagyunk tisztában, hogy milyen részekből áll a mellünk, és alakja, mérete, változása mitől függ.
Lehet régről hozott szégyenérzetünk a mellünkkel kapcsolatban: akár generációkon át hordozhatjuk nagyanyáink “kebel-szabályait”, el kell rejteni, nem illik fogdosni, érinteni, külön figyelmet szentelni a saját mellünknek. És természetesen a média által sulykolt “tökéletesnek” kikiáltott mellméretek és formák is kelthetnek bennünk szorongást, félelmet, hiszen a természetes mellek a legritkább esetben felelnek meg ezeknek az elvárásoknak.
A melleink folyamatosan változnak
A legfontosabb elfogadnunk és tudnunk, hogy a mellünk mérete és formája genetikailag meghatározott, illetve hogy – a testünk többi részéhez hasonlóan – folyamatosan változik. A serdülőkor kezdetétől a változókorig hormonális befolyás alatt áll, és ez idő alatt – havi ciklusainknak megfelelően – is változásban van. Az idő múlása és a hormonhatások rajtunk kívüli tényezőkként változtatják a melleinket (bár utóbbiba már beleszólhatunk hormonális készítményekkel) – de természetesen nekünk is van beleszólásunk a folyamatba!
Hogyan őrizhetjük meg mégis a mellünk épségét, formáját és szépségét?
A mell felépítésében 3 fő alkotórész játszik szerepet: a mirigyszövet, a kötőszövet és a zsírszövet. Nincsen saját izomzata, de a “nagy- és kis mellizmok” a mellkasfalon helyezkednek el, így köze van a melleink állapotához. Ezekkel az “összetevőkkel” kell hát foglalkoznunk:
-
a kötőszövet rugalmasságát megőrizendő kerüljük a dohányázást, a szeszes italok fogyasztását, és ügyeljünk a rendszeres és megfelelő Q10, Omega-3, jód, illetve C- és D3 vitaminok bevitelére. Amikor csak tehetjük, dobjuk le a melltartót, hogy a nyirokkeringés zavartalan legyen! A különböző krémek, melyek például fogyás vagy terhesség, szoptatás idején ajánlottak, segíthetnek a rugalmasság megtartásában.
- a zsírszövet a mellünk nagyobb részét teszi ki, vagyis a méretért az ide raktározott zsír felelős. Hogy mennyire vagyunk hajlamosak mellre raktározni – ez genetika kérdése. Gyakori aggodalom, hogy egy nagyobb fogyásnál a mellek mennyire ereszkednek meg. Az alacsony glikémiás indexű ételek (a glikémiás index az egyes élelmiszerek vércukoremelő képességét jelenti), a megfelelő mennyiségű rostok, és a kellő folyadék bevitelével elért FOKOZATOS fogyásnál ennek kisebb az esélye!
-
a mirigyes állomány mérete a bimbó udvarnál nem nagyobb, csak a szoptatás idején nő meg látványosan. (Pont e miatt volt divat néhány éve, hogy fiatal lányok nagyobb mellek reményében kismamáknak való tejserkentő teát ittak, mely mondanunk sem kell, veszélyes szokás, hiszen gyulladásokhoz vezettek.) A szoptatás időszaka az, ami során sok nő igazán megszereti a mellét, még akkor is, ha a szoptatást követően a mell kissé megsüllyed.
-
habár az izomzatnak közvetlenül nincs köze a melleinkhez, az átmozgatásuk mégis ajánlatos, hiszen az izommunka vérbőséget okoz, így (akár szoptatás idején is!) pozitív hatással van a mell szöveteire. A megerősített mellizom (pl. testépítő nők esetében) nem segít a mellnagyobbításban, sőt, a kisebb melleket még laposabbnak mutatja. De a jó kondi (edzett tüdő, domború mellkas, izmos hát) optikailag domborúbbnak mutatja a mellkast.
Akármilyen mellmérettel és formával is rendelkezünk, akármilyen változásokon is esett már át ez a testrészünk az évek során: emlékeztessük magunkat, hogy a melleink megérdemlik a folyamatos figyelmet! Ügyeljünk a hormonális egyensúlytalanságra utaló jelekre, ellenőrizzük otthon és rendszeres szűrésre járva is a melleink egészségét! És természetesen a pozitív önkép, a testünkkel kialakított szeretettel teli kapcsolat segít legméltóbban ünnepelni ezt a fantasztikus testrészünket!
A cikk megjelent a Vital magazin októberi számában
