Babára vágyni, családalapításban gondolkodni kellemes, izgalmas folyamat, tele reménnyel, olykor áhítattal. Amikor pedig beteljesülhet, az fantasztikus, és egyben aggodalmas időszaka is lehet az életünknek.
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra anya–magzat kapcsolatanalitikus, személyközpontú tanácsadó
Mi történik, ha a pozitív fordulat várat magára, ha a reményt felváltja a kétségbeesés és reménytelenség? Talán az egyik legfontosabb dolog: tudni, hogy nem vagy egyedül és amit megtapasztalsz, az nem tabu! A legtöbb pár már előre számít pár hónapnyi várakozásra. Ám ahogy telnek a hónapok, az izgalmas várakozás mellett felléphet némi tanácstalanság, bizonytalanság is.
Út a családdá váláshoz
Nőgyógyászati javaslat szerint 35 évesnél fiatalabb párnak egy évnyi spontán próbálkozás sikertelensége esetén érdemes orvoshoz fordulnia. Ha hormonális problémák, endometriózis, esetleges műtétek is szerepelnek az előzményekben, hamarabb javasolt lehet a kivizsgálás. 35-40 év között, illetve 40 év felett rizikótényezők nélkül is érdemes szakemberhez fordulni fél évnyi próbálkozás után. Ha bármelyik félnél találnak is kisebb-nagyobb eltérést, ma már jó eséllyel megtalálható a megfelelő kezelés, illetve a saját út a családdá váláshoz, akár az újratervezést is beleértve. Ha nem járható út a spontán fogantatás, sokak számára az inszemináció, a lombikeljárás vagy épp az örökbefogadás adhat megoldást.
A lélek munkája
Természetesen nem elhanyagolható a test fizikai felkészítése, áthangolása sem – például a megfelelő testsúly elérése, az egészséges étrendre való áttérés, a megfelelő mennyiségű mozgás beiktatása, a káros szenvedélyek elhagyása –, de nem ragadhatunk meg ezen a síkon.
Hogyan élte meg édesanyánk a velünk való várandósságát, a családban több generációra visszamenőleg történtek-e vetélések, abortuszok, volt-e koraszülés, halva születés? Ha igen, szabad volt-e gyászolni vagy tabuként kellett kezelni?
Vendégbabák, látogatóban
A statisztikák azt mutatják, hogy az igazolt várandósságok 10-25%-a vetéléssel végződik. Azok a magzatok, akik pár hétre, hónapra „tesznek látogatást” édesanyjuk otthont adó méhében: a vendégbabák. Leggyakrabban az első trimeszter során következik be a veszteség, ezért is hoz a legtöbbször óriási megkönnyebbülést, amikor sikerült átlépni a várandósság 13. hetébe.
A gyász megélése rendkívül fontos! Sírni, szinte összeomlani, beleengedni magunkat a fájdalomba, kétségbeesni, haragot érezni, majd mély szomorúságot. Ha elfojtás nélkül megéljük a különböző gyászszakaszokat, végül eljuthatunk az elfogadásig, mikor az élet „körbenövi” a fájdalmas veszteséget és a félelem átadhatja a helyét egy következő babának. Ezt nem lehet és nem szabad sürgetni. És nem kell a veszteség érzéssel, a fájdalommal egyedül megküzdeni! Hatékony segítséget nyújthatnak az egyéni terápiák, a vendégbaba- gyászcsoportok, ahogyan meddőség esetén is kiváló szakemberek tudják támogatni a feldolgozást, az erőgyűjtést.
Ajánljuk még a témában:
