Adott egy pörgős kis család, ahol a babával füvet nyírnak, lekvárt főznek, fesztiválra járnak. Ennek nyomán megszületik egy klassz kezdeményezés: mi lenne, ha a kicsit futni is magukkal vinnék? És mi lenne, ha egyre több szülő tenne így? Az ötletgazda, Nyári Fruzsina mesél anyaságról, tapasztalatokról és a közös babakocsis futásokról.
Egy kisgyermekes anyuka hétköznapjai alapvetően is nagyon mozgalmasak, neked nem volt elég a kicsi utáni rohangálás? Vagy mindig is futottál?
Mindig sportoltam valamit, tipikus sajtkukac kisgyerek voltam. Fára másztam, bringáztam, szaladgáltam Vácon nagyobb koromban teniszeztem és eveztem. Egyik végzettségem testépítő edző, kiegészítő sportként a futás mindig jelen volt az életemben. Mivel hízásra hajlamos vagyok és nehéz várandósságom volt, sokat híztam, így nem volt kérdés, hogy futnom kell majd. Férjem hobbi szinten maratonokat fut, így egyértelmű volt, hogy futó babakocsit veszünk. Nagymamák messze laknak, kevés segítséget kapunk. Az edzések során is az ideális megoldás, ha visszük a babánkat. A sport mindenképp kikapcsolódás, levezetés egy anyuka életében, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Így könnyebb helyt állni otthon a családi életben.
Miért vágtál bele egy ilyen sokakat megmozgató rendezvénysorozatba? Honnan az ötlet?
Nekünk nagyon bevált a babakocsis futás. Olivérünk is élvezi és mi is. Férjem kitűzte, hogy idén 1000 kilométert fut le kisfiunkkal. Először azt gondoltuk csak azzal próbáljuk népszerűsíteni a babakocsis futást, hátha kedvet kapnak a szülők a jó példát látva. Aztán úgy döntöttünk nagyobb felhajtást csinálunk és közösséget szervezünk. Összeszervezzük a már futó babakocsisokat és inspiráljuk a kezdőket. Weboldalunk lett, szakértők álltak be mellénk, egyesület lettünk, rekordot állítunk szeptemberben a „legtöbb babakocsis egy versenyen” kategóriában valamint szponzorokat, partnereket keresünk saját rendezvényekhez, az egyesület fejlesztéséhez. Babakocsi kölcsönzőnk is lett, amit bővíteni akarunk mert nagyon nagy az igény rá.