Mióta anya lettél, a bulizásra már gondolni se szoktál? Vagy esetleg alig várod, hogy elszökhess egyik este egy pár órára? Kis szervezéssel és kellő elszántsággal anyaként is lehet társasági életet élni. Megkérdeztük, ti hogyan csináljátok!
Lívia (34)
Egy barátnőm meghívott az esküvőjére, amikor a kislányom, Tamina 3 hónapos volt. Már egy hónappal a nagy nap előtt treníroztunk: fektetés után elmentem párszor a barátnőimmel találkozni, hogy lássuk, a baba hogy viselni majd a hiányomat, amikor éjjel felébred. Mindig közeli helyre mentünk, hogy gyorsan hazaérjek, ha bármi van. Rendszerint hívott is a párom, hogy menjek, Tamina cicit kér. Az esküvőre ő is eljött velünk, majd hazavittük lefektetni. Míg a párom vigyázta az álmát, én visszamentem a lagziba és hajnalig mulattunk.
Ági (30)
Hétköznap gyakran jönnek át a barátaink vacsorázni, amikor a kisfiam, Milán már alszik. Néha én megyek el egy barátnőmmel találkozni fürdetés után és a babát a párom fekteti le. Ha hétvégén este együtt megyünk valahová, akkor olykor Milán is velünk jön és ott alszik el, de többnyire a nagyszülők vagy a bébiszitter vigyáznak rá. Nekünk fontos, hogy sok időt töltsünk együtt a barátainkkal, nem szeretnénk elszigetelődni, és azt sem szeretnénk, hogy Milán a napi rutin és a megszokások rabja legyen.
Kriszti (40)
Bár a gyerekek születése után elmaradtak a hajnalig tartó bulizások, beszélgetések, mégsem érezzük hiányát. A szokásaink átalakultak, alkalmazkodtunk a gyerekekhez. Sokszor meghívjuk, vagy épp mi megyünk beszélgetni, vacsorázni, moziba a barátainkkal. Addig a gyerekek boldogan mennek a nagyszülőkhöz. Így mi is ki tudunk kapcsolódni és ők is jól érzik magukat.
