Az élet folyamatosan nehézségeket gördít elénk, és azt, hogy miként reagálunk rá, megmutatja, milyen kemények vagyunk, mi anyák.
Fábiánné Anita írása
A párommal nagy szerelem a miénk. Már az első randin arról beszélgettünk, hogy milyen lesz az esküvőnk, és hány gyereket szeretnénk. Nem volt kérdés, hogy mi együtt leszünk örökké. Hét hónap után megtörtént a lánykérés, és másfél éve voltunk együtt, amikor az esküvő is lezajlott. Tudtam, hogy ha férjhez megyek, csakis akkor, amikor lángol a szerelmünk. Az érdekessége az egésznek az, hogy külön városban éltünk végig, és csak hétvégeken láttuk egymást. Az esküvő után sem volt még letisztázva, hogyan is tovább…majd lesz valami…
És lett…. abban a szuper helyzetben vagyok, hogy azonnal teherbe esem… szóval sok anyával ellentétben, én az első védekezés nélküli reggelen már úgy keltem, hogy terhes vagyok. Tudtam! Nem voltam rosszul, csak éreztem. És persze igazam lett. Kilenc hónap múlva sürgősségi császárral megszületett a kisfiam, Robi. Nagyon nehéz időszak volt az életünkben. Mindig sírt, hasfájós volt. Én meg depressziós. A probléma ott kezdődött, hogy a szülés után három nap telt el, mire a karjaimba vehettem őt. Mikor végre ott szuszogott a kezeimben, nem volt ismerős… bármelyik babát odatehették volna, nem éreztem azt, hogy Ő az enyém. Az eszemmel tudtam, de a szívemmel nem. Kellett pár nap, mire sajátomként szerettem. Közben pedig mart a lelkiismeret furdalás, amiért nem érzem, amit kellene. Hónapokig letargiás voltam és sokat sírtam, nem aludtam, majd egy nap elhatároztam, hogy nem akarok ilyen lenni, és akkor is boldog leszek, és attól a naptól összeszedtem magam és rengeteget sétáltam a gyerkőccel, eljártam baba-mama klubba. Szép lassan a hasfájás is megszűnt és már éjszaka is csak két-három alkalommal evett. Közben vettünk házat, és lett egy igazi otthonunk. Kezdett minden rendeződni. A párom külföldön kapott állást, így csak hétvégén volt velünk, de szépen, lassan megszoktuk ezt is. Lettek kisbarátok, akikkel összejártunk játszani, és anyukámék is közelebb laktak , így sokat segítettek. Robi elmúlt kettő, amikor elhatároztam, hogy jöhet a kistesó. Mindig úgy gondoltam, hogy nem szeretnék sok év különbséget a testvérek közt. Most is azonnal sikerült teherbe esnem, és gyorsan eltelt a kilenc hónap. Onnan tudtam, hogy lányka lesz, hogy állandóan égett a gyomron, hányingerem volt és sokat kellett feküdnöm. Nagyon izgatottan vártuk a hugi érkezését. Közben a nagyfiam ovis lett. Szülés után a párom visszament dolgozni, mi meg ott maradtunk hárman. Hiába minden felkészítés, a testvér féltékenység elhatalmasodott Robin. Mindent hozzávágott a babához, amikor altattam, direkt hangoskodott…. én meg sírva hívtam anyut, hogy segítsen. Sokszor kimentünk hétköznap, vagy csak Robit vitték el magukhoz. Sok-sok próbálkozás és beszélgetés után, végül csak összerázódtunk mi hárman. Megint az segített, hogy saját magam lelki állapotán változtattam. Le kellett nyugodnom, és átgondolnom, mit rontok el, min kell változtatnom, hogy kiegyensúlyozott, szeretetre méltó gyerekeim legyenek. Azt hiszem, sikerült.
Boldogan éldegéltünk és eljött a bűvös három év Fanni életében. Mehetett oviba, amit nagyon várt. Nekem pedig eljött az ideje, hogy végre kilépjek a négy fal közül és dolgozzam. Én is nagyon vártam. Hat év után újra emberek közé menni és újra kiöltözni, sminkelni, csinos ruhákat venni. Sikerült is azonnal elhelyezkednem, és pár nap múlva mehettem is dolgozni. Nagyon élveztem, bár egyedül rettentően nehéz volt a gyerekeket hozni-vinni. Mire hazaértünk, gyorsan vacsi készítés, fürdés, altatás. Robi akkor kezdte a sulit, és nem ment fényesen. Hulla fáradt voltam és feszült. Hétvégén, mikor apuci itthon volt, próbáltam a házat rendbe hozni, előre főzni, sokszor dolgoztam is, így teljesen eltávolodtunk egymástól. Egyszerűen a házasságomra már nem maradt időm. Mindent megtettünk, de éreztem, hogy ez hosszú távon nem megy. Ekkor támadt az az ötletem, hogy milyen jó lenne itthonról dolgozni. Nagy hobbim az ékszerkészítés. Jött az ötlet, hogy csináljam ezt. Volt pár próbálkozás előtte, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, így belevágtam. Most itthon hobbizom, és közben a gyerekeimmel is tudok foglalkozni. Imádom a mostani életemet. Az élet úgy hozta, hogy a párom is hazajött és itthon keresett állást. Most teljes a boldogság, mert együtt a család.
