Nagyon inspirálóak tudnak lenni azok a sikertörténetek, melyeket olvasva úgy érezzük, “ezt én is írhattam volna”. Bármelyik édesanya átélhet hasonló nehézségeket – és jöhet ki jól a történtekből!
Szilágyiné Pusztai Júlia írása
Igény, vagy óra szerinti szoptatás
Egész terhességem alatt arra készültem, hogy igény szerint szoptatom majd a babámat. Tartott ez addig, amíg először nem jött látogatóba az akkori gyerekorvosunk, aki közölte, hogy ha sűrűbben szoptatom a babát, mint három óra, akkor ártok neki, valamint, hogy egy étkezés max. 20 percet vehet igénybe. Viszont fejjem a maradékot (ebben rettentő béna voltam… gondolom mert utáltam is).
Szóval sikerült is elérni, hogy a lányomnak két hónapos korától el kellett kezdeni tápszeres pótlást adni. Csak abban reménykedtem, hogy három hónapos koráig tudom majd szoptatni. Ekkor vettem fel a kapcsolatot a szoptatási tanácsadóval, és kaptam rengeteg biztató történetet anyukáktól, akik visszahozták a tejüket.
Elkezdtem valóban igény szerint szoptatni, ekkor még titokban.
Szülés utáni depresszió
Pár hónappal később fordultam szakemberhez ismét, ezúttal saját magam miatt… szülés utáni depresszió… kényszeresen meg akartam felelni mindenkinek. Aztán a pszichológussal folytatott beszélgetések után magamra találtam, vagyis az anyára, aki lenni szeretnék.
Vállaltam, amit szeretnék
A hozzátáplálás megkezdése előtt leváltottam a gyerekorvost, minden szakirodalmat elolvastam a témában (igény szerinti hozzátáplálás), hogy felvértezzem magam a szkeptikus és “majd én jobban tudom” rokonokkal szemben. Már fel mertem vállalni a család előtt, hogy nem órára szoptatom a gyerekemet. Velünk kezdett aludni a lányom, így az éjszakai szoptatás sem volt már annyira fárasztó. Sikerült elérni öt hónapos korára, hogy már csak este kellett tápszert adni! 🙂
Mikor elkezdtük a hozzátáplálást hat hónaposan, ekkor ült fel, élvezettel kóstolgatott, majd pár hónappal később mennyiségeket is evett. Természetesen a nagyszülők kedvesen érdeklődtek, hogy: Oké, vicces, hogy próbál egyedül enni a gyerek, de mondjam már meg, akkor mikor fogom végre etetni?!
Jó úton vagyunk
Az élet engem igazolt, a kislányomat sosem kell evésre kényszeríteni, jóízűen eszik a családdal, most már szép mennyiségeket is. Ennek köszönhetően a hozzátáplálás kezdete óta fokozatosan tudtuk csökkenteni az esti tápszer mennyiségét, volt, hogy nem is kérte.
Tanulás is belefért
Eközben elvégeztem a Maminbaba oktatóképzést és jelenleg is két helyen tartok órát. Ez is hatalmas sikerélmény nekem. Soha sem voltam az a túl „aktív fajta”, mindig volt kifogás. Most nincs! És nem csak a mozgás tekintetében. Sok olyan feladatot is ad ez a munka, ami kihívást jelent. Nem mellesleg az esküvőmön voltam utoljára ilyen formában 😉
Ajánljuk még a témában:
