Egész terhességem alatt arra készültem, hogy igény szerint szoptatom majd a babámat. Tartott ez addig, amíg először nem jött látogatóba az akkori gyerekorvosunk, aki közölte, hogy ha sűrűbben szoptatom a babát, mint három óra, akkor ártok neki, valamint, hogy egy étkezés max. 20 percet vehet igénybe. Viszont fejjem a maradékot (ebben rettentő béna voltam… gondolom mert utáltam is).
Szóval sikerült is elérni, hogy a lányomnak két hónapos korától el kellett kezdeni tápszeres pótlást adni. Csak abban reménykedtem, hogy három hónapos koráig tudom majd szoptatni. Ekkor vettem fel a kapcsolatot a szoptatási tanácsadóval, és kaptam rengeteg biztató történetet anyukáktól, akik visszahozták a tejüket. Elkezdtem valóban igény szerint szoptatni, ekkor még titokban.
Szilágyiné Pusztai Júlia írása, melyet a HelloBaby! magazin Sikertörténet pályázatára küldött be.
Pár hónappal később fordultam szakemberhez ismét, ezúttal saját magam miatt… szülés utáni depresszió… kényszeresen meg akartam felelni mindenkinek. Aztán a pszichológussal folytatott beszélgetések után magamra találtam, vagyis az anyára, aki lenni szeretnék.
A hozzátáplálás megkezdése előtt leváltottam a gyerekorvost, minden szakirodalmat elolvastam a témában (igény szerinti hozzátáplálás), hogy felvértezzem magam a szkeptikus és “majd én jobban tudom” rokonokkal szemben. Már fel mertem vállalni a család előtt, hogy nem órára szoptatom a gyerekemet. Velünk kezdett aludni a lányom, így az éjszakai szoptatás sem volt már annyira fárasztó. Sikerült elérni öt hónapos korára, hogy már csak este kellett tápszert adni! 🙂
Mikor elkezdtük a hozzátáplálást hat hónaposan, ekkor ült fel, élvezettel kóstolgatott, majd pár hónappal később mennyiségeket is evett. Természetesen a nagyszülők kedvesen érdeklődtek, hogy: Oké, vicces, hogy próbál egyedül enni a gyerek, de mondjam már meg, akkor mikor fogom végre etetni?! Végre voltam annyira magabiztos, hogy nem hagytam annyiban és elmagyaráztam, miért ezt választottam, és hogy köszönöm, de nem tervezem máshogy csinálni és elvárom, hogy ezt mindenki tiszteletben is tartsa. Az élet engem igazolt, a kislányomat sosem kell evésre kényszeríteni, jóízűen eszik a családdal, most már szép mennyiségeket is. Ennek köszönhetően a hozzátáplálás kezdete óta fokozatosan tudtuk csökkenteni az esti tápszer mennyiségét, volt, hogy nem is kérte.
Eközben elvégeztem a Maminbaba oktatóképzést és jelenleg is két helyen tartok órát. Ez is hatalmas sikerélmény nekem. Soha sem voltam az a túl „aktív fajta”, mindig volt kifogás. Most nincs! És nem csak a mozgás tekintetében. Sok olyan feladatot is ad ez a munka, ami kihívást jelent. Nem mellesleg az esküvőmön voltam utoljára ilyen formában 😉
Ami pedig a szoptatást illeti… most 11 hónapos a lányom és 1,5 hónapja egy csepp tápszerre nem volt szükségünk!
Tetszett Júlia története? Akkor lájkold és oszd meg Te is!
Ha kedvet kaptál, hogy Te is megírd nekünk a sikertörténetedet, ITT OLVASHATOD EL a részleteket!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez