Te is ismersz egy-két tipikus apát? Vajon hogyan állnak össze a fejünkben azok a sablonok, amik alapján tudatosan vagy önkéntelenül, de osztályozzuk embertársainkat, köztük az apákat is?
Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus
Magatokra ismersz valamelyik rövid kis jellemzésben? Ha igen, akkor csak félig vedd komolyan, mi is inkább gondolatébresztőnek szántuk. Le a skatulyákkal, éljenek az öntörvényű, senki máshoz sem hasonlítható apák!
Az ifjú “épphogy-apa”
Az ifjú apát mintha az események kissé váratlanul érnék, ő az, aki még nem érett meg igazán az új feladatra. Amíg a felesége kórházban van a babával, ő az utolsó babamentes napokat, a szabadság utolsó morzsáit élvezi, mondjuk egy tejfakasztó buli keretei között. Az “épphogy-apa” a kezdeti időszakban a problémákra nemigen tudja a választ. Szereti azt a részt, amikor a baba csak eszik és alszik… Ha viszont nehezebben megy ez a két biztos pont, akkor ő a gyors és látványos megoldásokat részesíti előnyben.
Az ideális apa
Az álom apa az abszolút ideális apa, aki aktív résztvevője a családi életnek. Bár nyilván ő is dolgozik, és sikeres is abban, amit csinál, azért a családja a legfontosabb számára. Program, kirándulás, nyaralás szervezésében verhetetlen. Közben tesz-vesz a ház körül, s ha teheti, elviszi a gyermeket valahová, hogy addig anya pihenjen egy kicsit. Határozottan élvezi a gyerekei társaságát, megtalálja a helyét a játszótéren is.
A folyton dolgozó apa
A dolgozó apatípus fő ismérve, hogy nagyon sokat dolgozik. Gyermekét főleg alva látja, de néha hazaér fürdetésre. Hétvégén élményt pótol, saját igényeit háttérbe szorítva is gyerekei rendelkezésére próbál állni. Ám gyakori, hogy félóra gyerekezés után az őrületbe kergeti őt a leszármazottja, hiszen valójában fáradt, a fejében szüntelenül a munkahelyi dolgok zakatolnak, és inkább egy kis kikapcsolódásra vágyna.
A mindent megoldó
A maximalista apa tökéletességre törekvő apa tényleg mindent meg akar oldani a párja helyett. Munka mellett is leveszi asszonya válláról a terheket, akinek nincs más dolga, mint főzni, takarítani. Minden csak akkor jó, ha ő csinálja meg! Vagy legalább elmondja, hogy hogyan lehetne jobban csinálni. És persze ez a „megmondóember” szerep valahogy mindig az események középpontjába sodorja őt. Társaságban alig lehet szóhoz jutni mellette, de otthon is mindig az övé az utolsó szó. Vitathatatlan, hogy eközben a feltétlen féltés és szeretet vezérli őt.
A legényapa
A laza apa maga sem hiszi és érzi, hogy apa lett. Látszólag aktívan kiveszi részét a gyermekek körüli teendőkből, de életmódot változtatni, bármiről lemondani nem fog miattuk. Ezért aztán szinte hét minden napjára akad programja munka utáni sörözgetés, sportolás, focizás formájában. Kevés vonzerőt érez az otthon ücsörgésben, gyerekezésben.
A jó-fej apa
A haver apa néha túl jó. Liberális szellemben neveli a gyermekét, szinte mindent ráhagy a csemetére. Nem szívesen vállal fel népszerűtlen feladatokat, például tanulást a gyerekkel, rendrakást, takarítást, de azonnal partner egy jó kis focizásra, bunyózásra, és nem kell sokáig könyörögni fagyiért, hamburgerért, pizzáért, moziba menésért. Azt elismeri, hogy valakinek, szigorúnak is kell lennie, szabályokat alkotni és betartatni azokat – de szívesen átengedi ezeket a feladatokat a párjának, mert a gyerekek sírásától, panaszkodásától azonnal ellágyul a szíve. Jól emlékszik még a gyerekkorára, és ezért is állítja: egy kis lazaság mindig jól jön.
A cikk megjelent a HelloBaby! magazin Anyák/Apák különszámában, melyet megrendelhetsz ITT!
Ajánljuk még:
