Meg kell dönteni a fojtogató apamítoszokat és városi legendákat, hogy az apák valóban megélhessék a szülői szerepeiket is, ám ebben nekik is feladatuk van. A napokban megjelent, a KINCS (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért) által támogatott Csendes Apa-forradalom című könyv éppen ezt a célt tűzte ki maga elé. A szerzőt, Léder Lászlót, Az Apa Akadémia alapítóját kérdeztük.
Szerző: Lippai Roland
Az Ön számára mit jelent a „modern apaság”? 
Számomra ez a fogalom aktív, a gyermekeivel egyedi kapcsolatot építő, gondoskodó apai viselkedést jelent a mai, modern életformánkba ágyazva. Egy modern apa legfontosabb feladata talán éppen az, hogy egészséges egyensúlyt építsen föl munkája és magánélete között, a munka és család erősítse egymást és semmiképpen se menjen egymás kárára. Bár modern apai szerepnek tekintjük, mégis azt kell mondanom: az érző, törődő, a napi gondozási feladatokban és a háztartásmenedzsmentben is résztvevő apaszerep nem teljesen új. Inkább az a feladatunk, hogy képesek legyünk ezt a rohanás, a karrierépítés, a kétkeresős családmodell mellett rokoni segítség nélkül is jól csinálni. Röviden: egy modern apa alapvetően családcentrikus.
Melyek a legnagyobb kihívások?
Ahogyan említettem is, a jó apaság alapja a kettős elvárásnak, tehát a munka világának és a családi életnek való okos megfelelés. De komoly akadályt jelenthet a jó apa-kép hiánya; sokszor úgy kell jó apává válnunk, hogy sem a családunkban, sem a környezetünkben nem látunk megfelelő példákat. Ezért is adtam a könyvemnek a Csendes Apa-forradalom címet. Békés, de elég radikális változás kell ahhoz, hogy a családjáért élő apa modellje általánossá váljon, s azt érezzük, hogy akárhova nézünk is, mindenhol találhatunk egy-két jó példát, követendő, elégedett apai-életutakat.
A könyv ezek szerint válaszokat kínál arra is, hogyan valósítható meg mindez?
Azt hiszem, hogy igen. A könyvben nyolc – a legtöbbünk életében jelenlévő – sokszor fojtogató apamítoszt, városi legendát boncolgatok. Mindenféle rosszindulat nélkül állítom, hogy sokszor a média, sőt a szakemberek is gerjesztik ezeket a rossz elképzeléseket. Ha egyet kiemelhetek, talán a leggyakoribb ilyen a „kemény apa” mítosza. Vagyis az az elképzelés, hogy egy apa elsődleges feladata a szigor. Ez nevetséges, pedig sajnos sok apa és anya mégis elhiszi. A szabályok betartatása és a gyerekek szeretete egyaránt szülői feladat: nem lehet az apa vagy az anya személyére leszűkíteni.
Mit tehetnek az apák saját magukért?
Ha elhiszik nekem és kollegáimnak azt, hogy egy gyermeknek apára ugyanakkora szüksége van, mint anyára, már megnyertük a meccset. Ha még azt is elfogadják és megértik, hogy egy apa szerepe nem a kicsi hároméves korában, hanem már a gyermektervezéssel egy időben kezdődik, akkor már sokat tettek azért, hogy a gyermekeiknek igazi apja legyen. Ha pedig még a munka-magánélet egyensúlyára is ügyelnek – főleg a gyermek életének első száz napjában –, akkor már nemcsak apákkal, hanem „igazi apaforradalmárokkal” van dolgunk. Amikor ilyen apákkal találkozom, nagy elégedettséget és örömet érzek, mert tudom, hogy a példájuk akár sok száz apára is hatással lesz majd. Igazából ez lenne a csendes apa-forradalom legfontosabb eleme. Az élő példa ereje.
