Meg kell dönteni a fojtogató apamítoszokat és városi legendákat, hogy az apák valóban megélhessék a szülői szerepeiket is, ám ebben nekik is feladatuk van.
A könyv íróját, Léder Lászlót, Az Apa Akadémia alapítóját kérdeztük. Szerző: Lippai Roland
Erős szavak, fontos cél
A korábban megjelent, a KINCS (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért) által támogatott Csendes Apa-forradalom című könyv éppen ezt a célt tűzte ki maga elé.
Az Ön számára mit jelent a „modern apaság”? 
Egy modern apa legfontosabb feladata talán éppen az, hogy egészséges egyensúlyt építsen föl munkája és magánélete között, a munka és család erősítse egymást és semmiképpen se menjen egymás kárára. Bár modern apai szerepnek tekintjük, mégis azt kell mondanom: az érző, törődő, a napi gondozási feladatokban és a háztartás-menedzsmentben is résztvevő apaszerep nem teljesen új. Inkább az a feladatunk, hogy képesek legyünk ezt a rohanás, a karrierépítés, a kétkeresős családmodell mellett rokoni segítség nélkül is jól csinálni.
Röviden: egy modern apa alapvetően családcentrikus.
Melyek a legnagyobb kihívások?
Ahogyan említettem is, a jó apaság alapja a kettős elvárásnak, tehát a munka világának és a családi életnek való okos megfelelés.
Ezért is adtam a könyvemnek a Csendes Apa-forradalom címet. Békés, de elég radikális változás kell ahhoz, hogy a családjáért élő apa modellje általánossá váljon, s azt érezzük, hogy akárhova nézünk is, mindenhol találhatunk egy-két jó példát, követendő, elégedett apai-életutakat.
A könyv ezek szerint válaszokat kínál arra is, hogyan valósítható meg mindez?
Azt hiszem, hogy igen. A könyvben nyolc – a legtöbbünk életében jelenlévő – sokszor fojtogató apamítoszt, városi legendát boncolgatok. Mindenféle rosszindulat nélkül állítom, hogy sokszor a média, sőt a szakemberek is gerjesztik ezeket a rossz elképzeléseket.
A szabályok betartatása és a gyerekek szeretete egyaránt szülői feladat: nem lehet az apa vagy az anya személyére leszűkíteni.
Mit tehetnek az apák saját magukért?
Ha még azt is elfogadják és megértik, hogy egy apa szerepe nem a kicsi hároméves korában, hanem már a gyermektervezéssel egy időben kezdődik, akkor már sokat tettek azért, hogy a gyermekeiknek igazi apja legyen. Ha pedig még a munka-magánélet egyensúlyára is ügyelnek – főleg a gyermek életének első száz napjában –, akkor már nemcsak apákkal, hanem „igazi apaforradalmárokkal” van dolgunk.
Amikor ilyen apákkal találkozom, nagy elégedettséget és örömet érzek, mert tudom, hogy a példájuk akár sok száz apára is hatással lesz majd.
Igazából ez lenne a csendes apa-forradalom legfontosabb eleme. Az élő példa ereje.
Ajánljuk még a témában:
