Küldetésüknek tartják az anyák és a családok segítését, összesen 7 gyermek édesanyjaként hozták létre az Anyatréninget. Hasonló cipőben járó nőként is az résztvevők mellett állnak, tapasztalataikkal segítve a csoport tagjait. Stumpf Zsuzsanna mentálhigiénés és párkapcsolati tanácsadóval, trénerrel, személyiségfejlesztővel, családállítóval és Tallián Krisztina önismereti trénerrel, mentálhigiénés szakemberrel, Theta Healing-konzulenssel beszélgettünk.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Anyaként mennyire jellemző, hogy segítséget kérünk? Elsősorban a mentális, lelki kérdésekre gondolok.
S. Zs.: Sajnos, nagyon nehezen kérdeznek, kérnek támogatást az édesanyák. Egyrészt, mert ma Magyarországon nem igazán van kultúrája a segítségkérésnek, másrészt mert az a minta, elvárás él bennünk, hogy bírni kell és kész. De tudjuk, sok anyának nehéz, mi pedig szeretnénk erőt adni, hogy ne érezzék magukat egyedül a problémáikkal, nehézségeikkel!
T. K.: Még mindig annak a társadalmi szemléletnek igyekszünk megfelelni, hogy a család, a gyerek kizárólag az anya dolga. Ám nem könnyű egy mai édesanyának. Többek között azért nem, mert sok szerepben próbál helytállni, és ez óhatatlanul kimeríti. Az egyik legnagyobb nehézségnek azt látom, hogy sokan nem is ismerik fel, hogy szükségük van segítségre, támogatásra; vagy ha felismerik is, nem igazán merik felvállalni. A frusztráció pedig csak gyűlik, és az ingerültség előbb-utóbb utat tör magának. Nagyon sok igazság van abban: „Ha az anya jól van, a család is jól van” – ám ennek az ellenkezője is előfordulhat.
Elég figyelmet szentelünk a családokban annak a kérdésnek, hogy az anya hogy érzi magát a bőrében?
S. Zs.: Nem. Pedig nagyon fontos, hogy anyaként valaki jól legyen, már csak amiatt is, amit a munkánk során gyakran tapasztalunk: hogy az anyában kialakult hiányt, űrt a gyerek akarja betölteni, ő akarja az anyát boldoggá tenni.
T. K.: Anyaként a legtöbben nem figyelünk kellően önmagunkra, az esetek többségében szinte minden élethelyzetben a sor végére tesszük magunkat, így gyakran a családunk is ezt tükrözi.
S. Zs.: Pedig a család akkor tud ideálisan működni, ha a fontossági sorrend megfelelő. Mindenkinek van feladata, felelőssége a családban – erről is beszélünk az Anyatréningen. Jó, ha a társkapcsolat az első helyen áll, hiszen ketten tartjuk meg a családot. A gyermekeink szemében egyébként is egységként létezünk, ők a „mi”-be születnek bele, így nekik is az ad stabil alapot, ha a szüleik egymást támogató, erős szövetségben élnek.
Hogyan hat erre a helyzetre az együtt élő generációk megszűnése?
S. Zs.: Azt látjuk, hogy sokan nagyon magányosak. És nemcsak az anyák, hanem a gyerekek is: nem szeretgeti őket egy nagycsalád, nincsenek nagymamák, unokatestvérek, nincs valaki, bárki, aki épp ráér. Megnehezíti a családok életét a generációk eltávolodása. Átalakultak a családon belüli kapcsolatok, a közösségben gondolkodás sem jellemző már.
Mit lehet kezdeni azzal, hogy manapság egy anyának az idő nagy részében egyedül kell otthon boldogulnia?
S. Zs.: Nagyon fontos megtanulni a stresszkezelést, ehhez különféle technikákat is tanítunk. Kulcsfontosságú lenne jól kezelnünk a feszültségeinket, máskülönben a gyerekünkön, a férjünkön vezethetjük le. Lényeges elem a kommunikáció – mind a párunk, mind a családunk, a gyermekeink felé. Ha képesek vagyunk pontosan kifejezni, amit szeretnénk, az már egy nagy lépés, ahogy az értő meghallgatás is fontos.
T. K.: Fontos lenne „beáramoltatni”, befogadni is, nem elég csak adni, adni, mert akkor könnyen lemerülnek az „akkumulátoraink”!
A szülőséget nem tanítják… Mégis mi az, ami a nevelés kapcsán tanulható?
S. Zs.: Mindenekelőtt az elfogadást, a másság tiszteletének fontosságát emelném ki. A szülők, illetve a gyerekek különböző személyiségek, másképp és másképp működnek. Nem feltétlenül a mi hibánk, ha a gyermekünk nem alszik jól, ha nem szopizik eleget, vagy ha bármit másképp csinál, mint ahogyan az „ideális” lenne. Fontos, hogy ne hibáztassuk magunkat anyaként! Az is fontos, hogy megtanuljuk a másik nyelvét. Akár a párkapcsolatot tekintve, akár a gyerekeket nézve. Hogyan „működnek” a gyermekeink? Miben különböznek? Miért nem szabad összehasonlítani őket egymással, vagy mások gyerekeivel? Vajon egyformán vagy másképp kell-e őket nevelni?
T. K.: Meg kell tanulnunk, hogy miként figyeljünk jól a gyerekeinkre, hiszen mindegyikük mást igényel. Egy szűk családban is élhet együtt akár négy külön generáció, akik „négy nyelvet” beszélnek. Nálunk például a szülők X, a gyerekek Y, Z, valamint alfa generációsak. Gyakori, hogy a családokban nem használják hatékonyan a szeretetnyelveket, és vannak, akik nem is ismerik ezeket. De ha ismerik is, sokan nem figyelnek eléggé arra, hogy a párjukkal, a gyerekeikkel a saját szeretetnyelvüknek megfelelően kommunikáljanak, hogy a számukra legérthetőbb módon fejezzék ki szeretetüket, ami érzelmileg megerősítheti őket. Erről is szó esik az Anyatréningeken.
Tanítható-e egyáltalán az anyaság?
S. Zs.: A saját életünkben azt tapasztaltuk, hogy az anyaságra nem lehet igazán felkészülni, azt a gyermekeinktől, menet közben tanuljuk. De bizonyos dolgokat jó tudni, tudatosítani, kezelni. Ilyen például a szülés utáni depresszió, amit nagyon sok esetben nem ismernek fel. Sem az anya, sem a család. Így sok édesanya teljesen egyedül birkózik meg vele, ami nagyon szomorú dolog. De ilyen például a kiégés is – általában ennek a jeleit, megelőzésének módjait sem ismerjük. Pedig a megjelenése a legtöbb családban szinte borítékolható! Ennek kapcsán pedig fontos megemlíteni az énidőt. Ezekkel a témákkal gyakorlatok, játékok formájában is foglalkozunk a képzésen.
Az énidőről sokat hallunk, de kisgyermekes anyaként egyáltalán nem biztos, hogy bármit meg tudunk valósítani belőle, még ha tudjuk is, hogy fontos lenne… Hogyan kezdjünk hozzá, ha azt érezzük, változtatni kellene?
S. Zs.: Azt szoktam javasolni, hogy írjunk egy listát az örömforrásainkról. Mindent írjunk rá! A sporttól az olvasáson, a kertészkedésen, a kozmetikuson át akár a harisnyavásárlásig. A listára mindennap nézzünk rá, hogy sikerült-e aznap legalább egyvalamit megvalósítanunk.
T. K.: Tudatosítanunk kell magunkban, hogy bizony, kimerülhetünk! A telefonunkat sokkal hamarabb tesszük töltőre, mint önmagunkat… Ez azért elgondolkodtató, nem? Figyeljünk többet befelé, figyeljünk jobban, tudatosan magunkra, az érzéseinkre, a reakcióinkra, a kommunikációnkra, vagy annak hiányára.
Miről szól még a tréning?
T.K.: Gyakoroljuk az elfogadást, önmagunk és mások megismerését, beszélünk az elvárások kezeléséről, a maximalizmusunkról, arról, hogy kell-e tökéletes anyának lennünk, és hogy mit jelent az „elég jó szülő”? Sok anya hadilábon áll az idővel, zsonglőrködik, erre is kitérünk.
Mikor és hogyan zajlik a 7 alkalmas Anyatréning?
Online, kéthetente, szombaton délelőtt. 2023 szeptemberében indul a legközelebbi.
