A szoptatás: szeretet, táplálás, ölelés, megnyugvás a babának. Mit jelent ugyanez az apának?
Szakértő: Olasz-Papp Nóra személyközpontú tanácsadó
Vince: Minden gyerekünk módosított valamit az életünkön. A szexualitás kisebb szerepet kapott, ez tény, és nehéz is volt ezt elfogadnom, de ezt nem lehet a szoptatás számlájára írni. Pusztán a szülés ténye, a rengeteg idő, energia, fáradtság, amit beleteszünk, de főleg a párom, az nagyon kimerítő, szoptatás nélkül is.
De az összekacsintások, kis simogatások, pajkoskodások megvannak, van köztünk tűz, és nekem ez elég most.
Márton: A feleségem viszonylag sokat hízott a terhességei alatt, és ő ettől teljesen összetört. Pedig szerintem így is vonzó. Ő szégyelli a testét, a melleit, nem éli meg jól a teste változásait. Én örültem, hogy szoptatta a gyerekeinket, soha nem volt bennem félelem, hogy fog utána kinézni, de ő még most is azon retteg, hogy nem fog kelleni nekem.
Azóta csak melltartóban hajlandó a szexre.
István: Természetes volt, hogy a feleségem szoptatja a gyermekünket, minket közelebb is hozott egymáshoz. A feleségem nem kapott valódi segítséget a szoptatáshoz az első gyermekünknél, elég hamar bekerültünk a „kevés tej, kell a pótlás” körbe, én próbáltam őt támogatni, hogy fog tudni szoptatni, a fejésben is segítettem neki. Nem kaptunk megfelelő tájékoztatást. Ha a babánk segítséget kapott volna a hatékony szopizáshoz, a tej is hatékonyabban indult volna meg. 8 év múlva született meg a második gyermekünk, már sokkal inkább tudtunk az ösztöneinkre hallgatni, vele már együtt is aludtunk. A házaséletünkre sem az igény szerinti szoptatás, sem az együttalvás nem volt negatív hatással, sőt, inkább kreativitásra sarkallt bennünket!
Egy édesapa üzenete:
Azt üzenem az apáknak, hogy figyeljenek a párjukra, társukra, főleg első gyereknél. Ugyanúgy a nőnek is új dolog, hogy babája született! Sok beszélgetésre, lelki támogatásra van szükségük, kapcsolatban kell maradni egymással, hogy a hétköznapi ügyesbajos dolgoktól kezdve a nehezebb eseményeken át együtt menjünk keresztül, nem külön, magányos harcosként.
Írásunk első részét itt olvashatod:
