Nagyon összetett és nehéz dolog, sok fájdalom, hosszú “vajúdás” előzi meg. Amikor egy pár úgy dönt, nincs tovább, korántsem csak a kettejük kapcsolatán változtatnak. Megváltozik a teljes családi rendszer, megváltozik a gyermekek számára számos dolog. A szülők különválása egy óriási krízis, emberpróbáló időszak mindenkinek.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Előzmények
A válás sosem derült égből villámcsapásként érkezik. Gyakran nehéz évek előzik meg, érzelmileg nagyon megterhelő a szülői párnak is és sok esetben a gyerekeknek is.
Őszinteség
Hol az egészséges határ a túlzott beavatás és a dolgok elkendőzése, eltitkolása között? Ne beszéljünk válásról a gyerekek előtt, ha még bármennyi esély van arra, hogy rendbe tudjuk hozni a kapcsolatot. Ha a párterápia mellett döntünk, se avassuk még be őket! Azonban az sem szerencsés, ha a gyerekek utólag értesülnek. Így is elkendőzhetjük a különválást: apa vidéken/külföldön dolgozik, azért csak hétvégente, vagy havonta jön haza. Az is késő, ha már akkor szembesítjük, mikor látja, hogy a szülő épp pakol a nagy bőröndbe, hogy apa/anya mást szeret, hozzáköltözik. Vagy akár csak észreveszik, hogy az egyik szülő alig van otthon. Beszélni, beszélgetni kell velük! Hagyni időt, adni teret, hogy kérdezhessenek!
Krízis
Kétségkívül nagy krízisről van szó, mindkét félnek nehéz hónapokról, akár évekről: feszültséggel, fájdalommal teli állapotról. Annak is, aki úgy érzi a párja éveken át nem figyelt rá, nem hallgatta meg, és annak is, aki nem érti, miért elégedetlen, miért problémázik folyton a másik. Különbség lehet érzelmileg a feleket tekintve abból a szempontból, hogy ki kezdeményezte a válást: az egyikük hozta meg a döntést, amivel a másik lesújtva szembesül, és leforrázva, becsapva érzi magát. Esetleg együtt jutottak arra az álláspontra, hogy külön jobb lesz. Mindkettő nagy fájdalom és csalódás.
Minden más lesz?
Mindenkinek kimegy a lába alól a talaj, ha válásra kerül a sor. A gyász fázisain kell átmenni az érintetteknek.
Ám, ha valóban minden borul, minden más lesz a környezetében akkor még nehezebb az alkalmazkodás és a krízisből való kilábalás. Jó esetben, békésebb különváláskor a szülők konszenzusra tudnak jutni arról, hogy mi, hogyan lesz a továbbiakban – hol laknak, hogyan élnek majd. Jó, ha erről tudnak a gyermekekkel is beszélgetni, akár a véleményüket kikérni – ha már nagyobbak. De az fontos, hogy ne hárítsuk rájuk a döntés terhét! Sose állítsuk a gyerekeket választás elé! A gyermeknek az a legjobb, ha a szülei továbbra is közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat, ilyen például a váltott gondoskodás, ilyenkor a szülők felváltva vannak a gyerekkel, közösen hozzák az őt érintő kérdéseket és vagy a gyermek megy heti váltásban kétfelé haza, vagy a szülők váltják egymást a lakásban. A másik – hazánkban még gyakoribb – esetben az egyik félnél marad a gyermek, ő gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, a másik szülő csupán a kapcsolttartás lehetőségével él: időnként hetente/kéthetente találkoznak a gyermekkel. Bár az előbbi tűnik a gyermek szempontjából előnyösebbnek, ma Magyarországon még az utóbbi van túlsúlyban. Nehezebb a gyerekeknek az a helyzet is, amikor elválasztják a testvéreket egymástól – például a fiú megy apával, a lány anyával.
Panaszkodás
Óriási érzelmi teher egy válást megelőző időszak, és maga a válás. Fontos, hogy a felek ne tartsanak mindent magukban, ne fojtsák el az érzéseiket, legyen akivel megoszthatják mindazt, ami kavarog bennük. Viszont ne panaszkodjanak a gyerek előtt! Ez nagyon fontos! Se a gyermek másik szülőjét, se a másik ágon a rokonságot ne beszéljük ki, ne szidjuk a gyerek füle hallatára!
Persze a gyerek „kedvéért” jó, ha nagymama sem tesz megjegyzést a korábbi menyére és egyáltalán senki senkit nem bánt, aki a gyerek családja maradt és számára ugyanolyan fontos, mint volt a különválás előtt.
Parentifikáció
Így nevezik azt, amikor egy gyermek szülői szerepbe kényszerül, például amikor az egyik szülő érzelmi támasza a gyermek lesz: neki öntjük ki a szívünket, ő hallgatja a panaszáradatot. Az is ilyen helyzet, amikor a nagytestvért túlzottan bevonjuk a kistestvér körüli teendőkbe. Mindezek ugyanis nem a gyerek feladatai, ha látszólag elbírja is, árt neki, ha szülői szerepbe helyezzük őket! Abban az esetben „szülősítjük”, ha nem az életkorának megfelelő a felelősség, amit a vállára teszünk. Ez nagyon megterhelő számára, pedig sokszor a gyermeken egyáltalán nem látszik.
Sok esetben azonban a szülő túl rossz lelkiállapotban van ahhoz, hogy észrevegye: a gyermeke is szenved! Vagy ha észre is veszi, nincs ereje őt segíteni. Ilyenkor mindenképp érdemes külső segítséget kérni!
Mondjuk, azért nem akar hétvégén apához menni, mert látja, hogy anya mennyire dühös rá. Holott neki nagy szüksége van mindkét szülőre. Engedjük, hogy a szülei minél inkább megmaradhassanak olyan anyának és apának, mint korábban!
A gyerekek reakciói
Mivel szó szerint egy világ omlott össze bennük, így sokféle heves reakció fér bele a „normális” kategóriába. A hisztérikus sírástól az erős befelé fordulásig… Kisgyermekeknél visszatérhet a szeparációs szorongás: nem akar oviba menni, nem akar a nagymamánál maradni – hiszen fél a szülei elvesztésétől.
Minden korosztályban előfordulhat regresszió – ami azt jelenti, hogy egy korábbi kisebb korra jellemző – viselkedés jelenik meg újra: az ujjszopástól a bepisilésen át, a fokozott önállótlanságig. A biztonságérzet gyengülése, elvesztése, a szorongás – ezek mind nagyon gyakori és teljesen normális érzések, reakciók. (Nem csak a gyerekekben.) Ideális esetben nem áll fenn túl hosszan, pár hétig, hónapig csupán, ám van, hogy hosszabb távon is fennmarad. Ha azt látjuk gyermekünkön, hogy hónapok múltán sem olyan, mint szokott, akkor forduljunk szakemberhez – aki lehet pszichológus, coach, védőnő, mentálhigiénés szakember.
Túljutva a krízisen
A válás feldolgozása, megemésztése után a következő érzelmileg igen nehéz dolog, amikor valamelyik szülő újra párkapcsolatot alakít, esetleg az új párnak is vannak már gyerekei. Illetve amikor anyának, vagy apának mással lesz közös gyermeke – ezek a helyzetek újra felszínre hozhatják a gyerekben a válás időszaka körüli fájdalmakat, szorongásokat.
A gyerekeknek az az igazán megnyugtató, az a legfontosabb, hogy mindig meggyőződjenek arról, hogy a szüleik szeretete változatlan, hogy ők ugyanolyan fontosak, ugyanolyan különlegesek a szüleiknek, mint korábban. Tapasztalniuk kell nap, mint nap, hogy apa és anya törődése, figyelme mindig megmarad!
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
