Egy kis faluban éltünk egymás szomszédságában kisgyermekkorunk óta. Egy óvodába, egy iskolába jártunk, de csak a ballagás után jöttünk össze. Tíz év udvarlás után döntöttünk úgy, hogy összeházasodunk. Szerettünk is volna azonnal babát, úgy éreztük, ehhez már minden feltétel adott, de tévedtünk.
Egy év sikertelen próbálkozás után mentem el orvoshoz. A vizsgálatokból az derült ki, hogy nincs peteérésem. Gyógyszert kezdtem szedni, további vizsgálatokat végeztek, vért vettek, de továbbra sem lett peteérésem, és az sem derült ki, hogy mi a probléma oka. Végül kértem egy időpontot Debrecenbe, gondoltam, hátha felkészültebbek és tudnak segíteni. Itt került sor az első petevezeték-átjárhatósági műtétre. Eltelt fél év, de sajnos továbbra is hiába vártunk a kedvező fordulatra. Kétségbeejtő volt, hogy már ennyi vizsgálaton túlvoltam, és még mindig nem tudtuk, hogy miért nem sikerül teherbe esnem. Közben átkerültem egy másik orvoshoz, aki meddőséggel is foglalkozik. A férjemet is elkezdte kivizsgálni, de az ő eredményei teljesen jók voltak. Ezek után úgy döntöttünk, bevállaljuk az inszeminációt. Megvolt az első, aztán még négy. Mindannyiszor reménykedtünk, hogy na, talán most. De mindig csalódás lett a vége.
Lombikprogram
Ekkor küldtek át bennünket a Kaáli Intézetbe, kezdtük elölről az egészet: vizsgálatok sokasága, vérvételek. Végül a lombikprogramnál kötöttünk ki. Pár hónapon belül sor került az első beültetésre, meg is tapadt, sőt, egy hónapig megvoltak a mi első kisbabáink. De sajnos csak egy hónapig. Az első vizsgálatról nagy örömmel jöttünk haza, úsztunk a boldogságban, hogy végre baba, és mindjárt kettő! Pihentem, feküdtem, de sajnos a következő ultrahangvizsgálatnál már nem találták életképesnek az embriókat. Pár nap múlva meg is jött a menzeszem. Elmondhatatlan, elviselhetetlen szomorúság tört ránk. Ahhoz sem volt kedvem, hogy bemenjek a szobánkba, ahol addig pihentem és remények közt várakoztam, nagyon rossz érzés fogott el mindig, a gyerekeinkre gondoltam, az elúszott lehetőségre emlékeztetett minden. A következő két beültetés során meg sem tapadtak az embriók. A sok csalódás és fájdalom után azt mondtam a férjemnek, elég volt, nem bírom tovább, nem megyek soha többet. Ő mindig úgy volt ezzel, hogy elfogadta azt, amit kértem: ha azt mondtam, megyek, azt is el tudta fogadni, ha meg azt, hogy fejezzük be ezt az egészet, akkor azzal is ki tudott békülni. Pedig láttam rajta, hogy neki sem könnyű. Néha, amikor beszélgettünk, ki is mondta, hogy ő is nagyon szeretne már babát. Valahogy a külső nyomás is csak fokozódott. Körülöttünk a rokonoknak, barátoknak, tulajdonképpen mindenkinek sikerült már, csak nekünk nem, és ez a tehetetlenség, ez a sok kudarc és fölöslegesnek bizonyuló szenvedés szinte elviselhetetlen volt. Mindent megtettünk, amit tudtunk, mindent kipróbáltunk, amiről csak hallottuk, hogy segíthet. A beültetések között kipróbáltuk a bükki füvesember babavárógyógytea-csomagját. Elmentünk Budapestre Czeizel Endréhez, aki azt mondta, három gyereket is szülhetnék. Vitaminokat szedtünk, kezelésre jártam, pajzsmirigyműtétem volt – de sehol, semmi eredmény. Ezután másfél év szünet következett, amikor igyekeztünk nem is gondolni a gyerekre.
Újabb nekifutás
Ekkor viszont újra elmentem egy endokrinológusnőgyógyász orvoshoz a pajzsmirigyproblémáimmal, és elmondtam neki a történetünket. Azt javasolta, csináljunk újra egy petevezeték-átjárhatósági vizsgálatot, mert az előző már rég volt. Elmentem a magánrendelőjébe, hozzáfogtunk, de nem tudta elvégezni, mert annyira fájt. Végül műtétet javasolt, erre 2015 januárjában került sor. Műtét után azt mondta, semmi olyasmit nem látott, ami akadályozná a teherbe esést. Eltelt egy hónap, két hónap, semmi. Mondtam a férjemnek, hogy ezt már nagyon nehezen viselem, feladom. Ő támogatott, mint mindig: ha a jó Isten úgy akarja, hogy ketten éljük le az életünket, akkor úgy lesz. És akkor március végén kellett volna megjönnie a menzeszemnek, de nem jött! Nem is foglalkoztam vele azok után, amin keresztülmentünk. Öt napot késett már. Április 1-jén reggel felkeltem, készültem dolgozni menni, és akkor hirtelen bevillant egy gondolat, hogy csinálok egy terhességi tesztet. Kimentem a fürdőbe és vártam. Amikor megláttam a két csíkot, nem hittem a szememnek! Hiszen ezt vártuk kilenc éven keresztül! A párom már hajnalban elment dolgozni. Szaladtam a telefonért, hogy elmondjam neki a hírt, de nem hitte, többször is visszakérdezett.
Kilenc év után végre baba!
A terhességem problémamentes volt, olyan, amilyet bárki csak kívánhat magának. Boldog kilenc hónap elteltével és sok megpróbáltatás után 2016. január 4-én este fél nyolckor megszületett a mi várva várt kis csodánk, Vivien. Nagyon boldogok voltunk, amikor végre a kezünkben tarthattuk a kislányunkat! El sem hittük, annyira meseszerű volt az egész, hogy ez most velünk történik. Büszke vagyok rá, hogy ennyi próbatétel után is együtt maradtunk, és közösen megvívtuk ezt a csatát. Jó érzés arra gondolni, hogy a férjem mindvégig mellettem állt az elkeseredett, rossz napokban, hónapokban is. Most úgy gondolom, hogy a szívünk mélyén éreztük, hogy egyszer csak nekünk is sikerülni fog!
Ha nem ismered a szakkifejezéseket, segítünk:
Petevezeték-átjárhatósági vizsgálat
(HyCoSy – Hystero-contrast-sonography): a petevezeték vékony, rugalmas cső, ami a petefészekből kilökődő petesejtet beszippantja, és a méh felé tereli. Ha a petevezeték elzáródik, a petesejt nem jut el a méhüregig, vagy nem jön létre a terhesség, vagy méhen kívüli terhesség alakul ki. A vizsgálat adminisztrációval együtt nagyjából egy órát vesz igénybe. A páciens elhelyezkedik a vizsgálószéken, orvosa a hüvelyen keresztül fiziológiás sóoldatot juttat a méhüregbe, és ultrahanggal vizsgálja, hogy a folyadék kijut-e a hasüregbe a petevezetéken át.
Inszemináció (mesterséges spermafelhelyezés): az eljárás során a tisztított ondót a méhbe fecskendezik. Ezt megelőzően természetesen a nőt és a férfit is ki kell vizsgálni, hogy megállapítsák, van-e akadálya a megtermékenyülésnek. Az eljáráshoz pontosan be kell állítani a nő ciklusát, hogy az inszemináció optimális időpontban történhessen.
Lombikprogram (IVF, in vitro fertilizáció): ha a kivizsgálás és a kezelések nem hoznak eredményt, és az inszemináció sem járható út a párnak, a következő lépés a mesterséges megtermékenyítés. Ilyenkor az érett petesejtet és az egészséges hímivarsejtet laboratóriumi körülmények között egyesítik, majd az embriót (embriókat) optimális időpontban bejuttatják a méhbe.
A cikk a HelloBaby! júniusi-júliusi lapszámában jelent meg! Légy előfizetőnk Te is!
