Manapság a korábbi évtizedekhez (évszázadokhoz…) képest sokszorosa az a fény- és hanginger-mennyiség, amit feldolgozni, elviselni vagyunk kénytelenek. Ugyanez igaz arra, amit szagolunk, ízlelünk, érintünk. Mindettől bármelyik baba vagy kisgyermek telítődhet – hát még az, aki erre az átlagosnál érzékenyebb. Mi is a meltdown?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Mindenekelőtt lássunk néhány meltdown-definíciót: „A szervezet önkéntelen válasza az ingerek okozta túlterhelésre.” „Túlstimuláció hatására fellépő szenzoros összeomlás, az önuralom elvesztése.” „Érzékszervi túlterhelődés következtében, a kezeletlen stressz hatására fellépő összeomlás.”
Amikor túl sok a sok
Túl sok a stressz – unalomig ismert tény, de tény. Már a gyerekeket is túl sok inger éri.
Eredetileg az autista gyerekeknél, felnőtteknél írták le az utóbbi jelenséget, de nem szükséges hozzá ilyen „címke”. Könnyen lehet, hogy anélkül tapasztaljuk egy kisgyermeken a meltdown-szindróma jeleit, hogy bármilyen diagnózisunk volna az ő szenzoros érzékenységéről, illetve arról, hogy szenzoros feldolgozási zavarban (SPD) szenved, esetleg Asperger-szindrómás, autizmus spektrumon lévő, vagy mondjuk, ADHD-s, hiperaktív.
Érdekes adat, hogy a szenzorosság hatból egy gyermeket érint, míg a hiperérzékenység a gyermekek ötödét.
Egy introvertált kisgyermek eleve hamarabb fárad el a zajoktól, fényektől, egy érzékenyebb idegrendszerűnek egy mai, modern környezet hamar „túl sok” lehet.
Vigyázat, ez nem dühroham!
Az összeomlást nem szabad összetéveszteni azzal, amikor a csemete hisztériázik, raplizik, dühkitörése van. Fontos különbségek: a dühroham/hiszti akkor jelentkezik, ha valamit szeretne elérni, megkapni, esetleg elkerülni, ami a kisgyermekkorra a legjellemzőbb.
Meltdown esetén viszont kevéssé számít az életkor, nem kell hozzá dackorszak vagy óvodáskor: nagyobbaknál, sőt felnőtteknél is előfordul, és itt arról van szó, hogy az idegrendszer túlstimulált és nem bírja tovább. A kiváltó ok az, hogy az érintett érzelmileg, szenzorosan túlterhelt, nem pedig az, hogy nem kapott meg egy édességet, egy kisautót, vagy hogy nem akar hajat mosni. Egy gyermeki dührohamnál a meltdown hosszabb, lassabban alakul ki, és nehezebben kontrollálható. Nem is ér véget „könnyen”. Például ha megkap, elér valamit a gyermek, a hiszti elcsitulhat, a meltdown sajnos, nem.
Ne várjuk meg, amíg bekövetkezik!
Vannak megelőző jelek, amelyekre fontos odafigyelnünk. Jellemző egy kialakulási szakasz: fokozódó ingerlékenységet észlelhetünk, például fenyegetőzhet a gyermek, heves szívdobogás jelentkezik nála – fontos lenne ekkor elcsípni a meltdown-t, és ha van esély rá, megelőzni! Ezt segítheti, ha elhagyjuk a helyszínt: menjünk friss levegőre (kertbe, udvarra, a szabadba!), ki a zsúfolt, zajos helyről!
Mit tegyünk, ha megtörtént?
Ha a meltdown kialakult, szorongást, túltelítődést, fojtogató ingerültséget, kimerültséget érez a gyermek. Ez a szervezet önkéntelen válasza, így elszenvedője nem tudja kontrollálni, pláne nem képes szándékosan előidézni! Ezért emiatt sose fenyegessünk, ne büntessünk! Nagyon nehéz szülőként megélni, mégis törekedjünk arra, hogy higgadtak maradjunk, tudatosítsuk magunkban, hogy mi zajlik, hogy gyermekünk nem tehet róla. Igyekezzünk támogatni, megérteni őt.
Kövessünk el mindent, hogy számára biztonságos térbe kerülhessen. Ha egy mód van rá, vigyük el a helyszínről, vonuljunk el vele. Lefogni, szorítani nem szabad – ettől csak rosszabb lesz (kivéve, ha a gyermek testi épsége érdekében tennénk). A közelségünk, a szemkontaktus, a beszéd is csak ronthat a helyzeten. Ha a gyermekünk ilyen állapotba kerül, keveset szóljunk hozzá, azt is halkan tegyük.
A meltdown átélése nagyon nehéz a gyermeknek is, a szülőnek is, legyünk tehát előrelátóak: ha a telítődés, a fáradás jeleit látjuk a gyermeken, tegyünk mielőbb lépéseket ellene. Az is segíthet, ha tanácsot, támogatást kérünk pszichológustól, fejlesztő szakembertől, pedagógiai szakszolgálattól.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
