Azok a szerencsés családok, akik nagyobb városban, vagy Budapesten laknak, számtalan program közül választhatnak maguknak és kisbabájuknak. De vajon kell-e aggódniuk azoknak, akiknek a közelében nincs ilyen lehetőség? Mi kell a kisgyermekek ideális fejlődéséhez?
Csörgő Andrea írása
A válasz nem könnyű, hiszen nagyon sokféle helyzetben élnek családok. Az szinte minden édesanyáról elmondható, hogy a nap nagy részében egyedül van otthon gyermekével. Nagyon ritka, hogy a nagyszülői segítség mindennap elérhető, mint ahogyan az is, hogy valaki más, vagy mások is részt vegyenek a család mindennapi tevékenységeiben, vagy közös programokat szervezzenek.
Márpedig a babagondozás, a gyermeknevelés, az anyaság nem kellene, hogy ilyen magányos tevékenység legyen, ezért is rendkívül népszerűek azok a programok, amelyek kisgyermekes anyáknak szólnak. Többségük fejlesztést, okosítást ígér, vagy éppen nélkülözhetetlen tudással kecsegtet, amely majd segíti boldogulásukat az életben. És ki ne szeretné, ha csemetéje okos, ügyes, korának megfelelően fejlett volna?
Kinek jó, az anyának, vagy a babának?
Mielőtt választasz a széles kínálatból, próbálj különbséget tenni saját és gyermeked igénye között. A kisbabáknak ingerekben gazdag környezetre van szükségük életük első éveiben, olyanra, ahol szabadon választhatnak, hogy éppen részt vesznek az eseményekben, vagy kivonulnak, mert elfáradtak. (Csecsemőkorban az egészséges kisbabák ilyenkor egyszerűen elalszanak.) Ezzel együtt még arra is szüksége van, hogy akkor és olyan figyelem irányuljon rá, ami megfelel a szükségleteinek. Például az elsőszülött gyermek gyakran túl sokat kap a jóból aggódó édesanyjától – pedig ez azt jelezheti számára, hogy valami baj van. Ettől aztán síróssá, nyűgössé válhat.
Ezért aztán remek lehetőség minden olyan program, amikor társaságban tölthetik a napot vagy annak egy részét, amikor más anyákkal tudják megosztani élményeiket, és másokat láthatnak a gyermekeik gondozása közben. Legyen szó közös éneklésről vagy játékról, ilyenkor tulajdonképpen az édesanya az aktív, és az a hatás, amely rajta érvényesül, vetül ki gyermekére is. Ha a gyermeknek láthatóan túl sok már a jóból, sír, fáradt, akkor nem érdemes kivárnod a foglalkozás, csoporttalálkozó végét, nyugodtan félrevonulhattok. Az sem biztos, hogy minden környezet, minden foglalkozás és vezetője egyformán jó hatású, érdemes többfélét is kipróbálni.
Akkor se keseredj el, ha a közeletekben nincs ilyen lehetőség, hiszen a kötetlen játszóterezés, vagy egy nagyobb séta, piknik, kirándulás, közös főzés, kertészkedés ugyanilyen „fejlesztő” hatású a kicsik számára. Tartsd szem előtt, hogy célod a közös kikapcsolódás és feltöltődés legyen, nem lesz gond abból sem, ha kétévesen nem tud még angol dalokat, vagy nem rajzol művészien.
De honnan tudhatja a szülő, hogy gyermekének segítség kell?
Természetesen előfordulhat, hogy mégis szükség van célzott fejlesztésre. Az elsődleges vizsgálatokat születéskor az újszülött gyógyászok végzik, akik további kivizsgálást javasolnak, ha szükségesnek találják. Otthon aztán a védőnői szolgálat és a házi gyermekorvos a tanácsadásokon nyomon követik a csecsemők és kisgyermekek fejlődését. Ők más szakemberhez irányítják a családot, ha elmaradást észlelnek, de maga a szülő is kezdeményezhet vizsgálatokat, ha úgy érzi, valami nincs rendben gyermeke fejlődésével.
A tanácstalanság ugyanakkor érthető, mivel nincs átfogó szabályozás, amely rendelkezne arról, hogy a valóban fejlesztésre szoruló gyermekeket ki és hogyan utalja megfelelő terápiára. Ahogyan arról sincs érvényes útmutató, hogy milyen esetekben mely terápiás módszereket kell, vagy lehet alkalmazni.
Amikor valóban fejlesztésre van szükség
A korai fejlesztés alatt azt a célzott segítséget értjük, amelyet a 0 és 3 éves kor közötti gyermekek kaphatnak, akik tartósan lemaradtak a fejlődésben valamilyen területen, vagy segítséget igényelnek a megfelelő fejlődés elérése érdekében.
Budapesten két korai fejlesztő központ is működik, illetve néhol elérhetők szakemberek a területi nevelési tanácsadóban is, akik alkalmaznak a korai fejlesztést célzó terápiákat.
Az országban azonban rendkívül egyenetlen ezeknek a szolgáltatásoknak a hozzáférhetősége, és sajnos nincs olyan szervezet sem, amely ezeket összefogná, koordinálná, megfogalmazná az alapvetéseket az alkalmazott terápiák céljáról és használhatóságáról. Így aztán a döntés és a felelősség sokszor a szülők kezében van, akik olykor teljesen véletlenszerűen, vagy ismerősök ajánlása alapján választanak gyermeküknek segítséget. Ideális volna olyan szakembert felkeresni, aki többféle terápia hatásairól is tájékoztatni tudja a szülőket, és nem zárkózik el attól sem, hogy más módszereket követő fejlesztőkkel együttműködjön.
