Nagyon szorongató érzés, ha az éjszakai nyugalmat beárnyékolja az aggódás: „csak fel ne sírjon!” Pláne, ha nem egy egyszerű felsírástól tartunk.
Szerző: HelloBaby magazin
Az éjszakai felriadásnak van egy rettentő ijesztő válfaja, ezt éjszakai terrornak is nevezik.
Nevezik ezt a felriadást pavor nocturnusnak is, Pavor a félelem és rettegés istene a római mitológiában. Az alvászavarok közül a szülők számára kétségtelenül ez a legrémisztőbb, rettenetes nézni és hallgatni, ahogy kínlódik. Nehéz benne továbbá, hogy a gyermekre nem hat, ha vigasztaljuk, hiába beszélünk hozzá.
A 2-5 éves kor közötti gyermekeknél fordul elő leginkább, viszonylag ritkán, többnyire csak átmenetileg, egyszer-egyszer jelentkezik. A gyermekek csupán néhány százalékánál válik rendszeressé. Ez a pánikszerű sírás roham idővel elmúlik, a gyerekek kinövik – óvodás kor második felére már kevésbé jellemző, de a 7-12 éves kor, amikorra teljesen elmúlik.
A hátterében az állhat, hogy a mély alvás fázisának végén kicsit felriad valamire – akár valamilyen zaj, vagy fény is megzavarhatja –, de nem ébred fel (rendszerint, mert nagyon fáradt), csak sír, nagyobb gyermek esetén felülhet, beszélhet is az ágyban. Jellemzője még, hogy egynél többször nem fordul elő egy éjszaka, ám ha rendszeressé válik, hetente háromszor is előfordul, akkor indokolt alvásvizsgálatra jelentkezni, hogy nem áll-e mögötte bármi más probléma, esetleg légzéskimaradás.
Napló Érdemes felírnunk, hogy mi minden történt aznap, amikor így felriad a kisgyermek, mert könnyen lehet, hogy találunk valamit, ami esetleg összefüggést mutat a jelenséggel. A háttérben minden bizonnyal – többek között – a nem elegendő alvás áll és esetleg a magasabb stressz-szint. Előfordulhat, hogy túlságosan sok élmény, inger érte, később feküdt le aludni aznap. Segíthet megelőzni, ha törekszünk arra, hogy ne pörögjön túl a gyermekünk és a délutáni, esti program legyen minél nyugodtabb. Jót tehet, ha a délutáni játszóterezés alkalmával többet hintázik a kisgyermek – ez a ringató, megnyugtató hatásán túl, jót tesz az idegrendszerének. Képernyőt délután és este ne nézzen a kicsi! Törekedjünk egy békés esti rutinra és feküdjön le időben (8 óra táján).
Ne mondjuk neki! Fontos, hogy ugyan számunkra valóban félelmetes dologról van szó, a kisgyermek nem emlékszik rá, így ne ijesszük meg vele (nem jó, ha elmeséljük), ne alakuljon ki benne félelem az éjszakától, az elalvástól. Fáradtabb lehet a következő napon, segítsük, hogy eleget pihenhessen, beszélgessünk, vegyük többet ölbe – ezek is mind nyugodtabbá teszik, csökkentik a stresszt.
Írásunk megjelent:
Alvás – Útmutató altatáshoz – Az alvással, altatással kapcsolatos összes sarkalatos kérdésre választ adunk
