Aludni majdnem mindenki szeret, alvásra pedig mindenkinek szüksége van. Nem véletlen hát, hogy a szülők némi aggodalommal várják a kisbabás, kisgyerekes időszakot az életükben. Az ugyanis közmondásos, hogy a gyerekek egy kicsit felborítják az érkezésükig kialakult alvási szokásokat és lehetőségeket. Nem véletlen, hogy az alvással kapcsolatos kérdések, dilemmák és módszerek mindig nagy érdeklődésre tartanak számot.
Leggyakrabban talán az a kérdés hangzik el, hogy mikor fogja átaludni az éjszakát a baba, mennyi ébredés számít normálisnak, hol a határ az alvászavar és az életkorra jellemző normális alvásmagatartás között. A Gyermekgyógyászat című szakmai folyóiratban nemrégiben jelent meg dr. Scheuring Noémi, Danis Ildikó, dr. Papp Eszter, dr. Németh Tünde és dr. Szabó László kutatásának eredménye, mely éppen ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Ez az első magyar kutatás, amely csecsemők és kisgyermekek alvási problémáinak hátterét vizsgálta. 1164, 0-3 éves korú gyermek családját vizsgálták kérdőívek segítségével. Hazai adatok szerint a gyermekorvosnak feltett kérdések 10-30 százaléka alvással kapcsolatos. Egy nagy esetszámú, 30 ezer családot bevonó nemzetközi kutatás eredményei azonban azt mutatják, hogy kultúrkörönként nagy eltéréseket mutat, hogy a szülők milyen gyakorisággal hozzák szóba az alvási problémát: 10-76 százalék közötti az előfordulási arány.
Mi minősül alvásproblémának?
A meghatározás más-más lehet attól függően, hogy szülői beszámolóról vagy szakmai szempontokról van-e szó. Általában a gyakori éjszakai ébredés és a tartós elalvási nehézség minősül alvásproblémának a szakirodalomban. A szerzők megállapítják, hogy az éjszaka átalvásának képessége egyrészt biológiai érési folyamat, másrészt szociális tanulási folyamat eredménye. Az ébredés nélküli alvás elvárható hossza születéskor 3-4 óra, hat hónapos korban már 5-6 óra. A későbbiekben a gyerekek fokozatosan sajátítanak el éjszakai önnyugtató stratégiákat, ám egyéves kor körül ennek ellenére nem nő még jelentősen az ébredés nélküli alvás időtartama. Elég nagyok az egyéni eltérések abban, hogy a gyermek meddig igényel szülői segítséget a visszaalváshoz: míg a fiatal csecsemők szinte minden alkalommal, a későbbiekben 6-15 hónapos kor között körülbelül a gyerekek 70 százaléka képes szülői segítség nélkül megnyugodni, ám egyharmaduknál akár 3-4 éves korig is tarthat ez az állapot.
Mikor alussza át az éjszakát?
Érdekesség, hogy az objektív mérőeszközökkel észlelt éjszakai ébredések száma jóval gyakoribb annál, mint amennyit a szülők észre is vesznek. A kutatások szerint a gyerekek 3, 6, 9 és 12 hónapos korban is átlagosan 2,3-szer ébrednek éjszakánként – sokszor úgy, hogy a szülő erről nem is szerez tudomást, mert a gyermek visszaalszik magától. Ezért úgy tűnik, a kérdés nem is az, hogy felébred-e és hogy hányszor teszi ezt, hanem az, hogy az ébredéskor használ-e erőteljes jelzéseket, például sír-e, kiabál-e. A hazai kutatás eredményei hasonlóak a külföldi vizsgálatok eredményeihez. Arra kérdeztek rá a kérdőívet kitöltő szülőnél, hogy a gyermek milyen gyakran ébred fel éjszakánként, és a szülők mennyire érzik ezt megterhelőnek.
Eredményeik a következők:
– 6 és 18 hónapos kor között a leggyakoribbak az éjszakai ébredések, általában 2/éjszaka.
– 0-18 hónapos korig több és megterhelőbb éjszakai ébredésről számolnak be a szülők, mint 19-36 hónapos korban.
– Az anya iskolai végzettsége enyhén befolyásolta, hogy mennyire érezte megterhelőnek az ébredéseket: a legfeljebb érettségivel rendelkezők kevésbé érezték megterhelőnek.
– Az anya és az apa körülbelül egyformán ítélték meg az ébredéseket és a megterhelést.
– Minél többször ébredt és minél kevesebbet aludt egyhuzamban a gyermek, annál megterhelőbbnek érezték ezt a szülők.
Ugyanakkor nem egyszerű meghúzni a határt az alvászavar és a normális alvásmagatartás között azért, mert a szülők sok esetben teljesen normális jelenségeket éreznek nagyon problémásnak és megterhelőnek, másfelől pedig olyan esetekben sem jeleznek a szülők viselkedés vagy alvászavart, amikor ez a tünetek alapján kézenfekvő volna – egyszerűen azért, mert teherbírásuk nagyobb.
