A legtöbb szülő már kiforrott értékrenddel fog hozzá a babázáshoz, tudja, hogy mit fog csinálni, ha majd megszületik. Vagy sejti. Aztán öt-tíz év múlva jól szórakozik, amikor mindezt felidézi. Vannak fogadalmak, és van az élet…
Szerző: Sződy Judit pszichológus
Lássuk, mi volt nálam az az öt dolog, amit megfogadtam, hogy soha nem engedek meg majd a gyerekemnek, de aztán mégis…
1. Csokit enni két éves kor alatt
Persze, naná, nem kaphat csokit, miért is kellene egy babát édességgel etetni. És egyáltalán, bármilyen egészségtelen dologgal. Anyatej, aztán friss gyümölcs, otthon készített zöldségpüré, szépen fokozatosan a húsok és a tejtermékek bevezetése, aztán majd lassan átállunk a felnőtt táplálékokra, és akkor jöhet, nagyon mérsékelten az édesség.
A valóság
A legnagyobb, vagyis elsőszülött gyermekkel simán kiviteleztük mindezt, hiszen négyen voltunk rá (anya, apa, nagyi, dédi), és mindannyian egyetértettünk az egészséges táplálkozás fontosságában. Még társaságban is résen tudtunk lenni, nehogy valaki a szájába nyomjon valami nem odaillőt. Aztán két év korkülönbséggel megszületett a kisebbik, majd három év múlva a még kisebb, és utána öt évvel a nagyon kicsi. Akár előre is tudhattuk volna, hogy elképesztő energiabefektetéssel lehet ezután elérni a célunkat, hiszen ha már az eggyel nagyobb csokizhat, akkor hogyan is tudnánk letiltani a kisebbet. Aztán mit is tehetnénk egy nyüzsgő társaságban, játszótéren, játszóházban, ahol mindenki mindenfélét falatozik. És amikor a legkisebb 8-9 hónapos korában sem akart elfogadni semmit az anyatejen kívül, és nem is gyarapodott valami fantasztikusan, akkor egyszer csak azt vettem észre, hogy a boltban megragadok egy doboz instant csokis tejpépet, hogy ha valamit, na, akkor ezt biztosan meg fogja enni. Nem ette meg. Ellenben a nagy testvérei a mai napig emlegetik, milyen jó időszak volt, amikor a kicsinek mindenféle finomságot hazahordtam, és ők megették.
Utószó: Természetesen, ha a gyerekem allergiás lett volna valamilyen ételre, biztosan meg tudtuk volna tartani a diétáját, és sem a nagy társaság, sem a tesók étele iránti sóvárgás nem lehetett volna elég ok arra, hogy az én tudtommal és beleegyezésemmel egyen a tiltott ételből.
2. Az életkorának nem megfelelő mesét hallgatni, filmet nézni
Egyértelmű, hogy nem zavarjuk össze a gyereket számára nem megfelelő médiatartalommal. Teljesen jól leírja a fejlődéslélektan, hogy melyik életkorban mit tud befogadni a gyermek, és mi válik hasznára. Méghogy kétévesnek Harry Pottert…
A valóság
Hát, igen, itt is működött az elsőnél és a másodiknál. Nem is volt a gyerekszobában tévé, csak a nappaliban. Este pedig az ágya mellé ülve meséltünk, amit ő kért, vagy amit én választottam. Aztán megszületett két év múlva a kicsi… és a többi már sejthető. Amikor a 12 – 10 – 7 és 2 éves egyszerre tér nyugovóra este, akkor nem foghatom be a kisebbek fülét, amikor a nagyoknak mesélek. Mert nálunk a mese szent volt, és mindenkinek járt, a saját életkora szerint. Könnyítésképp néha fölolvastuk a kötelező olvasmányt – így hallgatta a pici egy-két éves korában a Szent Péter esernyőjét. És így nézett végig komplett focimeccseket a tévében… és így tovább.
Utószó: a gyerekek, ha nincs látott kép, csak hallott szó, akkor a fantáziájukkal annyit jelenítenek meg, amennyit képesek befogadni. Ha belegondolunk, a klasszikus gyermekmesék többsége is kész horror, a Piroska és a farkastól a Jancsi és Juliskáig. A Harry Potter a fasorban sincs a gyerekeket sütögető vasorrú bábához képest. Ijesztő filmeket, rajzfilmeket viszont tényleg nem engedtünk nézni a kicsiknek, mert az félelmet, szorongást okozhat.
Írásunk folytatását itt olvashatod:
