A babavárás előhozhat belőlünk rejtett szorongásokat, nem ismert aggodalmakat, félelmeket. Nem beszélve arról, ha a várandósságot még megelőzi két veszteség is… most meséljen erről Kata, akinek ereje és a kitartása példaértékű lehet másoknak. Kért segítséget és talált kapaszkodót. Gyógyír volt számára a babamasszás, már a baba érkezése előtt és után is.
Szerző: Chonjo Diana Bernadett Babalansz alapító Babamasszázs-oktató, ápoló
Már van két gyermeked és szerettetek volna nagy családdá válni a gyermekeid és a férjed unszolására. Mikor döntöttétek el, hogy szeretnétek kistestvért?
Még 2019 tavaszán jött az elhatározás, hogy most már ne várjunk, hiszen már nem leszünk fiatalabbak és a gyermekneveléshez kell is az energia. Ezt már jól tudtuk, hiszen két iskolás gyermekünk már van.
Unszolás volt, vagy te magad is szeretted volna a bővülést?
Igen, én is már egy ideje dédelgettem ezt az álmomat, hogy újra szeretném megélni az anyaság minden csodáját. Lehet az a nem alvás, az éjszakákba nyúló hosszas szoptatás vagy a koszos pelenkák és háztartás között való lavírozás. Ezek mind-mind nehéz, de fontos részei egy nő életének. Tudtam mire vállalkozom, csak azt nem, hogy ilyen nehezen élhetem újra meg.
Mi volt a probléma, ami akadályozott ebben, hogy újra megéld?
Igazából pontosan nem derült ki sosem… Mindenféle vizsgálatot elvégzett a nőgyógyász, mert rendszeresen haematomám (vérömleny) volt, ami a baba fejlődését, vérellátását gátolta. Csak azt tudom, hogy jó nagy szerencse is kellett, hogy végre velünk maradjon, aki minket választott családjának.
Két vetélésed is volt egy év leforgása alatt. Hogyan lehet ezt túlélni és továbblépni?
Hát, ha igazán őszinte akarok lenni, akkor a segítség melyet pszichésen kaptam elengedhetetlen volt az én esetemben. Illetve a remény talán, ami továbblépés kapcsán előre visz. A közösségi média felületén pedig vannak már erre specializálódott zárt csoportok, ahol a hasonló dolgokat megélt nők beszélhetnek egymással.
Biztos sokat dolgoztam, nem figyeltem eléggé, nem hagytam abba a munkát azonnal és ennek ez lett a következménye.
Sokan dolgoznak a terhességük alatt, szinte végig. Te mivel foglalkozol, hogy abba kellett hagynod szinte azonnal a munkádat?
Ápolónő vagyok és egy intenzív osztályon dolgozom a betegágy mellett, ahol rengeteg fertőzés üti fel a fejét, melyet, ha elkapok a babám is megbetegedhet már a pocakomban. A fizikai megterhelés pedig sajnos elkerülhetetlen, így ezen az osztályon dolgozni várandósan gyakorlatilag lehetetlen. Valamint a COVID19 is megérkezett. Dolgoztam az első és második hullámban. A harmadik hullám elején is aktívan, de akkor lettem pont kismama, mikor elkezdett egyre rosszabb lenni a helyzet.
Mikor harmadjára is várandós lettél, mit csináltál másképp?
Előszöris azonnal abbahagytam a munkát. A férjem támogatása a félelmeim elűzése miatt roppant fontos volt. Illetve pszichológus segítségét kértem, hogy pozitív maradhassak. Rettegtem, hogy újra meg fog történni, ami előtte kétszer. Úgy éreztem több veszteséget már nem tudnék elviselni. Itt jött szóba a szoptatás és a babamasszázs.
Az első gyermekemet leginkább a hasfájása miatt masszíroztam. A másodikat már rutinból, hogy vele is legyen meghitt pillanatom, amikor csak egymásra figyelünk. Így a pszichológus tanácsa az volt, hogy legyen pozitív vizualizációm és kapaszkodjak a mindennapi boldog pillanatokba.
Minden nap örültem, hogy nem tapasztaltam nem várt eseményt. Persze szoros kontrollok következtek és rettegés minden ultrahang előtt. Kétségbe esve kerestem a szívhangfigyelővel a baba szívhangját minden nap többször. És mikor megtaláltam, nyugalom lett úrrá rajtam. Nekem erre volt szükségem, akkor abban a helyzetben. Mikor pedig már éreztem a mozgást, abba kapaszkodtam. Mindenki másképp kezeli a veszteséget és az utána következő időszakot vagy egy új várandóságot. Itt nincs olyan, ami helyes, követendő vagy általánosan jó mindenkinek. Egyéni minden megélés és annak kezelési módszere is.
Milyen volt maga a várandóság?
A várandóság, mint mondtam borzasztó nehéz volt. Sajnos az első 12 hétben feküdni kellett, egy haematoma miatt. Ahogy átléptem a 12. hetet, kicsit jobb lett. Végre mozoghattam szabadabban, de akkor jöttek a genetikai vizsgálatok miatt a félelmek, hogy csak egészséges legyen. Mikor kiderült, hogy egészséges, akkor a 24. hetet vártam, hogy életben maradhasson. De az igazi megnyugvást a 30. hét átlépése hozta meg.
www.babalansz.hu
Érintés a kezdetektől babamasszázzsal
