Az előző cikkemben röviden bemutattam, melyek a leggyakoribb hatások, felmerülő problémák és vágyak a meglévő gyermekekkel kapcsolatban azoknál felnőtteknél, akik egy vagy több babát elvesztettek. Most nézzük milyen hatásai lehetnek ennek a párkapcsolatra és az egészségre.
Szerző: Szalay Ágnes integratív mentálhigiénés szakember
Az igazi társ csak másnak jár?
Ha valaki számára traumatikus volt a veszteség – például fiatalkori abortusz, testvérvesztés történt, vagy az illető szülei, főleg az édesanyja nagyon fájó körülmények között veszítette el a babáját –, gyakori, hogy nem talál magának párt. Úgy érezheti, senki sem veszi észre, egy igazi társ mindig csak másnak jár, legyen ő bármilyen
szép, csinos, vagy épp okos. Az sem ritka, hogy óriási szerelmi fellángolás után hamar tönkremegy a párkapcsolata. Feldolgozatlan gyász esetén ugyanis, dacára a szerelemnek, nem mernek elköteleződni a felek.
Sok férfi kapja meg, hogy ő is „csak anyuci pici fiaként viselkedik”, hogy ő „a független, szabad lélek, az igazi macsó”, vagy hogy ő az „örök agglegény”. Nők nemegyszer szívesen hangoztatják, hogy a szingliséget semmi pénzért nem adnák fel, előfordul, hogy eleve elutasítják a gyermekvállalást, pedig lehetséges, hogy „csak” egy családi veszteség áll a háttérben. Az ilyen múlttal rendelkező emberek sokszor nem érzik magukat igazi nőnek/férfinak, és nem találják ennek az okát.
Veszteség, eltávolodás, válás
Ha abortuszban veteti el a pár a gyermekét, mert az egyik fél nem szeretné megtartani a babát, akkor a nemet mondó fél tudat alatt nemet mond a párjára is, ami sokszor, akár évekkel később is párkapcsolati konfliktusokat okozhat, amennyiben együtt maradtak.
Teljesen mindegy, hogy tudatos döntés vagy fájdalmas veszteség áll a háttérben, egy kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolatban is megszaporodhatnak a nézeteltérések, konfliktusok. Sokszor nem is értik a felek, hogy mi történik velük, miért bántják egymást, hiszen valójában szeretik a másikat.
Mi áll a háttérben? Mi mozgatja a nőt és a férfit? Egyetlen dolog: el akarják kerülni, hogy újra ekkora fájdalmat, ilyen óriási veszteséget kelljen átélniük. Hogyan lehet a legkönnyebben elkerülni ezt? Úgy, hogy eltaszítják maguktól azt az embert, akit valójában szeretnek. Vagy úgy, hogy nem nyitnak olyan ember felé, akivel el tudnák képzelni az életüket, hiszen akkor újra felmerül a gyerekvállalás kérdése, ami rengeteg (általában feldolgozatlan) fájdalmat hoz a felszínre.
Mentálhigiénés praxisomban egyre több olyan esettel találkozom, amelyeknél a probléma gyökerét a családon belüli babavesztésnél találjuk meg.
Új fejezetet nyitni
Sokan aggódnak, hogy még lombikkal sem fogan meg a babájuk, pedig orvosi értelemben ezen a téren egészségesek. Emellett gyakran betegek, akár nagyon nehezen gyógyuló betegségek dönthetik le őket a lábukról. Találkoztam olyan klienssel is, akinél anorexiát okozott egy testvér elvesztése. Akik ilyen problémával küzdenek, túl is hajthatják magukat, szinte két ember helyett dolgoznak. Időnként megjelenhet náluk az érthetetlen halálvágy. Sokszor teszik fel maguknak a kérdést: „Elég vagyok? „Elég jó vagyok?” (Számos esetben a
gyermekek figyelem- és magatartászavarának a hátterében is a fenti veszteségek állnak.) A tünetek hátterében nem kizárólag babavesztés állhat, de az ilyen trauma nagyon sokszor az említett élethelyzetekhez, gondolkodásmódhoz vezet.
Mire vágynak ezek a nők és férfiak?
Arra, hogy végre megélhessék az igazi nőiességüket, férfiasságukat. Szeretnének megérkezni egy harmonikus, kiegyensúlyozott párkapcsolatba. Szeretnének felhagyni az állandó aggódással, amit a párkapcsolat hiánya vagy instabilitása okoz. Sokan megpróbálják újrakezdeni az életüket, miután a veszteséget túlélték. Hisznek abban, hogy a szeretetük erősebb, mint a gyászuk. Vágynak arra, hogy új esélyt adjanak egymásnak és önmaguknak, hiszik, hogy tudnak új fejezetet nyitni az életükben. Lelki segítőként nagyon jó látni, ahogy a kliensek kortól függetlenül, minden bátorságukat összeszedve elkezdik feldolgozni az így kialakult élethelyzetüket. Ránéznek a múltjukra, feldolgozzák azt, és lelkileg megújulva, megkönnyebbülve folytatják az életüket egy vágyott és tervezhetőbb jövő felé.
A segítő beszélgetések egyéni üléseken vagy csoportban zajlanak. Én többnyire arra biztatom a klienseimet, hogy válasszák a csoportos feldolgozást. Hagyják, hogy a csoport megtartó ereje hasson rájuk, és érezzék: nincsenek egyedül a problémájukkal. Összegzésként azt ajánlom mindazoknak, aki ebben a témában érintettek, hogy vegyék a bátorságot és forduljanak segítőhöz, mert mindenki megérdemli a kiegyensúlyozottságot, a boldogságot!
CSALÁDTERVEZÉS-BABATERVEZÉS könyvünkben minden fontos kérdésre választ adunk a családalapítás előtt állóknak és családbővítést tervezőknek, sok-sok hasznos információval kiegészítve.
