Vajon teljes az öröm? Hiszen a szülés után napokban a kórházban erre a pillanatra vágytál: végre belépni a lakásod ajtaján a kisbabával, először otthon lenni igazi családként, gyerekkel. Csakhogy meglehetősen gyakori, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyül, majd egyre hatalmasabb aggodalom felhővé terebélyesedik.
W. Ungváry Renáta írása
A “hazatérés napja” külön műfaj
Egyszerre szakad a szülők nyakába a felismerés, hogy végre tényleg itt a baba, és itt a felelősség is! Ráadásul nem is ritka, hogy a szülők addig inkább csak messziről láttak kisbabát, most pedig ki kellene találni, mi a baja, ha sír, és vajon mije fájhat, amikor annyira üvölt, hogy levegőt sem vesz, és felhúzza lábait, és görcsbe rándul az egész kis teste. Aggodalmasan figyelitek, amikor békésen alszik: vajon rendesen vesz levegőt? És miért csak húsz percet alszik, amikor végre álomba szenderül? Vagy miért alszik már órák óta? Talán valami baja van?
Egészen könnyű volna a helyzet, ha egyértelmű lenne, mit kell tenni a babával.
De már a kórházban elkezdtek záporozni az ellentmondó tanácsok:
– Az egyik csecsemős szerint várj legalább két órát mire újra mellreteszed, a másik biztat, tedd csak mellre minden nyikkanásra.
– Az egyik esküszik a bimbóvédőre, a másiknak első dolga, hogy leveteti.
– Az egyik azt mondja, örülj neki, ha alszik, a másik a szerint legalább három óránként ébresztgetni kell.
– Az egyik rád szól, hogy ne hagyd örökké a melleden lógni, mert kirágja, feláztatja a bimbót. A másik a sebes bimbó láttán is csak megrántja a vállát és azt mondja, anyuka, ez ezzel jár.
És még:
fejjél/ne fejjél
pihenjél sokat/most a baba az első
hintőporozd a köldökét/csak hintőport ne!!!!!
fektesd hasra/ne fektesd hasra
el ne kényeztesd/most még nem lehet elkényeztetni (és ha most nem, akkor mikortól lehet?????)
Aztán kapsz egy zárójelentést, amelyben néha egészen furcsa kitételek szerepelnek, például az, hogy “igény szerint szopik”, miközben eddig még egyszer sem sikerült mellre tenned…
Nem csoda, ha nagyon elbizonytalanodtok, hogy akkor most voltaképpen mit is kellene a babával csinálni. És honnan tudhatjátok, hogy minden rendben, és ELEGET eszik, ELEGET alszik, ELEGET kakil. Mert azt is kell neki, akármilyen pici baba.
Íme az az öt egyszerű alapelv, amit következetesen szem előtt tartva hamarabb összeszoktok, és így nemsokára teljes joggal úgy érezheted, ti, a gyerek szülei tudjátok a legjobban, mi és hogyan jó neki:
1. Mi kell az újszülöttnek? Tele pocak, gyakori szopás, testközelség. Mielőtt a mérleg rabjává válasz, tartsd szem előtt, hogy a szoptatás ősidők óta csodafegyver: a baba leghatékonyabb vigasztalója, elaltatója, védelmezője, és emellett még a táplálék forrása is.
2. Miből láthatod, hogy jól van, eleget eszik? 10-14 napos korára visszanyeri a születési súlyát, majd attól kezdve legalább 2-3 dkg-ot hízik naponta (heti viszonylatban minimum 15-20 dkg-ot). A harmadik nap után már nem ürít magzatszurkot, megjelenik előbb a barnás átmeneti széklet, majd a sárga anyatejes. A negyedik-ötödik hétig jellemzően naponta 3-5-ször vagy többször kakil, 6-7 pisis pelust produkál.
3. Hogyan nyugtassam meg, ha sír? Tedd mellre, és figyeld, hogy folyamatosan, hatékonyan szívja-nyeli-e a tejet. Ha igen, akkor valószínűleg éhes volt. Ha csak cumizik, valószínűleg éppen erre, egy kis természetes cumira vágyott.
Érvekkel alátámasztható, hogy miért ne ajánlj fel neki játszó, illetve nyugtató cumit. Ha már nem segít a szoptatás vagy etetés, kösd hordozókendőbe, és sétálgass vele tempós léptekkel fel-alá. Még énekelhetsz is hozzá. Ha aludni szeretnél inkább, várd meg, míg a kendőben ő is elalszik, aztán dőlj le az ágyra, egy nagypárnának támasztva a hátadat úgy, hogy a baba rajtad marad.
4. Mennyit kell aludnia? Egy idő után annyira fáradt és kialvatlan lehetsz (ehhez kezdetben elég néhány átvirrasztott éjszaka), hogy egyszerűen létfontosságúvá válik számodra, hogyan érhetnéd el végre az eszik-alszik állapotot, mégpedig minél hosszabb alvásszakaszokkal.
Egy ilyen pici baba még nem látja, nem ismeri fel a biztonságos gyerekszobát, a nappali berendezését, hanem egy olyan ösztönfázisban tart a fejlődése, amikor az ősi ösztönök dominálnak. Ezek pedig azt súgják: akkor vagy biztonságban, ha fognak, hordoznak, cipelnek, szoptatnak, ha érzed a másik test melegét, biztonságot adó ölelését.
Ezért bizony a legtöbb kisbaba kiharcolja magának a testkontaktust.
De ne aggódj, nem lesz mindig így! A harmadik hónap környékén egyre inkább kinyílik a világra, és amikor körülnéz, ő maga is látja, hogy nincs körülötte semmi ijesztő, fenyegető, megismeri a megszokott környezetet, követ a tekintetével, ha eltávolodsz tőle. Ami azért abban továbbra sem akadályozza meg, hogy szüleit tekintse a legjobb alvótársnak:))
5. Miből látszik, ha komoly baja van? Ha a baba bágyadt, keze, lába ernyedten lóg, feltűnően sokat alszik és szinte felébreszthetetlen, veszít a súlyából és sokat sír, arckifejezése aggodalmas, hat órán keresztül nem pisil, kérj tanácsot a gyermekorvostól vagy a védőnőtől, esetleg szoptatási tanácsadótól abban az esetben, ha azt gyanítod, hogy nem szopik eleget. Az első három hónapban komoly fertőzése is lehet a babának úgy, hogy közben láztalan vagy legfeljebb hőemelkedése van. A babáról alkotott összkép sokkal lényegesebb tényező, mint az, hogy mennyi a hője, vagy mennyit szopott egy órával ezelőtt.
Csak Te kellesz!
Ahogy látható, a felsorolásból szinte teljesen kimaradtak a boltból, gyógyszertárból beszerezhető “létfontosságú” kütyük, úgy mint cumi, légzésfigyelő, baldachinos kiságy, hasfájás elleni szerek, tejfakasztó csodaszerek, oldalfekvésben kitámasztó párna, rugós hinta. Nem véletlen.
Ha úgy érzed, a ti esetetek más, mint a többi, vagy nem várt nehézségekkel kell szembenézned, vagy ennyi egyszerűen kevés ahhoz, hogy megnyugtasson, kérj segítséget!
Ajánljuk még a témában:
