„Magyarországon a bántalmazás ma még norma, a mindennapok része” – állítja Varga-Sabján Dóra, a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány (NoBadKid programok) munkatársa és az európai ECLIPS projekt vezetője. Mondata szíven ütött, de őszintén szólva nem lepett meg.
Szakértő: Varga-Sabján Dóra pszichológus, gyermekjogi szakértő, szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Mit takar pontosan a gyermekbántalmazás fogalma?
A testi fenyítés mellett az érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás, és a lelkileg mérgező környezet is bántalmazásnak számít. Nagyon fontos azonban, hogy bántalmazás helyett inkább traumáról, traumatudatosságról kezdjünk beszélni. A „bántalmazás” terminológiája egyértelműen a tettessel és áldozattal, a bűnnel és büntetéssel kapcsolatos gondolkodást hívja elő, míg a trauma a traumát átélt egyénre helyezi a hangsúlyt, és a traumatudatosság lényege a gyógyító hozzáállás.
Még ma is hallunk olyan kijelentéseket: „Én is kaptam pár pofont, mégis ember lett belőlem”. A szemléletformálásnál kell kezdenünk, igaz?
Az ehhez hasonló, toxikus mondatok nagyon károsak, hiszen legalizálják a másik ember tiszteletben nem
tartását. Persze koronként, társadalmanként, kultúránként változik, hogy mi számít normálisnak, de ezek a normák sem igazolhatják a másik lelkének vagy testének megsértését. Lényeges kérdés, hogy egy társadalomban az egymás iránti tisztelet alapvető-e! Hogy az legyen, ahhoz először a hozzáállásnak, a normának kell megváltoznia.
A bántalmazás kapcsán kevesebbet tudunk az elhanyagolásról…
Amikor egy csecsemő megszületik, a környezete reakcióiból tanulja meg, hogy a világ egy biztonságos, kellemes hely, ahol számíthat a körülötte lévőkre, vagy kiszámíthatatlan és stresszel teli. Az elhanyagolás súlyos következményekkel jár – akár passzív, akár aktív.
Ha ez a stressz-szint például a 10-es skálán 8-as, akkor egész élete során ezt a szintet fogja „keresni” és ezt adja tovább a saját gyermekeinek. Nincs mintája a jó gondoskodásról, így ha később bűntudata is van szülőként, ha érzi is, hogy sokszor rosszul reagál, türelmetlen, nem tud elég gyengédséget nyújtani, akkor sem tud másként működni.
Egyre több a nehezen kezelhető gyerek, már nem tudjuk nem észrevenni, hogy baj van. Lassan bekerül a köztudatba a traumatizált gyermek fogalma, és egyre több szülő tart attól, hogy mi okozhat traumát gyermekének. Ha a nehezen kezelhető gyerekekről beszélünk, akkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az életünk részévé vált televíziót, számítógépet, telefont sem. Nagyon erős hatásuk van az idegrendszerre, a stresszválaszrendszerre, így ugyanúgy beindíthatják a káros folyamatokat, okozhatnak magas stressz-szintet. Az is súlyos elhanyagolás, ha valaki a képernyők előtt „nő fel”.
A traumák többé-kevésbé az életünk részei, miben kellene máshogy viszonyulnunk hozzájuk?
Egyátalán nem mindegy, hogy normálisnak tekintjük ezeket és homokba dugjuk a fejünket, vagy pedig észrevesszük, jelentőséget tulajdonítunk nekik, és dolgozunk rajtuk. Bizonyított a transzgenerációs hatás – tehát nemcsak a magunk élete lehet jóval nehezebb az átélt és fel nem dolgozott traumák hatására, hanem gyermekeinknek, unokáinknak is továbbadjuk ezeket a terheket.
Hogyan dolgozhatunk a traumáinkon? Mi minden gyógyíthat?
Ha megérik bennünk a gondolat, hogy másként szeretnénk, akkor lépjünk eggyel tovább, és tegyünk önmagunkért! Akár terápiába kezdve, akár más formában.
Amikor valaki szembenéz a traumáival, visszatekint a gyermekkorára, és talál egy nagyszülőt, egy pedagógust vagy bárkit, akivel a jót megtapasztalhatta, az nagy segítség a gyógyulásban. Lelki értelemben szinte ki lehet ülni az ilyen élményre, mint egy kis szigetre.
Jöhet segítség kívülről is?
Természetesen – a gyerekek esetében különösen, hiszen ők a felnőttektől függenek. Ám ehhez előbb fontos felismerni a traumatizáció jeleit, mondjuk egy nehéz temperamentumú kisgyermeken, majd erre jól reagálni, hogy ne rontsunk a helyzeten. Elkészült egy hiánypótló munka az ECLIPS projekt keretein belül. A 0-3 éves korú gyerekek traumatudatos ellátását segítő útmutató letölthető, és pedagógusok, kisgyermeknevelők, de szülők számára is jól használható.
Kik dolgoztak rajta?
A gyermekbántalmazás szűrését és jelzését, valamint a traumatudatos ellátás protokollját szakmai műhelyek dolgozták ki 4 országban (Belgium, Lettország, Magyarország, Olaszország), pszichológusok, kisgyermeknevelők, gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek, gyermekorvos, védőnő részvételével. Az anyag könnyen kezelhető, olvasmányos, és letölthető a nobadkid.org weboldalról az ECLIPS projekt alatt.
Melyek a traumatudatos ellátás legfontosabb sarokkövei?
A felismerés és a segítségnyújtás mellett maguk a szakemberek a „sarokkövek”, hiszen ők töltenek jelentős időt a gyerekekkel nap mint nap. Sok valóban elhivatott, igazán jó szakember dolgozik a gyerekek körül, ám lényeges tény, hogy nem tud másról gondoskodni az, akinek a saját szükségletei nincsenek kielégítve.
Ajánljuk még a témában:
