Amikor megszületik a kistestvér sok-sok változás áll be a család életébe, így a nagy testvér életébe is. Elkerülhető, vagy biztosan velejár a testvérféltékenység?
Szakértő: Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus
Így készítsd elő a változást!
Jó, ha a kistestvér születése előtt már tudnak beszélgetni a szülők a nagyobb gyerekkel arról, hogy mi várható, milyen lesz a baba, mi fog megváltozni az életükben. Kapcsolódhat ez azokhoz a beszélgetésekhez, amik arról szólnak, hogy hogyan változik és növekszik a baba az anya hasában, és hogy mindez hogyan volt, amikor a nagyobb testvér volt még magzat és kisbaba. Akár a legkisebbek számára is meg lehet találni azokat az egyszerű mondatokat és kifejezéseket, amik koruknak megfelelőek, lehet meséket találni erről a témáról, képeket nézegetni, játszani együtt.
Így meg tud teremtődni az a légkör, amelyben a gyerek is tud kérdezni, ha szeretne, és az a szerencsés, ha a kérdéseire válaszokat is kap. Azokban a családokban, ahol értik az érzelmi és fizikai elérhetőség fontosságát, ahol alap szülői beállítódás az odafordulás, várható, hogy a kistestvér megszületése után is reagálni fognak a nagyobb gyerek jelzéseire. Az esetlegesen megváltozott viselkedés inkább értelmeződhet kommunikációként, amivel a gyerek valamit közölni szeretne, és amire választ vár. Persze a szülők erőforrásai is korlátozottak lehetnek ebben az időszakban, ami természetes. De nem mindegy, hogy a gyerek érzékelni tudja-e, hogy az alapvető viszonyulásuk nem változott feléje, még ha a családi élet újraszervezése némi időt is vesz igénybe, ami alatt előfordulhatnak zökkenők.
A korkülönbség is számít
Kicsi korkülönbségnél a helyzet leginkább fizikailag lehet megterhelő a szülők számára, hiszen még a nagyobb gyerek is elég kicsi ahhoz, hogy sok szempontból a szülőre szoruljon – esetleg nem tud még egyedül étkezni, fürdeni, felöltözni, nem szobatiszta. Ami könnyebbség, hogy az érzelmi megnyilvánulásokat, kisgyerekes viselkedést könnyebb elfogadni, hiszen a gyerek életkorából is fakad, hogy így reagál a megterhelő helyzetekre.
Nagyobb korkülönbség esetén néha frusztráló lehet, hogy a nagyobb gyerek miért nem „érti meg”, hogy most más a helyzet, miért nem tudja megtenni azokat a dolgokat, amikre korábban képes volt, miért reagál esetleg szélsőséges érzelmekkel, hiszen különben „olyan értelmes, mindent meg lehet vele beszélni”. Csakhogy ami ilyenkor történik, az nem racionális, értelmi szinten játszódik le a gyerekben – mint ahogy a felnőttre is jellemző lehet, hogy stresszes szituációkban inkább az érzelmeitől vezérelve reagál, még akkor is, ha amúgy tudja, hogy nem biztos, hogy ez a legcélravezetőbb. Megnyugtató lehet a nagyobb gyermek számára is, ha azt tapasztalja, hogy a szülei megértik őt, és nem utasítják el az érzelmeit.
A kistestvér születése körüli időszakra is igaz az, hogy néha a legtöbb, amit tehetünk, hogy türelmesek vagyunk. Időre van szüksége mindenkinek az új helyzethez való alkalmazkodáshoz, így lehetünk türelmesek a nagyobb gyermekkel, de saját magunkkal szemben is, hogy az is rendben van, ha nem sikerül mindig a lehető legjobban reagálnunk.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
