Hogy ki hányadik a testvérsorban, az a régi időkben az egész életet meghatározhatta (elég, ha csak az örökösödésre gondolunk), a személyiségfejlődésre pedig minden bizonnyal ma is hatással van. Vajon a szülők hozzáállása, magatartása okozza a különbségeket?
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Alfred Adler szerint – aki osztrák orvos, pszichológus volt, és kezdetben Freud követője – az elsőszülött „hataloméhes és konzervatív”, a második avagy a középső „versengő”, a legkisebb pedig „kizsákmányolt és lusta”.
A szülői figyelemért
A mai pszichológia talán inkább úgy fogalmazna, hogy a születési sorrend elsősorban a szülőért mint erőforrásért folyó küzdelemben számottevő, a soron következő gyermek mindig egy szabad szerepet próbál felvenni/találni magának.
Van, hogy ez rejtve marad, ám sokszor szembetűnő, például kistestvér születésekor a testvérféltékenység tipikus példái jelennek meg. Gyakran épp azért „rosszalkodik” a nagyobb gyerek, mert úgy érzi: távolabb került a szülőtől és kevésbé van fókuszban. Ezzel általában célt is ér, hiszen újra vele foglalkoznak, míg ha szép csendben játszott volna, ez nem történne meg. Ahogyan a szülőkön nehéz osztozni, éppúgy nehéz minden máson is: játékon, kedvenc ételen… Ennek megtanulásában, gyakorlásában is fontos szerepe van annak, hogy ki hányadik testvér.
Jellemzők, vagy sem? – Vannak-e tipikus jegyek?
Az elsőszülöttség egészen biztosan speciális szerepet jelent.
Amíg egyedül van, addig biztosan, de gyakran később is nagyobbak lehetnek iránta az elvárások, így a szabályok betartatásában is következetesebbek vele. A nagyobb szülői elvárások hatására az első gyerek sokszor lelkiismeretes, az iskolában szorongóbb, ugyanakkor tradíciókövető, félti a pozícióját, konzervatív, gyakran a rend híve és született vezető. Felnőve előszeretettel választ polgári tekintélyt nyújtó szakmát.
A második
Érdekelhetik a művészetek és nyitott személyiség. Értékeli a változatosságot és vonzóak lehetnek számára radikálisabb eszmék.
A középső gyermek nehézsége az, hogy sokszor sem a nagy jogai, sem a kistestvér kiváltságai nem illetik meg, ebből adódóan lehet csalódott, neheztelő – hiszen elveszítette „a kicsi” státuszt. Ő a „szendvicsgyerek”. Érezheti úgy, hogy kimaradt valamiből, hogy kevésbé szeretik. Előfordul, hogy türelmetlenebb, hogy durvább a kistestvérrel.
A kicsi, a legkisebb gyermekre ismét több figyelem jut, ő jó alkalmazkodó, társaságkedvelő, magas érzelmi intelligenciájú. Szereti a figyelmet, ha kell, fel is kelti; olykor olyan, mint egy egyke.
Persze minden relatív és minden család más – van, ahol a lázadó egy másik családban leginkább szabálykövető lenne. Több faktor együtt működik…
Mit (ne) tegyünk szülőként?
A legtöbben igazságos és következetes szülők igyekszünk lenni, nem igaz? Csakhogy nem tudjuk patikamérlegen mérni és egyformán adni a figyelmünket, a szeretetünket. Mindenki önálló személyiség, más-más temperamentummal. Az egyiknek épp másra van szüksége, mint amit kap, a nagyobbnak többet szabad, a kisebbel elnézőbbek vagyunk és így tovább. Mást igényel egy pici, mint egy kamasz, mást egy jó passzban lévő és mást egy letört… Ideális esetben aztán az évek során minden szépen kiegyenlítődik.
Fontos, hogy kerüljük az általánosításokat, az „önző elsőkkel” és az „elkényeztetett legkisebbekkel” kapcsolatos elméletek nem kőbe vésett dolgok, sőt! Szülőként fontos arra törekednünk, hogy ne legyen „bezzeggyerek” a családban, hogy ne hasonlítgassuk egymáshoz a gyerkőcöket. A szülők különféle viszonyulása bizonyos fokig azt is befolyásolja, hogy milyen képességek, milyen tulajdonságok erősödnek egy gyerekben, de fölösleges emiatt aggódni. Az persze jó, ha nem túl kap túlságosan nagy hangsúlyt a születési sorrend. Ne tegyünk nagy terhet az elsőszülöttre, ne bízzuk rá a kisebb gondozását, „nevelését”; ahogyan az sem szerencsés, ha erős a versengés és a kisebb folyton a nagyobbat igyekszik utolérni. Van, ahol jelentős a különbség a lányok és fiúk nevelése között: az előbbiekkel kedvesebbek, az utóbbiakkal jóval szigorúbbak.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
