Szobatisztaság ügyében jóval türelmesebbek vagyunk, mint bármelyik korábbi szülőgeneráció. Ha azonban az ovikezdés előtti augusztus is pelenkában éri a háromévesünket, sok családban kétségbeesett próbálkozások sorozata veszi kezdetét. Hiszen a legtöbb óvoda továbbra is elvárja a kiscsoportosok szobatisztaságát az első naptól kezdve.
Károlyi Nati írása
Régen és most
Valószínű, hogy soha nem volt száz százalékos az éjjel-nappali szobatisztaság az egészséges hároméves gyerekek között. Amíg azonban régebben a közmegítélés szerint másfél-kétéves kor fölött a pelenkaviselés nem fért össze a“normális gyerek” minősítéssel, jóval kevesebb szülő vállalta fel nyíltan a problémáját, mint manapság.
Az utóbbi negyven-ötven évben sokat változott a világ, előnyére: a mai pelenkák, akár a mosható, akár az eldobható változatra gondolunk, sokkal kényelmesebbek, mint a békebeli textilpelenkák. A szülők számára is lényegesen kisebb teher pelenkázni, mint az automata mosógépek megjelenése előtt. Így végre lehetőség nyílt arra, hogy a kívülállók merev előírásai, elvárásai helyett a gyermek saját egyedi, spontán ritmusában történhessen a szobatisztaságra szokás folyamata. Egyedül mintha az óvodák felszereltsége és szemlélete nem tudna lépést tartani az egyéni különbségeket egyre inkább tiszteletben tartó változásokkal. Szerencsére bőven akadnak kivételek.
Szülők tapasztalatai
Vajon mi vár azokra a gyerekekre, akik minden beígért jutalommatrica, és a témába vágó valamennyi gyerekkönyv kitartó mesélése ellenére sem hajlandóak teljes mértékben megválni pelustól ovikezdésig?
A történetekben minden szereplő nevét megváltoztattuk.
“Feri speciális nevelési igényű gyerek. Ovi előtt már egész ügyesen ment neki a szobatisztaság, de a közösség visszaesést okozott nála. Otthon mindig elment pisilni, de az oviban napi háromszor simán becsurgatott, úgy, hogy ebéd után mindig hazavittem. A ruhája mindig mosatlanul várt az öltözőszekrény tetején. A kakit is belecsomagolták, arra hivatkozva, hogy nem dolguk kimosni. Azért lehúzni a nagyját a WC-n nem került volna olyan sok energiába, szerintem. Végül elfogadták, hogy Feri csak pelusba hajlandó kakilni, és attól kezdve minden könnyebb lett. Vittem be neki pelenkát és popsitörlőt. A dadus a mosókonyhában az asztalon cserélte ki Feri pelusát, mert máshol nem volt hely.” (Zita)
Kincső esete: “Nálunk nem engedtek pelenkát vinni, pedig 0-24 pelenkás volt a lányom a kezdéskor. Leszoktató mosipelust adtam rá, bár az egy nagy pisinél szinte semmit nem ér. Egy hét és napi 1-2 ruhacsere után teljesen szobatiszta lett a leányzó. Ennek ellenére azért örültem volna kicsit több rugalmasságnak a teljes tiltás helyett, bár a megoldási fázisban nagyon segítőkészek voltak a dolgozók.” (Kata)
Petike története: “Az óvónénik nagyon nem voltak lelkesek, amikor közöltem, hogy az aktuális gyerekem nem megbízhatóan szobatiszta. Pelenkát cserélni rajta nem lettek volna hajlandók, ezért maradt a minden második alvás utáni teljes ágy-és ruhamosás. Néhány hónapig tartott, és szerencsére balhét nem csináltak belőle, én meg úgy voltam vele, hogy ők választották ezt a verziót. Amikor tehettem, hazahoztam délutáni alvásra, és természetesen nem vallottam be, hogy éjszakára csak több mint egy év múlva lett szobatiszta.” (Csilla)
“Luca képes volt egész nap nem pisilni, ha nem volt rajta pelus. Amint a popójához ért, telenyomta. Kicsit meg is bántam hogy 2,5 évesen levettem róla a pelenkát, de minden porcikám tiltakozott ellene, hogy bölcsibe adjam az ovi helyett, mert minden másban már ügyes, önálló volt. Mire elkezdődött az ovi, otthon már rég nem kellett a nappali alváshoz pelus, (az éjszakaihoz még fél évig – ovikezdéstől), az oviban mégis mindig bepisilt, fél évig hordtam haza az ágyneműt minden nap kimosni.
A szakember álláspontja
Az óvodakezdés alapfeltétele a szobatisztaság. Szemben a bölcsödével, ami egy szociális intézmény, az óvoda oktatási intézményként ezt előírhatja – tájékoztat Csillag Ferenc országos közoktatási szakértő. – A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az óvodapedagógusok a legtöbbször türelemmel és elfogadással tudják kezelni az egészséges gyerekek érési ritmusa közötti természetes különbségeket, és a beszokási időszak során az esetek 98 százalékában spontán megoldódik a probléma.
A szobatisztaság – hasonlóan a mozgásfejlődéshez – egyéni adottság kérdése, és mint ilyen, törvényileg nem szabályozható.
