Azzal, hogy gyermekünk születik, nemcsak mi kapunk új feladatokat, kihívásokat, örömteli pillanatokat, hanem a szüleink is addig ismeretlen helyzetbe kerülnek: nagyszülők lesznek. Sokat tűnődtem azon, vajon milyen érzés lehet ennek az új identitásnak a megélése az érintettek számára.
Szerző: Sánta Dávid blogger, @santabros
Életünk során sok-sok olyan változás következik be, amely szerepkríziseket hozhat, különösen kezdetben. Megfigyelve a környezetemet, a saját családomat, úgy látom, hogy a nagyszülővé válás is okozhat
ilyen nehézségeket az érintettek számára. Természetesen nagyon sok tényező befolyásolhatja, ki hogyan veszi ezeket a kihívásokat. Nem mindegy például az sem, mikor érkezik a pici.
Időkáosz és mókuskerés
Az unoka születhet „ideális” időzítéssel, amikor a nagyszülők már a nyugdíjas éveiket töltik, de ha ők maguk korán alapítottak családot, akkor fiatalon válhatnak nagyszülővé, amikor még nagyon is aktívak. Természetesen ahány család, annyi ideális időpont. Ugyanakkor tény, hogy míg bennem erősen élnek a nagyszülőknél töltött hosszú nyári és téli szünetek emlékei, nagyon sokszor hallom a szülőtársaimtól, hogy a szüleik még javában dolgoznak, így nagyon kevés segítséget kaphatnak tőlük a mindennapokban.
Igen, rohanó világunkban nemegyszer sajnos az idősebb korosztályra is a száguldás jellemző. Még ha tehetnék is, gyakran nehéz megállniuk, lelassulniuk, és elfogadniuk, hogy az idő múlása a nyugalom szépségét is meghozhatja.
Sokszor tapasztalom, hogy a fiatal szülők mögött nincs megfelelő családi támasz, még akkor sem, ha minden feltétel adott lenne hozzá. Ez nem csupán az unokákról és nagyszülőkről szól, hanem arról a szülő-gyermek kapcsolatról is, ami nem szűnik meg azzal, hogy a gyermek időközben édesanya vagy édesapa lett. Természetesen nem vonhatunk le általános következtetést mindenkire nézve, mert kivételek mindig is voltak és vannak, ezzel együtt igaz, hogy ma már a régitől eltérő hagyományok, tradíciók jönnek létre
Szülő és gyermek
Én úgy gondolom: attól, hogy egy újabb szerepben, nagyszülőként helyt kell állni, nem szabad megfeledkezni arról a feladatról sem, amit gyermekeinek születésével vállalt valaki. Ha szülővé válik is a gyermek, és ha idősebb lett is: a szüleit mindig a szüleinek fogja tekinteni, akikre mindig támaszkodhat, akiknek elmondhatja, ha valami nehéz, ha úgy érzi, kudarcot vallott. Akikre felnéz, akiktől megoldást, támogatást, megtartást vár. Mert a gyermek mindig gyermek marad, a szülő örökké szülő.
Visszajelzést arról, hogy helyesen, elég jó szülőként funkcionál. Csodálatos érzés ezt megkapni attól a szeretett személytől, aki felnevelt minket. Persze nem egyszerű kialakítani egy új életet, amelyben már a unokák is helyet kapnak, nem egyszerű a háttérbe vonulni, és a gyermekeket életük új kihívásaiban erősíteni. A nagyszülőkre azonban nemcsak nehézség, de megannyi szeretet, öröm, boldogság is vár, és sok-sok feledhetetlen pillanat. Az unokákkal töltött idő arra is alkalmat adhat, hogy a korábban elkövetett hibáinkat ne kövessük el újra, a régi meseszerű élményeket viszont újraélhessük.
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
