A generációk együttélésének nagy-nagy előnye volt, hogy mindig több felnőtt is akadt a ház körül. A nagyszülők, nagyobb gyerekek, akik már segíthettek, esetleg gyermektelen nagynénik, vagy más rokon. Márpedig, ahogyan egy afrikai mondás tartja: „Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell.”
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Amikor muszáj, és amikor érdemes
Van, amikor munka vagy más elfoglaltság miatt muszáj másra bízni a gyerkőcöt, és van, amikor „csak” érdemes. Vekerdy Tamás ezt így fogalmazta meg: „A gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható, jól szívható, pihent anyja – és persze apja is – legyen neki.”
Kire bízzuk jó szívvel?
Elterjedt, hogy bébiszittert hívjunk a gyermekeink mellé, de egyesek számára nem fér bele anyagilag, vagy egyszerűen rossz érzés fizetni a gyermekfelügyeletért, „idegenre” bízni a gyermeket. Érdemes keresni és megtalálni azt a személyt, azokat a személyeket, akiben/akikben valóban megbízunk. Persze szánjunk a keresésre kellő időt és energiát, hiszen fontos ügyről van szó! Szerencsés helyzet, ha van olyan ember körülöttünk, akit időnként meg tudunk kérni, hogy szívességi alapon vigyázzon a gyermekünkre – legyen az nagynéni, keresztszülő, nagyszülő, szomszéd vagy jó barát. De más esetben is valódi szeretetkapcsolat alakulhat ki a kisgyermek és a felnőtt között.
Alapszabályok
Mindenképp fontos tisztáznunk, családon belül és kívül egyaránt, hogy mik a legfőbb elvárásaink. Például: melyek az alvás, a tévézés, a kütyüzés szabályai, mi a helyzet az édességevéssel, a levegőzéssel és általában a kéréseink betartásával.
Ráér-e a nagyi?
Vajon mennyire elérhetőek manapság a nagyszülők? Többnyire kevésbé, mint amennyire a mai anyák nagyszülei voltak 20-30-40 éve. Persze van olyan nagyszülő, aki mindig ráér, ha az unokáiról van szó és természetes számára, hogy a mindennapokból is abszolút kiveszi a részét. Ám emiatt gyakran háttérbe szorítja a saját életét, így amikor már nem úgy lesz „szükség” rá, rosszul élheti meg, hogy „nem kell” annyira.
Ha a nagyszülők aktívak, elfoglaltak, akkor is szívesen kapcsolódhatnak be a család életébe. Babakorban jellemzően a nagymama segít be – ha időben egyeztetjük vele az időpontokat –, később szerencsés esetben a nagypapa is lelkes, ha már lehet vinni a gyerekeket strandra, kirándulni, horgászni. De az is előfordulhat, hogy nem érnek rá a nagyszülők. Egy határig örömmel segítenek, de nem veszik jó néven, ha az utolsó pillanatban szólunk, vagy ha többet szeretnénk, mint ami számukra komfortos. Lehet, hogy messze laknak, vagy nem fér bele az életükbe a rendszeres unokázás, csak ritkán számíthatunk rájuk, esetleg elég türelmük sincs a picikhez. Ilyenkor mást kell keresni rendszeres gyerekvigyázónak.
Kit válasszunk családon kívül?
Bébiszitter: profi bébiszitter, nyugdíjas óvónő, bölcsis gondozó is lehet a segítőnk, továbbá gyakran vállalnak gyermekfelügyeletet fiatal egyetemisták, akinek még rugalmas az életük. Ők óradíj ellenében vigyáznak a gyermekünkre. Mindenképp jó, ha a választott személynek van némi gyakorlata kisgyermekekkel.
Pótnagymama: ilyen lehet például egy környékünkön élő idősebb nyugdíjas személy, aki ráér besegíteni. Ráadásul az ő napjait is feldobhatja a gyerekkel, gyerekekkel közösen töltött idő. Ez esetben meg lehet állapodni kölcsönös segítségnyújtásban vagy óradíjban is. Ha hosszú távra sikerül elköteleződni, itt is gyakran alakul ki erős kötődés, akárcsak egy rokonnal. Minél kisebb a gyermekünk, annál fontosabb arra törekedni, hogy hosszabb távra találjunk megbízható segítőt.
Fontos szempont lehet az is, hogy mikor hagynánk másra a gyermekünket. Szerintem nem igazán jó például betegen másra bízni őt, pláne, ha pici. Egy lázas, elesett gyerkőcnek szüksége van az anyukája ölelésére, simogatására is – nem csupán a pihenésre és a szirupra. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki van vele ilyenkor!
Amiért fizetünk, abban nincs is szeretet?
Andrea meséli, hogy egy világ dőlt össze benne gyermekként, amikor véletlenül tanúja volt annak, hogy szeretett nagynénje, aki délutánonként vigyáz rá, pénzt kap a segítségért.
Ha már nagyobb a gyermekünk, érdemes vele is beszélgetnünk arról, hogy miért fontos a családnak ez a fajta segítség, valamint arról, hogy ki és miért vigyáz rá.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
