A császármetszés életet menthet. Ám ha nem kellően megalapozott, akkor hiányérzet, csalódottság, sőt bűntudat maradhat az édesanyában. Bizony, sokszor marad is… A hegek a műtét után szépen gyógyulnak, de a lélek sebei nem. Mit jelent a császárfeldolgozás? Erről mesél Anna, aki a császármetszés előtt is természetes szülésre készült, és utána még inkább ilyet szeretne.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
Várakozás végül szülésindítás
Anna és férje egy évet várt kisbabájuk fogantatására. Ezt némi csalódottsággal élték meg, mert azt gondolták, azonnal összejön majd. A várandósság idején minden rendben volt. Anna az utolsó 2 hét kivételével végig dolgozott, közben a kórház szülésfelkészítő tanfolyamára járt. A munka mellett nehezen ment neki a ráhangolódás. Még volt fogadott orvosa, aki jó szakembernek tűnt, ám nem érzett iránta igazi bizalmat. Amikor a 30. hét táján azt hallotta tőle, hogy készüljön a császárra, mert még nem fordult meg a baba, végképp elveszítette a bizalmát. Miért beszél császárról az orvos, amikor még bőven megfordulhat a kicsi? Így kényelmesebb, vagy anyagilag előnyösebb? Anna el is döntötte, hogy nem az addigi orvosánál hozza világra a babáját… Gondolta, jó lesz az épp akkor ügyeletes orvos. Magzata a 35. héten megfordult. A magzatvíz mennyisége határértéket mutatott, így a 40. hét után 1 nappal azt javasolták neki, feküdjön be a kórházba. Ott kétszer kapott méhszájérlelő tablettát, majd a 40. hét 4. napján oxitocinnal beindították nála a szülést – mert péntek volt, és nem akarták, hogy hétvégéig húzódjon a dolog.
Bizalom és csalódás
Anna rábízta magát a körülötte dolgozó szakemberekre, bízott a tudásukban, de csalódnia kellett. A legrosszabb érzéseket a szülésznő bántó viselkedése keltette benne. Már délben kijelentette a vajúdó édesanyának: ebből császár lesz. A burokrepesztés sem hozta meg a várt eredményt, 6 cm-nél járt a tágulás. A szülésznő újra a császárt javasolta, mondván: „leesett a szívhang” (azóta sem derült ki, mennyire és mennyi időre). Az ügyeletes orvosok is azt javasolták, egyezzen bele a császárba. Aztán elkezdődött a műtét, és egy árva szót sem szólt hozzá senki.
Önmarcangolás és megkönnyebbülés
Amikor egy barátnője megkérdezte Annát: „Most akkor rendesen szültél, vagy császárral?”, akkor elindult a lavina. Őrlődni kezdett, hibáztatta és ostorozta önmagát, hogy még szülni sem tud és kevés ehhez az egészhez.
Ugyanakkor elhatározta, hogy támogató orvost fog keresni és ezután minden másképp lesz. Az új nőgyógyász, aki nő volt, empatikus, odafigyelő, és akitől mindazt megkapta, amit addig nem, már az első találkozásukkor megkérdezte Annát, nem menne-e császárfeldolgozásra.
Egy perinatális szaktanácsadóhoz került, akivel 5 alkalommal volt módja egyénileg találkozni a kórházban – méghozzá ingyen. A beszélgetések sokat segítettek: tisztábban látta, jobban értette, ami történt, és meggyőződött arról, hogy a következő gyermekével sokkal felkészültebben kell majd belevágnia a szülésbe. A foglalkozások során Annának levelet kellett írnia ahhoz a személyhez, aki a legrosszabbul bánt vele. Ebbe mindent beleírt arról, hogyan élte meg kiszolgáltatott helyzetében a lekezelő bánásmódot. Bár tudta, hogy a levelet nem adhatja át a szülésznőnek, mégis könnyített a lelkén. Ezzel együtt később is újra és újra felmerült benne: vajon mennyire volt jogos mindaz, ami történt? Valóban csak császárral jöhetett világra a kislánya? Miért alakult úgy, ahogy?
Lehet véleményed! Fontos vagy!
A császár után a szoptatás sem indult könnyen, de ő nem adta fel. Mindent megtett, hogy sikerüljön, és a kitartása eredménnyel járt – olyannyira, hogy a kislánya csak 3,5 évesen hagyta abba a szopizást.
Mivel Anna továbbra sem tudta teljesen feldolgozni szülésélményét, foglalkoztatta a gondolat, hogy pszichológushoz forduljon. De úgy látta, hogy sem ideje, sem pénze nincs rá. Végül egy baráti beszélgetés egyik mondata adta meg számára az utolsó lökést.
A kiválasztott szakemberrel sok kérdést érintettek az anyaság, a nőiség és a munka kapcsán, továbbá sokszor tértek ki az önértékelés, az önbizalom kérdéskörére, ami a szülés témájához is visszavezetett. „Lehet véleményed! Fontos vagy!” Anna úgy érzi, a nőgyógyásza személyében megtalálta azt az igazi orvost, aki támogatja a természetes szülésben, akiben valóban bízni tud, és aki az ő szemléletének, értékrendjének, gondolkodásmódjának megfelelő. Viszont némi bizonytalanságot okoz nála, hogy már nem szülhet a választott orvosánál. De bárki kíséri is majd, legközelebb magabiztosan, felkészülten és felvértezetten fog a szülőszobára érkezni, ha eljön az ideje.
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
