Borzasztó nagy örömmel olvastam Sikertörténet felhívásotokat, mivel a különböző témakörök majdhogynem mindegyikében érintett vagyok én,illetve nemrég indított személyes blog oldalam. Hangyányit diszkriminatívnak éreztem, hogy sikeres anyák történeteit várjátok ☺, de igazából pont ez az általános szemlélet volt az egyik indítórugó, ami miatt a ”Ten Handed Dad – Apa Agymenései” nevű Instagram, Facebook és Blog.hu oldal megszületett.
Bíró Tamás írása
Ha gyereknevelésről, vagy bármilyen velük kapcsolatos tevékenységről beszélünk, akkor 100-ból 101-szer ezt anyai oldalról látjuk, ami teljesen rendben is van, mert a munka oroszlánrészét valóban Ti, Anyák végzitek, amiért mindennap csodállak benneteket, viszont úgy gondolom, hogy a másik oldalt, teljesen más gondolkodással, tapasztalásokkal is érdekes lehet megmutatni.
Én mindennél jobban imádok a gyerekeimmel, Milánnal, és Szoffanccsal lenni, és azt a pár órát, ami nekem jut az életükből, a lehető legintenzívebben szeretném megélni velük. Rengetegszer érzem magam úgy, mint a viccben az öreg bácsi, aki az autópályára fordítva hajt fel, majd amikor hallja, hogy egy őrült forgalommal szemben megy, dühösen kiállt a rádióra, hogy: „Egy??? Hát az összes!” Számomra az a normális, ha a játszótéren négykézláb, fókahangokat hallatva mászom a homokban, miközben az egyik kicsi a hátamon van, a másik meg sétáltat, vagy, hogy a játszóház műanyag, színes labdái alatt én vagyok az egyetlen felnőtt eltemetve. Ilyenkor legtöbbször lenéző, rosszalló vagy szimplán csak értetlen apai/anyai tekinteteket látok magam körül, hatalmas buborékkal a fejük fölött, hogy ”Mit csinál ez a hülye?”, mégsem gondolnám, hogy velem van a baj. Hiszem azt, hogy egy Apának mindenből, amiből csak tudja, ki kell vennie a részét, egyrészt, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket neveljünk, mert rengeteg olyan dolog van, ami egy Anyának vagy nem jut eszébe, vagy egyszerűen csak törékeny, női mivolta miatt nem tud a 25 kilós ”kicsivel” a feje fölött rohanva mini-Superman-eset játszani. De nem is kell, mert pont erre vannak (jobb esetben) az apák. Másrészt pedig – amit legalább ennyire fontosnak tartok – annak a nőnek, akit mindennél jobban szeretünk, ez a legnagyobb segítség, amit adhatunk, hogy nem hagyjuk nyakig merülni a szülőség (legtöbbször kimerítő) mocsarába. Tapasztalatból mondom, hogy ha neki van ideje magára, tud pihenni, vagy csak pár órát bolyongani akár a boltban egyedül, akkor megújult energiával és sokszorta nagyobb lelkesedéssel veti magát az anyai mindennapokba. Az meg csak egy kellemes hozadéka, hogy ha egy nő boldog és kipihent, akkor sokkal több kedve, ideje és energiája jut arra, hogy azt a párjával töltse…
Mivel én is sport őrült vagyok, de munka után azt a két órát nem a gyerekeimtől akarom elvenni, inkább olyan aktív játékokat találok ki, amiket ők élveznek, engem átmozgat és kifulladásig bírják. Igen, amíg én ki nem fulladok ☺ Legalább ennyire fontosnak tartom, hogy akár a saját, akár az ő táplálkozásuk egészséges legyen, ezért rengeteg zöldséget, halat, gyümölcsöt fogyasztunk mi is, ezáltal ők is, mert lehet nekik magasztos példabeszédeket tartani az elhízás és egészségtelen étrend veszélyeiről, ha eközben mi a szalonnával tűzdelt véres hurkát kólával öblítjük le.
Senkit se szeretnék megtéríteni, vagy megmondó-ember lenni, hogy ezt márpedig így KELL csinálni. Nincs egyetlen helyes nevelési forma, vagy két ugyanolyan gyerek – még családon belül se – viszont, amire kivétel nélkül az összes kicsinek szüksége van, az a minőségi közösen töltött idő. Okos telefon, tablet, tv nélküli, intenzív ő-idő. Amikor minden megszűnik, és csak rájuk figyelünk minden idegszálunkkal. Az nem kérdés, hogy ez a korszak kegyetlen fárasztó, viszont sokkal hamarabb fog véget érni, mint szeretnénk, és akkor már nem lehet majd visszatekerni az idő kerekét, hogy ”ó, bárcsak többet lettem volna velük, amikor még kicsik voltak és ők is szerették volna.” Gyereknevelésről és a szülői létről az egyik kedvenc idézetem a „The biggest present you can give to your children, is to be present in their present” ami szabad fordításomban annyit tesz, hogy „A legnagyobb jelentősége annak van, ha jelen vagyunk a jelenükben. A Ten Handed Dad oldal bejegyzéseivel minden Apát és Anyát csak erre bíztatok!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez