Tőled is sokszor kérdezik a szüleid, mikor lesz végre unokájuk? Vagy leendő nagymamaként komolyan aggódsz azon, vajon szeretne-e egyáltalán kisbabát a gyermeked? Mielőtt komoly családi vitává fajulna a helyzet, elmondjuk, hogyan lehet békésen megbeszélni ezt a kérdést.
Szerző: Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus
Miről szól valójában az unokakérdés a fiataloknál? Fiatal felnőttként (leendő szülőként) komoly személyiségfejlődési mérföldkő az, amikor valaki gyermeket szeretne. Az eriksoni pszichoszociális fejlődésmodell erre a korra teszi a stabil párkapcsolat kialakítását, amelyben kialakul az elköteleződés a másik mellett. Ez szükséges ahhoz, hogy a reproduktív felnőtt-életszakaszban nyugodtan alapíthasson családot az ember. Optimális esetben tehát ennek alapja a stabil párkapcsolat – ami evolúciós érdekünk is.
Családterápiás oldalról nézve: a gyermek születése után a pár szülőpárrá alakul, annak minden szépségével és összes kihívásával.
Ehhez mérlegelni kell, elég stabil és sikeres-e a párkapcsolat, illetve készen áll-e a pár mindkét tagja arra, hogy képes legyen „alárendelődni” a szülői szerepnek. Joggal érezheti tehát beleszólásnak az életébe a fiatal pár, ha szülők türelmetlenül számon kérik rajta az unokát.
Az aggodalmak oka
Evolúciós szempontból az utódok biztosítják génjeink továbbörökítését. Éppen ezért kimondatlanul is komoly szorongást okozhat egy idősebb embernél, ha úgy érzi, nem születik majd unokája.
Még jobban érthető ez az aggodalom, ha megnézzük, miről is szól az időskor mint személyiségfejlődési szakasz. Egy bizonyos életkor fölött ösztönösen felébred bennünk a félelem az öregedéstől és a haláltól. Ahhoz, hogy valaki megnyugvást leljen, elfogadja az idő múlásának tényét és mindazt, ami ezzel jár, fontos megtalálnia addigi életében a szintézist. Nevezetesen például azt, hogy sikeres volt saját gyermekének a nevelésében, hiszen az boldog, sikeres az életében és stabil párkapcsolata van.
Új fejezet: nagyszülővé válni
Az unoka ezt a szaporodás sikerességével koronázza meg és „feladatot” is ad az idősödő nagyszülő számára. Aki feltételezi, hogy nem úgy haladnak a dolgok felnőtt gyermekével, ahogyan jó lenne, az természetesen aggódni kezd. Erre okot adhat, ha a gyermekének nincs stabil párkapcsolata, ha nem tudott elköteleződni a szakmájában vagy túlságosan is „karrierista”, de az is, ha esetleg soha nem akar gyermeket.
A megbeszélés kulcsa: az énközlés
A fentiekből kiindulva: kulcskérdés a megértés. Meg kell érteni egymás álláspontját, élethelyzetét, aktuális személyiségfejlődési szakaszának sajátosságait, szorongását és vélelmezett félelmeit. Mindez már önmagában is sokat jelent.
Ha mégis azt érzi egy fiatal, hogy bántó számára az unokát firtató kérdés, akkor beszéljen erről úgy a szüleivel, hogy az érzelmeit fogalmazza meg.
Például: „Amikor felhívlak telefonon és te azt kérdezed, mikor lesz már unokám, rosszul érzem magam. Szeretném, ha látnád, hogy a párkapcsolatom Csabával még nem annyira komoly, hogy gyermeket vállaljunk. Megértem, hogy foglalkoztat a kérdés, de örülnék neki, ha erről egyelőre nem kellene beszélnem.”
Az énközlés nem tartalmaz indulatot, sértettséget, és nem minősíti a másik felet. Ez egy igazán megoldásorientált kommunikációs technika – használjuk bátran!
Családtervezés könyvünkben minden fontos kérdésre választ adunk a családalapítás előtt állóknak és családbővítést tervezőknek, sok-sok hasznos információval kiegészítve.
