Tisztában vagyunk vele, hogy az idegrendszeri eltérések nagy mértékben befolyásolhatják gyerekeink életét. A korai felismerés meghatározó jelentőségű.
Szakértő: Dr.Telcs Borbála gyermekneurológus, Sződy Judit írása
Körbejártuk a csecsemőkorban tapasztalható leggyakoribb idegrendszeri tüneteket.
Dr. Telcs Borbála gyermekneurológus segítségével igyekszünk támpontokat adni a szülőknek, hogy eldöntsék: szakorvoshoz kell-e fordulniuk, vagy elegendő, ha csak védőnőjükkel, házi gyermekorvosukkal beszélik meg, mit tapasztaltak.
Az idegrendszer működése kulcsfontosságú
Az újszülöttnél sok aggodalmat keltő furcsasággal találkozhat a szülő a szopizási nehézségtől a gyakori csukláson át a hirtelen összerándulásokig. Mind közül talán az idegrendszert érintő betegség gondolata a legijesztőbb. Ez nagyon felzaklathatja a szülőket, hiszen fejlett idegrendszerünk emel ki minket az állatvilágból, általa boldogulunk könnyen életünk során.
Vannak családi előzmények?
Mindenekelőtt nagyon fontos tudni, hogy a várandósság vagy szülés körül volt-e valamilyen nehézség, illetve a családban előfordul-e idegrendszerrel kapcsolatos megbetegedés (pl. mozgáskorlátozottság, értelmi fogyatékosság, epilepszia, örökletes rendellenesség stb.). A szakember is nagyobb jelentőséget tulajdonít egy-egy tünetnek, ha olyan csecsemőt vizsgál, akinél a terhelő a családi előzmény, vagy a szülés során fellépett valamilyen komplikáció (pl. erős vérzés, elakadás, oxigénhiány).
1.Remegés vagy rángás?
A pici babák hirtelen zajra, egyensúlyvesztésre vagy belső ingerekre (például légbuborék bántja a beleit) is válaszolhatnak erőteljes, hirtelen végtagmozgással, összerándulással. Ha azonosítható, hogy mire reagál így a baba, és a jelenség az adott inger nélkül nem ismétlődik, akkor nincs gond.
A remegés és rángás elkülönítéséhez az alábbi támpontok segítenek: A remegés (tremor) általában nagyobb frekvenciájú és lecsengő jellegű, tehát a mozgás amplitúdója néhány másodperc alatt csökken, majd a jelenség megszűnik. A rángás ennél monotonabb megjelenésű, általában elhúzódóbb jelenség. Az elkülönítésben segít, ha megpróbálunk a babával kapcsolatot teremteni, megsimogatni, finoman megfogni a kezét, figyelni, hogy a végtag mozgása ennek hatására megszűnik-e. Ha ez nem sikerül, továbbra is össze-összerándul, akkor rángásról lehet szó, ami felveti epilepsziás görcs lehetőségét. Ebben az esetben feltétlenül keressük fel orvosunkat, aki nagy valószínűséggel neurológushoz küldi a babát.
És a lázgörcs?
A fenti rángásos, görcs jellegű jelenségtől el kell különíteni a lázgörcsöt.
Főleg hat hónapos kor alatti csecsemők esetében fontos az azonnali kórházi vizsgálat, mert lehetséges, hogy súlyos, idegrendszerre is terjedő fertőzés miatt jelentkezett ez a tünet.
Amikor elveszíti az eszméletét
A görcsgyanús jelenségek közé sorolható az affektív apnoe. Ilyenkor a csecsemő vagy kisgyerek heves érzelmi állapotban, többnyire sírás (ritkán erős nevetés) kapcsán hirtelen nem vesz levegőt, és rövid időre elvész vele a kontaktus, elernyed, esetleg eszméletét is veszti. Az affektív apnoe ijesztő, de többnyire ártalmatlan, kinőhető jelenség, négy éves kor után már nem jellemző.
Bizonytalan eredetű, eszméletvesztéssel járó rosszullét kapcsán azonban érdemes felvenni a kapcsolatot orvossal.
Ilyenkor a rosszullét körülményeinek alapos feltárása után tud dönteni az első ellátó orvos, hogy neurológushoz, vagy inkább kardiológushoz küldi tovább a gyereket kivizsgálásra. Eszméletvesztéssel járó rosszullét kapcsán ugyanis súlyos szívritmuszavar is felmerülhet a háttérben, és ilyenkor ennek kizárása a cél.
2. Feszes izomzat – laza izomzat
Akár túl feszesnek, akár túl lazának érezzük a baba izomzatát, nem elég csak a tünetekkel foglalkozni, és vizsgálatok nélkül gyógytornászhoz fordulni. Mindig föl kell kutatni a tünetek hátterét, és ennek fényében megválasztani a terápia módját.
A laza izomzat, vagyis hipotónia már abban is megmutatkozhat, hogy a gyermek magzat korában is keveset mozgott. Legsúlyosabb esetben már néhány hetesen etetési, légzési nehezítettség áll fenn, ilyenkor mihamarabb neurológiai vizsgálatra van szükség. Enyhébb esetekben a vontatott mozgásfejlődés hívja fel a figyelmet arra, hogy a baba izomzata túl laza. Ezek a babák hasra téve három hónaposan sem emelik meg a fejüket, nehezükre esik egyik oldalról a másikra átfordítani a fejüket.
Mint látható, a hipotóniának szerteágazó oka lehet, ezért mielőtt intenzív gyógytornába kezdenének a babával, mindenképpen konzultáljanak a gyermekneurológussal!
Baj, ha “repülőzik?”
Feszes izomzatra a legtöbben akkor gyanakszanak, amikor a baba hasra fekve (vagy akár a szülő karjában) hátra feszíti magát, kezét, lábát megemeli, azaz „repülőzik”.
Ez nagyon sok kisbabánál megfigyelhető jelenség, nyugtalanság kapcsán fokozódhat, nyugodt állapotban el is tűnhet.
Önmagában a “repülőzés” nem betegség, de ennek mielőbbi megszűnéséhez, a megfelelő mozgásfejlődési ütem érdekében érdemes a babát hason fekvéshez szoktatni. Egymással szembe hasalva, a figyelmét lekötve hamar meg lehet szerettetni vele ezt a hasznos testhelyzetet, hisz ebből tudnak majd megtanulni kúszni, négykézlábra állni, mászni.
Cikkünk folytatását itt olvashatod:
Ajánljuk Gyermekbetegségek szakkiadványunkat!
