Tisztában vagyunk vele, hogy az idegrendszeri eltérések nagy mértékben befolyásolhatják gyerekeink életét. A korai felismerés meghatározó jelentőségű. Megkértük Dr. Telcs Borbála gyermekneurológust, járjuk körbe a csecsemőkorban tapasztalható leggyakoribb idegrendszeri tüneteket, és segítsünk a szülőknek eldönteni, hogy szakorvoshoz kell-e fordulniuk, vagy elegendő, ha csak védőnőjükkel, házi gyermekorvosukkal beszélik meg, mit tapasztaltak.
Sződy Judit írása
Az újszülöttnél sok aggodalmat keltő furcsasággal találkozhat a szülő a szopizási nehézségtől a gyakori csukláson át a hirtelen összerándulásokig. Mind közül talán az idegrendszert érintő betegség gondolata a legijesztőbb. Ez nagyon felzaklathatja a szülőket, hiszen fejlett idegrendszerünk emel ki minket az állatvilágból, általa boldogulunk könnyen életünk során.
Vannak családi előzmények?
Mindenekelőtt nagyon fontos tudni, hogy a várandósság vagy szülés körül volt-e valamilyen nehézség, illetve a családban előfordul-e idegrendszerrel kapcsolatos megbetegedés (pl. mozgáskorlátozottság, értelmi fogyatékosság, epilepszia, örökletes rendellenesség stb.). A szakember is nagyobb jelentőséget tulajdonít egy-egy tünetnek, ha olyan csecsemőt vizsgál, akinél a terhelő a családi előzmény, vagy a szülés során fellépett valamilyen komplikáció (pl. erős vérzés, elakadás, oxigénhiány).
Remegés vagy rángás?
A pici babák hirtelen zajra, egyensúlyvesztésre vagy belső ingerekre (például légbuborék bántja a beleit) is válaszolhatnak erőteljes, hirtelen végtagmozgással, összerándulással. Ha azonosítható, hogy mire reagál így a baba, és a jelenség az adott inger nélkül nem ismétlődik, akkor nincs gond. Ha az összerándulás külső, vagy vélhető belső inger nélkül, sorozatosan, többször egymás után jelentkezik, esetleg napról napra egyre több alkalommal észlelhető, akkor érdemes neurológushoz fordulni.
A remegés és rángás elkülönítéséhez az alábbi támpontok segítenek: A remegés (tremor) általában nagyobb frekvenciájú és lecsengő jellegű, tehát a mozgás amplitúdója néhány másodperc alatt csökken, majd a jelenség megszűnik. A rángás ennél monotonabb megjelenésű, általában elhúzódóbb jelenség. Az elkülönítésben segít, ha megpróbálunk a babával kapcsolatot teremteni, megsimogatni, finoman megfogni a kezét, figyelni, hogy a végtag mozgása ennek hatására megszűnik-e. Ha ez nem sikerül, továbbra is össze-összerándul, akkor rángásról lehet szó, ami felveti epilepsziás görcs lehetőségét. Ebben az esetben feltétlenül keressük fel orvosunkat, aki nagy valószínűséggel neurológushoz küldi a babát.
És a lázgörcs?
A fenti rángásos, görcs jellegű jelenségtől el kell különíteni a lázgörcsöt. Ilyenkor a lázas betegség kapcsán jelentkezik a tünet (többnyire, amikor épp szökik fel a láz). Ha először tapasztalnak ilyet, hívjanak orvost! Főleg hat hónapos kor alatti csecsemők esetében fontos az azonnali kórházi vizsgálat, mert lehetséges, hogy súlyos, idegrendszerre is terjedő fertőzés miatt jelentkezett ez a tünet.
Amikor elveszíti az eszméletét
A görcsgyanús jelenségek közé sorolható az affektív apnoe. Ilyenkor a csecsemő vagy kisgyerek heves érzelmi állapotban, többnyire sírás (ritkán erős nevetés) kapcsán hirtelen nem vesz levegőt, és rövid időre elvész vele a kontaktus, elernyed, esetleg eszméletét is veszti. Az affektív apnoe ijesztő, de többnyire ártalmatlan, kinőhető jelenség, négy éves kor után már nem jellemző.
Bizonytalan eredetű, eszméletvesztéssel járó rosszullét kapcsán azonban érdemes felvenni a kapcsolatot orvossal. Ilyenkor a rosszullét körülményeinek alapos feltárása után tud dönteni az első ellátó orvos, hogy neurológushoz, vagy inkább kardiológushoz küldi tovább a gyereket kivizsgálásra. Eszméletvesztéssel járó rosszullét kapcsán ugyanis súlyos szívritmuszavar is felmerülhet a háttérben, és ilyenkor ennek kizárása a cél.
Feszes izomzat – laza izomzat
Akár túl feszesnek, akár túl lazának érezzük a baba izomzatát, nem elég csak a tünetekkel foglalkozni, és vizsgálatok nélkül gyógytornászhoz fordulni. Mindig föl kell kutatni a tünetek hátterét, és ennek fényében megválasztani a terápia módját.
A laza és a feszes izomtónus is lehet alkati adottság, de bizonyos esetekben súlyos idegrendszeri vagy izom betegség állhat a háttérben.
A laza izomzat, vagyis hipotónia már abban is megmutatkozhat, hogy a gyermek magzat korában is keveset mozgott. Legsúlyosabb esetben már néhány hetesen etetési, légzési nehezítettség áll fenn, ilyenkor mihamarabb neurológiai vizsgálatra van szükség. Enyhébb esetekben a vontatott mozgásfejlődés hívja fel a figyelmet arra, hogy a baba izomzata túl laza. Ezek a babák hasra téve három hónaposan sem emelik meg a fejüket, nehezükre esik egyik oldalról a másikra átfordítani a fejüket. Bizonyos esetekben a fejemelés, vagy a későbbi nagymozgások (forgás, kúszás, mászás) késése abból fakad, hogy nem megfelelő az izmok szerkezete (ezeket izombetegségnek nevezzük). Más esetben a laza izomzat, megkésett mozgásfejlődés a későbbi értelmi probléma első figyelmeztető jele. Mint látható, a hipotóniának szerteágazó oka lehet, ezért mielőtt intenzív gyógytornába kezdenének a babával, mindenképpen konzultáljanak a gyermekneurológussal!
Baj, ha “repülőzik?”
Feszes izomzatra a legtöbben akkor gyanakszanak, amikor a baba hasra fekve (vagy akár a szülő karjában) hátra feszíti magát, kezét, lábát megemeli, azaz „repülőzik”. Ez nagyon sok kisbabánál megfigyelhető jelenség, nyugtalanság kapcsán fokozódhat, nyugodt állapotban el is tűnhet. Önmagában a “repülőzés” nem betegség, de ennek mielőbbi megszűnéséhez, a megfelelő mozgásfejlődési ütem érdekében érdemes a babát hason fekvéshez szoktatni. Egymással szembe hasalva, a figyelmét lekötve hamar meg lehet szerettetni vele ezt a hasznos testhelyzetet, hisz ebből tudnak majd megtanulni kúszni, négykézlábra állni, mászni.
Ökölbe szorítja a kezét?
Amennyiben egy kisbaba 3-4 hónapos kor felett gyakran tartja ökölben a kezét, karjait inkább magához húzza, vagy lábait inkább nyújtva tartja, háton sem hajlítja, öltöztetésnél nehéz bebújtatni a kezes-lábasba, az agyi károsodásból fakadó problémára utalhat, ezért mindenképpen neurológiai vizsgálat javasolt.
Tartási, mozgási aszimmetria
Vannak babák, akik ferdén tartják a fejüket, vagy aszimmetrikusan mozgatják végtagjaikat. A fejtartás aszimmetriája sok esetben háton fekve látható, vívó tartáshoz hasonló jelenség. A “repülőzéshez” hasonlóan ez sem betegség, de érdemes leszoktatni róla a kisbabát, hogy ne okozzon maradandó eltérést. Ilyenkor ugyanis deformálódhat a feje illetve tartós kötöttség alakulhat ki. Ha ilyet észlelünk, először is igyekezzünk a másik oldalról csalogatni a baba figyelmét, illetve hasra fordítani őt. Amennyiben függőleges helyzetben, visszatérően ugyanabba a helyzetbe hozza a baba a fejét (oldalra billenti és fordítja), felmerülhet a háttérben szemészeti eltérés (fénytörési hiba), ezért orvosi vizsgálat javasolt.
A végtagok mozgásának erőteljes aszimmetriája a feszes tónushoz hasonlóan általában négy hónapos kor után tapasztalható. A kisbabák normális esetben mindkét kézzel egyformán nyúlkálnak a számukra érdekes tárgyak felé, ezért, ha egy csecsemő következetesen csak az egyikkel nyúl, sőt, a másik oldalról kínált játékot is az aktív kezével akarja megfogni, akkor gond van. Ennek még nincs köze a bal-, vagy jobbkezességhez, ez a hanyagolt végtag kóros működését jelzi. Normális esetben a kúszó, mászó mozdulatok is szimmetrikus, váltakozó végtagi mozgással történnek, így ha féloldalasan, vagy csak bizonyos végtagok részvételével halad a baba, akkor is felmerül az idegrendszeri károsodás lehetősége. Ezeknél a babáknál az ok kiderítése mellett fontos a mielőbbi aktív gyógytorna megkezdése.
Karfonat sérülés
A kar és a váll beidegzéséért felelős idegnyaláb a karfonat (plexus brachialis). Ha ezek az idegszálak szülés közben megsérülnek, a baba nem tudja mozgatni az érintett kart. Ez már rögtön megszületés után észlelhető, így az újszülött osztály orvosa biztosan további neurológiai vizsgálatot fog javasolni. A karfonat sérülése igen változó mértékű lehet. Legszerencsésebb esetben a kar mozgása néhány nap alatt magától javul, de sok esetben tartós kezelés kell ahhoz, hogy minden mozgás helyreálljon.
Jól figyel?
Az érett újszülött már az első órákban képes szemkontaktust fölvenni azzal, aki 20-25 centiméter távolságban fölé hajol. A korai időszakban figyelmük főleg a nagyon kontrasztos felületekre összpontosul, vagyis olyan dolgokat nézegetnek lelkesen, ahol éles határok vannak és nagyon eltérőek a színek (pl. fény-árnyék, bútorok éle, fekete-fehér minták).
Ha hat-hét hetes babánál nem tapasztaljuk, hogy a szemünkbe nézve időnként visszamosolyog, a neki mutatott kontrasztos tárgy nem kelti fel a figyelmét, nem követi a tekintetével, az felveti idegrendszeri vagy látási probléma lehetőségét, ezért indokolt a szemészeti és neurológiai vizsgálat.
Hallásmérés
Ma Magyarországon kötelező az újszülöttek objektív hallásvizsgálata (TOAE, BERA). Ha ebben több alkalommal ismételve eltérés van, akkor további audiológiai vizsgálat szükséges. Ha megfelelő volt a hallásszűrés eredménye, de a baba három hónaposan nem játszik dallamosan a hangjával, öt hónapos korában nem keresi a látóterén kívül hangot adó tárgyat, akkor részletesebb hallásvizsgálat szükséges. Ha ekkor a hallását rendben találják, akkor érdemes neurológushoz fordulni.
Megjelent a HelloBaby! magazin 2017. június-júliusi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez