Eddig körülbelül 8000 zenés–mesés előadást tartott már gyerekeknek, számos lemez és népszerű mesekönyv szerzője, a felnőtteket pedig játékos tréningeken tanítja a jelenlét művészetére. Mikola Péterrel beszélgettünk.
Szerző: Podonyi Hedvig
Nem mindennapi hivatás, nem mindennapi sikerekkel. Hogyan kezdődött?
Onnan kell kezdenem, hogy édesapám magas szellemiségű és nagyon játékos ember volt, édesanyám pedig olyan asszony, akire mindenki azt mondta, hogy igazi angyal. Amikor elmentek, azon úgy tudtam túltenni magam, hogy azt mondtam: én ők vagyok. Az a fajta játékosság és lelkiség pedig, amit tőlük kaptam, jó kombó a „gyerekműfajban”.
Ám a pályádat mégsem a színpadon, hanem tanárként kezdted.
Csepelen élek, a kerület híres tanárai hívtak tanítani, tanárképzőt végeztem. De már korábban, tizenévesen is gyerekklubokat meg táborokat vezettem, és azért tanultam meg gitározni, hogy gitárkísérettel tudjunk együtt énekelni. Egyszer aztán belecsöppentem egy profi gyerekműsorba, ahol a többiek azt mondták, működési engedélyt kellene szereznem. A vizsgán azt visszajelzést kaptam, hogy sok sikert kívánnak az egyedi, minőségi a műsoromhoz. Levente Péter, miután eljött a klubomba és megnézett, Örkény Dal című egypercesét idézte: „Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni.”
Tényleg elképesztő, milyen eszköztelenül, magától értődően, és mennyire rövid idő alatt tudod magad felé fordítani a kicsik figyelmét, bevonni őket az éneklésbe, játékba.
A felnőtteknek szóló jelenlét-tréningjeim és az erről szóló könyvem témája is a szavak nélküli kommunikáció – mindannyiunknak van egyfajta emberi minősége, amit mások érzékelnek, és arra reagálnak. Ahogy mondani szoktam: általában mindenki szereti a palacsintát, de nem mindegy, mivel van töltve.
Játszom a dalokban, játszom a mesékben, és a tréningjeim 80 százaléka is játék.
Számos lemezed megjelenése után idővel íróként is bemutatkoztál. Úgy tudom, az idei termésedben nemcsak kommunikációs könyved, az Életre való, de több mesekönyv is szerepel.
A lányom, Zorka kért mindig, hogy meséljek „Zorkás” mesét, így születtek az első történetek. Aztán egyszer a Vörösmarty téren megszólított Szántó Julika néni a Santos Kiadótól, hogy nem akarok-e véletlenül mesekönyvet írni. Így készült el az első írói munkám Zorka szemével a világ címmel, amit Ranschburg Jenő ajánlott. Az idén a Móra Kiadónál jelent meg újból az első könyvem, a Világszépítés, nyár végére várható a Zorka és Berci kalandjai sorozat második, Bátorságpróba című kötete, és jövőre érkezik majd a harmadik könyv is. A meséimet, dalaimat úgy találom ki, hogy nagyrészt otthon is eljátszhatók, kipróbálhatók legyenek, így beépülhetnek a család mindennapjaiba.
Ajánljuk még a témában:
