Kiss Gergely egykori olimpikon birkózó, férfi mentor, vállalkozó, férj és édesapa. Munkájának középpontjában az áll, hogyan válhat egy férfi tudatosabbá, önazonossá, és hogyan tud mélyebben kapcsolódni önmagához, a párjához, a gyermekeihez és a saját küldetéséhez.
Interjú Kiss Gergellyel, a Warrior Tribe férfiközösség alapítójával, szerző: Szále Kata
HB: Hogy látod, mi a leggyakoribb hiba, amit a férfiak elkövetnek a családi életben?
Talán, hogy azt hiszik, a szeretet hiányát munkával ki lehet egyensúlyozni. Sok férfi tényleg jót akar. A családjáért dolgozik, hajt, épít. Közben a gyerek sokszor csak annyit él meg ebből, hogy apa nincs itt. Ez kemény felismerés tud lenni. De ha valaki ezt időben meglátja, nagyon sok mindent át tud fordítani az életében.
HB: Mi a tudatos apaság lényege?
Van egy meditáció az elvonulásainkon, aminek a végén megkérdezem a férfiakat, hogy ha visszautaznának az időben, mit tanácsolnának az édesapjuknak, mit csináljanak másképp, hogy boldogabb legyen a gyerekkoruk. Még soha nem mondta senki azt, hogy bárcsak többet dolgoztál volna, bárcsak több pénzt kerestél volna. A legtöbben valami ilyesmit mondanak: bárcsak jobban szerettél volna, bárcsak kiálltál volna magadért, bárcsak jelen lettél volna, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Ez általában nagyon erős felismerés.
Számomra a tudatos apa az, aki jelen van. Aki foglalkozik magával, felelősséget vállal a saját érzéseiért, és valóban képes kapcsolódni a gyerekéhez. Valóban hallja, érzi, látja őt, nemcsak a felszínen, hanem mélyen. El tudja fogadni a gyermeket. Tud szeretni.
És tud példát mutatni. Nem tökéletességgel, hanem azzal, hogy vállalja önmagát, vállalja a hibáit, és élő emberként van jelen. A gyerekek nem azt jegyzik meg, hogy mit mondunk vagy mennyit dolgoztunk. Azt jegyzik meg, ott voltunk-e velük, és hogy milyen példát mutatunk nekik.
HB: Mit jelent számodra a „jelen lévő apa”?
Aki nem csak testben van ott, hanem lélekben is. Meghallja a gyerek hangját, megérzi az érzéseit, és nem rögtön javítani akar, hanem először megérti, kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy amikor valóban a lányommal, Elzivel vagyok, akkor tényleg ott vagyok. Nem a munkában járok fejben, nem a jövőt szervezem, nem a múltat pörgetem. Figyelek. Hallom. Látom őt. Sokszor mindenféle cél nélkül, nem tanítani akarom, nem nevelni, nem jó apa akarok lenni, hanem csak ott lenni mellette.
HB: Mit gondolsz, mitől válik egy férfi jó apává?
Mint minden, ez is belőlem indul, akkor érzem magam jó apának, ha testileg, lelkileg jól vagyok. Ha felelősséget vállalok a saját testemért, lelkemért, érzéseimért. Ha olyan életet építek, amire azt mondanám, örülnék, ha a gyerekem is ilyet élne.
Mert valójában a gyerek nem azt fogja másolni, amit mondok, hanem azt, ahogyan élek.
A jó apaság szerintem mélyen összefügg a jelenléttel, a felelősséggel és azzal a hajlandósággal, hogy valaki fejlődni akar. A gyereknek óriási ajándék egy olyan apa, aki dolgozik magán, és közben vállalja az emberi oldalát is.
HB: Mi az a mondat, amit egy apa soha nem hallhat elégszer a gyerekétől?
Talán: „Apa, játsszunk!” Egyszerű mondatnak tűnik, de valójában meghívás. Meghívás arra, hogy lépjünk ki a rohanásból, tegyük le a telefont, és legyünk ott. A gyerekeknek az a legfontosabb, hogy ott vagyunk velük.
HB: Mit tanulhatnak a gyerekek abból, ha az apjuk dolgozik önmagán?
Azt, hogy mit lehet kezdeni a nehéz érzésekkel. Én a tudatos embert úgy látom, mint aki kapcsolatban van az érzéseivel, a lelkével. Tudja, milyen érzés van benne, és ha bekapcsol egy régi minta vagy fájdalom, akkor tud vele mit kezdeni. Azt nem gondolom, hogy egy gyereket úgy lehetne felnevelni, hogy soha ne legyen benne lelki seb vagy nehéz érzés. Viszont azt meg lehet mutatni neki, hogyan viszonyuljon ezekhez. A gyerekek a példából tanulnak. Ha azt látják, hogy az apjuk képes bocsánatot kérni, képes fejlődni, képes őszintén beszélni a hibáiról, akkor azt tanulják meg, hogy a fejlődés természetes része az életnek. Ez hatalmas ajándék.
HB: Szerinted mi a legnagyobb kihívás ma egy kisgyermekes édesapának?
Sok férfi nem látott jó mintát arra, hogyan legyen igazán apa. Nem tudja, mit kezdjen ezzel az új helyzettel, hogyan segítsen jól, hogyan találja meg a helyét a családban, amikor megszületik egy kisgyerek. Ilyenkor teljesen újra kell osztani a szerepeket. Sok mindent át kell rendezni, időt, figyelmet, prioritásokat. Közben a férfi sokszor egyszerre próbál jó apa, jó társ és a munkában helytálló ember is lenni. Ez nagy nyomás. Én azt látom, hogy az apák többsége szeretné jól csinálni, csak gyakran nincs hozzá eszköze, belső mintája, vagy külső támogatása. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek helyek, ahol beszélhetnek erről.
HB: Mit tehet egy apa, ha úgy érzi, túl sok a stressz az életében?
Először is őszintének kell lennie magával. Sok férfi túl sokat vállal, és közben abban bízik, hogy majd még több erőlködéssel megoldja. Pedig ilyenkor általában lassulni kellene.
Nekem az is fontos tapasztalatom, hogy ha egy férfi ki tud lépni egy kicsit a mókuskerékből, sporttal, meditációval, naplóírással, csenddel, akkor tisztábban kezd látni. A stressz nem attól csökken, hogy még többet csinálunk, hanem attól, hogy egy pillanatra megállunk, és újra látjuk a prioritásokat.
HB: Mi az a pillanat, amikor egy férfi általában elkezd önmagával foglalkozni?
Legtöbbször akkor, amikor valami megreped. Egy párkapcsolati válság, egy kiégés, egy konfliktus a gyerekkel, vagy csak egy nagyon erős belső érzés, hogy valami nincs rendben. Ritkán indul el valaki akkor, amikor minden kényelmes. A fájdalom sokszor ajtót nyit. Ez lehet nehéz pillanat, de nagyon sokszor egy új élet kezdete is.
HB: Miért nehezebb a férfiaknak elkezdeni magukkal foglalkozni?
Mert a férfiakat nagyon régóta arra nevelik, hogy oldd meg, bírd ki, ne panaszkodj. Ez sok helyzetben hasznos minta, csak közben ára van.
A legtöbb férfi akkor kér segítséget, amikor már nagy a baj: párkapcsolati válság, kiégés, amikor belül valami recseg-ropog. Addig sokan próbálják egyedül megoldani.
Közben az önismeret számomra ugyanannyira természetes karbantartás, mint amikor egy autót időnként szervizelünk. Sokkal jobb akkor ránézni valamire, amikor még nem teljesen borult fel minden.
HB: Tapasztalatod szerint mi hiányzik ma leginkább a férfiak életéből?
Az őszinte beszélgetések. Sok férfi hosszú éveken át nem beszél arról, mi van benne. A félelméről, a szégyenéről, a bizonytalanságáról, a kudarcairól. Amikor végre kimondják ezeket, sokszor rögtön megérkezik a felismerés is, hogy nincsenek egyedül. És ettől valami elkezd oldódni bennük.
HB: Hiányzik ma a férfiak életéből a közösség?
Nagyon. Régen együtt dolgoztak, együtt oldottak meg helyzeteket, jobban részei voltak egymás életének. Ma sok férfi egyedül küzd. Dolgozik, hazamegy, működik, közben alig van olyan tere, ahol valóban beszélhetne arról, mi van benne. Ezért van akkora ereje a közösségnek. Amikor egy férfi rájön, hogy más is küzd hasonló félelmekkel, feszültségekkel, kérdésekkel, az önmagában gyógyító erejű.
HB: Mi az a pillanat egy férfikörben, amikor megtörik a jég?
Amikor az első férfi őszintén megszólal. Elmond valamit, amit talán még senkinek nem mondott ki. És akkor a többiekben is megmozdul valami. Felismerik, hogy ők is ezt érzik, ők is ezt hordozzák. Onnantól egészen más minőségben megy tovább a beszélgetés.
HB: Mennyire nehéz a férfiak kapcsolódása?
Az elején sokszor csend van. A férfiak figyelnek, felmérik egymást, keresik a helyüket. Ez teljesen természetes. Aztán amikor az első ember őszintén megszólal, történik valami. A többiek hirtelen megérzik, hogy nincsenek egyedül. Hogy amit ők cipelnek, az másban is ott van. És onnantól nagyon gyorsan mélyülhet a tér. Sokszor meglepően gyorsan. Elég egy őszinte mondat, és máris teljesen más minőségben kezdődik el a kapcsolódás.
HB: Mely mondat hangzik el a leggyakrabban?
Talán ez: „Erről még soha nem beszéltem senkinek.” Nagyon sokszor ezen a ponton indul el a változás. Amikor valaki először kimond valamit, amit régóta hordoz. A kimondás önmagában is felszabadító.
Kiss Gergely Facebook oldalát ITT találod, weboldal: https://warriortribe.hu/
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
