Két anya történetét olvashatjátok, akik életük legsebezhetőbb időszakában maradtak társ nélkül. Erejüknek, elszántságuknak és környezetük támogatásának köszönhetően mára olyan harmonikus jelent és stabil jövőt sikerült felépíteniük maguknak és gyerekeiknek, ami minden korábbi álmukat felülmúlta.
Károlyi Nati összeállítása
Folytatás…
“Az élet férfival és gyerekkel teljes”
Szabina története
Hidegzuhany, majd újratervezés
Szabina Oroszlányban nőtt föl, majd Szegeden végzett gyógytornászként. Tanulmányai végeztével Budapesten kezdett dolgozni egy kórházban. Hamarosan férjhez ment egyetemistakori szerelméhez. A gyermekáldás sokáig váratott magára, de 2011. januárjában végül megszületett egészséges kisfiuk, Levente. A kezdeti eufória után az újdonsült szülők között egyre több lett a feszültség és egyre akadozóbbá vált a párbeszéd. 2012.nyarán Szabina és Levente épp Oroszlányban nyaraltak a nagyszülőknél, mikor Szabina férje telefonon értesítette apósát, hogy többé nem viszi haza feleségét és a kisfiát.
– Hónapok óta voltak már előjelei annak, hogy szakítást tervez, de hogy így ejtette meg, az nagyon váratlanul ért – gondol vissza a történekre az édesanya – Sokáig bíztam benne, hogy idővel még átgondolja a dolgokat, kicsit kiélvezi a szabad életet, és utána mégis visszatér hozzánk. Nem így történt. Az egész életemet újra kellett gondolnom, hisz Pesten volt a munkahelyem, ahol visszavártak, a GYED hónapjai pedig gyorsan szálltak. Szerencsére a szüleim és öcsém végig stabil támaszként álltak mellettem, mindenben támogattak. De nem akartam őket minden alkalommal arra kérni, hogy vonatozzanak föl Pestre, ha vigyázni kell Levire. Az albérlet árak is kigazdálkodhatatlanul magasak voltak. Végül úgy határoztam, felmondok a kórházban, és maradunk a szüleimnél.
Fény az alagút végén
Mikor Levente két és fél évesen bölcsis lett, Szabina az otthonápolásban helyezkedett el.
– Szerettem, mert sok szabadidőm maradt, így Levit nem is kellett minden nap bölcsödébe vinnem, sőt volt, hogy már ebéd után haza tudtam hozni. Érzelmileg is sokat segített,hogy emberekkel dolgozhattam, új ismeretségeket szereztem. Két és fél éve váltottam: Most a tatabányai mozgásszervi rehabilitációs szakrendelőben gyerekekkel foglalkozom, amivel régi álmom vált valóra. Reggelente mindig én viszem oviba a kisfiamat. Levi már nem igényli a délutáni alvást, szerencsére nyugdíjas édesapám haza tudja őt hozni ebéd után. Olyan jó a munkabeosztásom, hogy egészen idáig csütörtökönként otthon maradhatott velem Levi. Idén már nagycsoportos lesz, és az óvó nénik azt javasolták, vigyem aznap is. De a délután továbbra is kettőnké. Igazán jó dolga van! Remek a kapcsolata a szüleimmel és a tesómmal, de az édesapjával is nagy örömmel megy a kéthetenkénti láthatásra. Két éve találtam egy 1,5 szobás lakást Anyuéktól nem messze, amit meg tudtam venni, egy éve pedig szobatársam is lett – céloz mosolyogva kedvesére Szabina.
Happy End
– Mindig felnéztem szüleim házasságára, és hasonló családot kívántam magamnak és a gyerekemnek is. Ugyanilyen erős volt a vágyam, hogy testvérrel ajándékozhassam meg Leventét. Úgy érzem, hogy az élet férfival és gyerekekkel teljes, egyik sem pótolhatja a másikat – önti ki a szívét Szabina. – 32 éves voltam, amikor kimondták a válást, és hatalmas ajándéknak éltem meg, hogy már volt egy gyermekem, aki megóvott attól, hogy a biológiai órám miatt elhamarkodott döntéseket hozzak az új kapcsolataimban. Ezúttal olyan férfit kerestem, akinek hozzám hasonló az értékrendje, és az is fontos lett számomra, hogy jó kapcsolata legyen a szüleivel. Balázs, a párom pont ilyen. Szerencsések vagyunk, hogy egymásra találtunk – lelkendezik Szabina-
Levente is nagyon szereti őt, igazán jól kijönnek egymással ráadásul van egy közös érdeklődési pontjuk is: a vonatok. A kisfiam annyira hálás, hogy végre boldog vagyok, hogy mindig mikor megpuszilom őt arra kér pusziljam meg Balázst is!
Légy te is HelloBaby! magazin előfizető!
Cikkünk első részét itt olvashatod:
