Egy nő (és egy pár) életének egyik legszebb, legizgalmasabb, egyben legbizonytalanabb időszaka, amikor igent mondanak a baba érkezésére. Tervezik a legideálisabb időpontot a foganásra, vágyakoznak és várakoznak. És ha elérkezett az ő idejük, az öröm, a boldogság mellett egyre több kérdés is felvetődik bennük.
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra anya-magzat kapcsolatanalitikus, dúla
Fontos hangsúlyozni, hogy a kérdőjelek, az esetleges aggodalmak természetes kísérői az anyává válás folyamatának! Nem kell és nem is lehet folyamatosan összeszedettnek, nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak lenni. Ez az időszak komoly átalakulás is, lerombolódik a régi életünk nagy része, hogy kialakulhasson az új.
A tervezéstől az első trimeszterig
Nem ritka, hogy megszületik a döntés: szeretnénk az életünkbe érkező kisbabát – és máris megjelenhetnek az első aggodalmak, mert ő hosszabb-rövidebb időn át várat magára. Pedig minden rendben, egészségesek vagyunk. Hogyan vigyázzunk magunkra jobban, kell-e változtatnunk bármin is, testileg-lelkileg készen állunk-e? Ilyenkor akár minden egyes menstruációs vérzés járhat szomorúsággal, sőt gyászreakcióval. Mindemellett türelemre, elfogadásra taníthat ez a helyzet.
Nagyon különös érzés az a tudat, hogy egy picike élet fejlődik a testben, szinte fel sem fogható! Hirtelen érhet minket a felismerés, hogy valóban elkezdődött életünk egyik merőben új szakasza, igen, meg fog történni velünk, de valójában fogalmunk sincs arról, mi is az, ami ránk vár. Ez az érzet egyszerre lehet félelmetes, és erőt kovácsoló, izgalmas kaland, különösen az első trimeszterben.
És megint jöhetnek az aggodalmak: „Készen állok erre, képes vagyok rá? Ugye, velünk marad a kisbabánk?” Az amúgy kellemetlen testi jelek, változások – émelygés, hányinger, hányás, szédelgés, álomkór – ilyenkor adhatnak egy kis megnyugvást is: mivel ebben az időszakban a magzatmozgás még nem érzékelhető, ezekbe a „tünetekbe” vagyunk hajlamosak kapaszkodni. Elképzeljük a kisbabánkat, és az idő múlásával egyre mélyebben leszünk képesek „beleengedni” magunkat a várandósság örömébe, szépségébe.
Második és harmadik trimeszter
A második trimeszterben a fizikai nehézségek enyhülhetnek, a lélek kisimultabbá válhat, energikusabb periódus következhet. A pocak már látványos, de még nem akadályozó, a magzatmozgás érzékelhetővé válik, ilyenkor a legtöbb kismama ragyog, büszke és boldog. Már készülhetnek a listák az elvégzendő feladatokról, egyértelműbb, határozottabb keretet kap a babavárás, a családdá válás. Ha ismert a baba neme és a nevén szólítják őt, a korai kötődés tovább mélyülhet.
A harmadik trimeszterben megint változást tapasztalunk. Nehézkessé válhat a mozgás, lassulásra kényszerülhetünk, visszatérhet az émelygés, a hullámzó hangulat, a szeszélyesség. Elkészülhetünk a babaholmik rendezésével, a kuckó kialakításával, ránk törhet a fészekrakó ösztön. Az utolsó 3 hónap végén a szülés kerül fókuszba. Ekkorra már nagyon hangsúlyossá válhatnak az aggodalmak: „Tényleg készen állunk? Képes leszek őt világra hozni, szoptatni, megfelelően gondoskodni róla? Mikor indul be a szülés, és fel fogom-e ismerni, ha ez már az? Mikor induljak a kórházba/mikor hívjam a bábákat?” Mivel ilyenkorra már minden erő és körülmény befelé fordulásra sarkallja a várandós nőt, egyértelműen, szó szerint érződik a másállapot. Tudatosul, hogy mennyi mindent nem befolyásolhatunk, hogy milyen sok dolog nem kontrollálható, és ez ijesztőnek tűnhet. Mégis, ha tudatosítjuk, hogy hiszünk a testünkben, magunkban, a kisbabánkban, az erős fogódzónak bizonyulhat a nagy kuszaságban!
Sokat segíthet az átkeretezésben, az erősebb magabiztosság elérésében egy számunkra megfelelő szemléletű szülésfelkészítő tanfolyam, segítők felkeresése, védőháló kialakítása, csatlakozás egy támogató csoporthoz/közösséghez, kapcsolódás a magzattal és persze a kommunikáció a társunkkal. Nem kell egyedül megélni ezt a fizikailag és érzelmileg megterhelő csodát!
Megérkezés, találkozás
Itt van, a karunkban tartjuk, tényleg megérkezett a gyermekünk! Szuszog, illatos, ügyesen tanulja a szopizást és maga a megtestesült tökéletesség! Ekkor is nagy mélységeket és magasságokat járunk be érzelmileg, tombol a hormonok játéka, nem ritkák a szélsőségességek – de mindez ebben az esetben természetes. Sok korábbi kérdésünkre megvannak a válaszaink, persze lett helyettük ezer másik. Mégis, már ott van mögöttünk a tapasztalás és bizonyosság: a babánk meg tudott érkezni a pocakba, éretté, egészségessé fejlődött, világra jött – együtt ezután is mindenre képesek leszünk!
Szülők lettünk! – Segítség a fogamzástól négyéves korig
