A számítógép, a televízió, a mobiltelefon képernyője nagy vonzerőt jelenthet a kicsik számára. A pandémia idején megszokottá vált, hogy már a baba-mama foglalkozások színtere is a digitális tér. Mit tehet az a szülő, aki szíve szerint korlátozná gyermekének képernyőidejét?
Szerző: Zimmerer Anita gyógypedagógus
Kétéves kor alatt ne nézze!
Lehetőség szerint 2 és 5 éves kor között is mellőzzük, vagy ha sor kerül rá, csakis szülői felügyelet mellett, és sose tartson egy óránál tovább.
Alvás előtt nem tesz jót
Elalvás előtt egy órával semmiképp ne képernyőzzenek a kicsik, mert ez rontja az alvásuk minőségét. Felpörgeti őket, gyakran felriadnak, nem tudnak mélyen aludni. Lehetőleg evés közben se nézzenek televíziót, tabletet vagy más kütyüt. Persze fontos a példamutatás, így ezt a felnőttek se tegyék!
Családi programok során se legyen háttérzajként bekapcsolva a tévé vagy más gép, koncentráljunk inkább a társasjátékra vagy a beszélgetésre. Séta, kirándulás során ne kamerázzunk, fotózzunk folyamatosan, próbáljuk inkább a valóságban megélni a látottakat és figyeljünk egymásra. Beszélgessünk, dolgozzuk fel közösen a közös élményeket!
Szemünk fényének szeme
A képernyő bámulása negatív fizikai következményekkel is járhat. 1 éves kor előtt a baba szemizmai még nem elég erősek, és ha hosszasan egy irányba néz, meg kell erőltetnie azokat, hogy fókuszálni tudjon, ami szemtengely-ferdüléshez, szemromláshoz vezethet. Ez akár egy 5 perces televíziónézés hatására is bekövetkezhet. Amikor a gyermekünk üldögél, inkább meséljünk neki, olvassunk, mondókázzunk, énekeljünk. Így válhat az együtt töltött idő igazán minőségivé.
2 éves kor körül is inkább mozgásos tevékenységekkel – futóbicikli, kismotor, szaladgálás, torna, tánc – töltse az idejét a gyermek, mintsem a képernyőre tapadva. Naponta ne legyen több egy óránál a képernyőidő, de még jobb, ha ennél kevesebb. Továbbra is fontos a folyamatos élőbeszéd, a kicsivel folytatott interakció.
A színes fények, hangok és villogások magukba szippantják a kicsi figyelmét, így több időt tölthet odaszögezve, mint amikor egy mesekönyvet nézeget. Egy-egy könyvoldalt kb. 12 másodpercig tanulmányoz, ennek során a szem pásztáz, mozog és nem csak egy helyre fókuszál. Ebben a korosztályban ez az idő intervallum a még egészséges mennyiség. Amikor játékot, mesekönyvet lapozgat a gyermek, nem állnak elő olyan káros hatások, amilyenek a villódzó képernyő nézése során.
Sajnos, léteznek kifejezetten babáknak szóló tévécsatornák, videók, de azért, mert léteznek, még nem biztos, hogy szükségesek is. A tévézés-videózás káros fiziológiai hatásain túl feltétlenül érdemes megemlíteni a fantázia, a „fejben” történő képalkotás sérülését is. Ezek kibontakozását nagyban akadályozza az, ha a kicsi a folyton képernyőre mered és készen kapja a képeket.
A diavetítés kissé nagyobb gyerekek esetében elfogadható alternatíva, mert ennek során állóképeket bemutatásával és a szülő hangján hallhatják a mesét, kisebb ingermennyiség zúdul rájuk és a képalkotás folyamata is beindulhat az agyukban.
Megfelelő fejlődéséhez a legfontosabb a sok-sok játék, a környező világ megtapasztalása és a mozgás!
Ajánljuk még a témában:
